Megőrülök Érted

1. Üdv a Briarcliff-ben

Egy szobába hurcoltak melynek közepén csak egy asztal volt székkel.A led lámpák fénye is csak pislákolt.Az őrök akik eddig szorosan lefogtak,leültettek a székre,elengedtek,már nem szorítottak,majd kik jól végezték dolgukat kimentek.

Pár percig egyedül ültem,összebilincselt kezemet tanulmányozva.Ajtónyitódás hallatszik.

Egy pasas lépett be a szobába.Becsukta maga mögött az ajtót,komótosan leült az asztal másik oldalán levő székre,velem szemben.

Szemüveget visel.Haja kissé ősz,ránézésre negyvenes évei körül járhat.Öltöny van rajta,piros nyakkendővel díszítve.Oh,biztos ő az a tipikus jó-zsarú vagy mi?!Mondjuk nem néz ki rendőrnek..

Egy aktát vett elő,valószínűleg az enyémet.Megigazította szemüvegét,elkezdte lapozgatni.

Unom ezt a kínos csendet.Feldobok valami témát.A végén még délutáni teaparti hangulatom lesz!

-Csini a szemcsije.-könyököltem az asztalra.

-Tora Black..A híres Tora Black.Végre,hogy megkaparintottunk.-mondta a pali,elővéve az aktámat,mit elkezdett lapozgatni.

-Nos igen,a végén még híresebb leszek Beyonce-nál is.-gúnyolódtam.-Ez most valami kihallgatás akar lenni?-térek rá a lényegre,a helyiséget nézegetve.

-Igen,de nincs mit kihallgatnom,hisz jól ismerem már a formádat.-mondta kimérten teljes komolysággal.-Őrők!-kiáltotta el magát.

Az két nagy darab masszív néger pasas pillanatokon belűl megérkeztek,mivel az ajtó előtt álltak mindvégig.

Sietős léptekkel odajöttek hozzám,két oldalról megragadtak.

-Na srácok,nyugi van!-néztem rájuk röhögve.

Semmi válasz,helyette felrángattak a helyemről,még jobban megszorítva.

-Üdv a Briarcliff Elmegyógyintézetben.-mosolyodott el selytelmesen a középkorú pasas.-Még találkozunk,Black.

Ezzel az őrök kituszkoltak a szobából.

Visszanéztem míg be nem csapták előttem az ajtót.A pasas,kinek nevét még mindig nem tudom,továbbra is selytelmesen mosolygott rám az asztalnál ülve.

Az egyik őr becsapja előttem az ajtót,elkezdenek vonszolni.

Egy hosszú sötét szűk folyosón visznek végig,balról és jobbról ajtók láthatók.Nyomasztó sikolyok és röhögések hangja vízhangzik.

Kínos a szitu,úgy döntöttem beszélgetést kezdeményezek.

-Nagy szívás őrnek lenni,ugye skacok?-néztem felváltva két izomagyura.

Semmi válasz.Valahogy gondoltam.

-Na fiúk,miért vagytok ilyen komolyak?-kezdtem nyájasan beszélni.

Nem válaszolnak.

Így telt az idő,szótlanul vonszoltak míg egyszer csak kiértünk a sötétségből.

Egy amolyan váróterem szerü helység tárult elém.Nem tudom minek nevezzem.Közös tér a pácienseknek,gondolom én.Jártas vagyok az ilyen helyekben,én már csak tudom.

Egész hangulatosan fest.A falakat vörös tapéta borítja,nagy ablakokon árad be a fény.

Sok kis asztal látható szélekkel körül rakva,néhol kisebb kanapék.

A sarokban még egy nagy zongora is volt.

Az elmegyógyintézet "lakói" pont most voltak itt.Sokan kis csapatokba verődve,vagy egyedül ücsörögtek az asztaloknál.

Egy asztalnál két zakkant öreg sakkozott,egy másiknál egy fogyatékos játszott a gumicsirkéjével.

Wow,micsoda király társaságba kerültem.

Vizslattam a helyiséget,mikor az egyik őr türelmetlenül rámszólt.

-Nem érünk rá erre,viszünk a celládhoz!

Még válaszolni sem hagytak,elkezdtek rángatni.

Próbáltam csapkodni,ficeregni,ezzel lassítva a tempót.

Ekkora valaki odaszólt nekem.

-Mi van,lejárt a műszak?!

Meglepetten hátrafordultam a hang irányába.Egy kis kanapén állapodott meg a tekintetem,melyen egy srác trónolt egyes egyedül.

Lábait az előtte levő asztalra téve ült önelégült gúnnyal itatott mosollyal arcán.

Fekete kapucnis pulcsi volt rajta,melynek csuklyája fejébe volt húzva,alóla lógtak ki szőke tincsei.

Alkarján fel volt tűrve a pulcsi,ezért rálátás nyílt a teletetovált kezére.

Szagatott farmerje,színtúgy felete volt,mint a rajta lévő pulóver.

Feltűnően engem méregetett azzal a gúnyos tekintetével.

A többi rab is feldigyelt erre a beszólásra,ők is engem vizslattak.

Nem csodálom,hogy ennyire néznek,hisz elég kihívóan öltözködök.

Mai öltözékem is így festett.

Egy latex extramini rövidgatya,ami már bugyinak nevezhető,olyan rövid,felsőnek egy topp,mely igazából egy csipkés melltartó.

Ezen kívül egy fekete szőrmekabátot viselek,kiegészítőnek pedig arany ékszereket,természetesen Chanel-t.

Az előbbi beszólásra visszatérve,mit szólogat ez be nekem?!Hát nem tudja,hogy én vagyok a híres nevezetes Tora Black,akitől minde ki retteg?!

-Ezt meg sem hallottam.-vágtam oda neki,majd kértem az őröket,hogy indulhatunk.

Nem hagyta ám magát a szőke herceg,visszaszólt.

-Mennyibe kerül egy menet?-hangján érezhető volt a gúny,önelégültség és társaik.

Leesett,arra akar kilyukadni,hogy ribanc vagyok!

-Szóval ribancnak tartasz?-fordultam vissza.Ezt nem hagyom annyiban,engem csak ne sértegessen!

-Nem csak tartalak,az is vagy.-mondta egyenesen.

-Te meg tudod hogy nézel ki?Egy kezdő pedofil csöves.Oh várj,nem csak úgy nézel ki,gondolom az is vagy.-vágtam vissza.

Erre csak hangosan felröhögött.

-Black,elég a hisztiből!-ragadtak meg az őrök,most már tényleg elvonszoltak.

A cellámhoz értünk.Nem is nézett kis cellának,inkább olyan volt mint egy szoba.

A falai csupa fehérre vestve.A szoba közepén egy vas ágy van,tisztára mint egy kórház.Ha úgy vesszük ez is olyasféle.Na ja,csak sokkál kegyetlenebb egy hely.

A sarokban volt egy gardrób,melette egy asztal fiókokkal.

Még egy polc is van,az ágy melett pedig egy kis éjjeliszekrény.

Az őrök az ágyhoz kisértek,azaz inkább rángattak.

Lefogtak az ágyon és elkezdtek odaszíjazni.

Ficeregni,karmolni,harapdálni kezdtem,mire az egyik előrántott egy fecskendőt a zsebéből,amit belém is szúrt.

Oh,ne már biztos altató vagy nyugtató!

Szédülni kezdtem,minden elmosódik előttem.

Már csak annyit láttam,hogy a két nagy darab fickó elhagyja a cellám és becsapják az ajtót.