Megőrülök Érted

25. "Az érzéseim valódiak,vagy sem?"

Ben a végére ért.

-Nem tudod miért történhetett ez?-kérdezi.

-Nem..-hazudtam hitelesen.

Igazából sejtettem miért volt ez a kirohanása.

Miattam..

-Csak ennyit akartál?

-Igen,nem zavarlak tovább.-állt fel az ágyam széléről,ahol eddig ült.-Szia,szép napot.

-Szia Ben.

Ezzel elhagytam a szobámat.

Mostanában,valami nem hagy nyugodni.Valami motoszkál bennem..Még sose éreztem ehhez foghatót.

Mindig is szetettem tanulmányozni az embereket.Egy-egy arckifejezésük,vagy mozdulatuk egyből elárulja,mit éreznek..

Én azt hiszem nem tudok valós érzelmeket táplálni,senki és semmi iránt.Így születtem,apám ilyennek nevelt..

Már kiskoromban jól eltanultam a környezetemben lévőktől,hogy egyes szituációkban,hogy viselkednek.Mit váltanak ki belőlük az érzelmek.

A nevelő anyám,Rose egyszer nagyon mérges lett apámra.Kiabált,ordítozott vele,végül zokogásban tört ki.Dühös volt.Ingerült.

Tudatosult bennem,hogy ezt kell csinálnom,ha mérges vagyok.

Mostmár 23 éves vagyok.El telt jó pár év..Már jól kiismertem az embereket.

Viszont magamban egy dolgot még mindig nem tudok tisztázni a mai napig..

Az érzéseim valódiak,vagy sem?

Egész hamar eltelt az idő.Vacsora idő volt,ezért kiinvitáltak minket végre valahála a celláinkból.

Leültem a sarokban lévő kétszemélyes asztalhoz.Azt hittem,hogy Rhydiem rég itt fog ülni,de nem.Nem látom sehol.

Amint Jerome meglátta a szabad helyet,egyből elfoglalta.

-Gondolom hozzád is eljutott a reggeli incidens híre..Tudod,Rhydiem-el kapcsolatban.

-Persze.-bólintottam.-Egyébként,jól vagy?-kérdezem aggódva,amit igazából csak tettettem.

-Nyugi cica,semmi bajom.-nevet fel,majd egy gyors csókot nyom a fejem bubjára.

Egy apáca meg is hozta a kajánkat.Szokásához hűen,egyszerűen csak elénk cseszte.

Egymásra néztünk,majd undorodva a "kajára".

Dagadt Joe már jött is begyűjteni a zsákmányt.

Bólintottunk neki,hogy vigye csak el.

Csillogó szemekkel,szája szélét nyalogatva vette el a tányérainkat.

-Remélem a szöszi egy jó ideig bezárva marad.-kuncog Jerome.

-Amúgy hol van pontosan?

-Valahol a második emeleten egy full üres szobában csücsül kényszerzubbonyban.-magyarázta.-Miért?

-Csak kiváncsi voltam.-ejtettem el egy apró mosolyt.

Sokáig beszélgettünk,de az igazat bevallva,nem is annyira összpontosítottam Jerome-ra.Sokkal inkább Rhydiem-en kattog az agyam.

Őszintén,egy kicsit hiányoznak a bunkó beszólásai..

Már megszoktam,hogy méterekről érezni a parfüm,és cigi illatát..

Hozzászoktam,hogy nálam mindig jóval előbb ott trónol a kanapén.Mintha csakis engem várna..

Gondolataimból Jerome zökkentett ki.

-Hahó?!Figyelsz rám egyeltalán?

-Aha,persze.Csak kicsit elbambultam.-erőltetek magamra egy mosolyt.

-Hogy neked milyen szép szemeid vannak..-simítja meg az arcom.

Válaszul csak rámosolyogtam.

-Szótlan vagy,mi van veled?-fürkészi arcomat.

-Kicsit fáradt vagyok.

-Nem csoda az után a koszfészek zárka után.

Pár másodpercnyi halálos csebd után,Jerome újra megszólalt.

-Szeretlek..

-Én is téged.-leheltem egy gyors csókot ajkaira.

Igazából hazudok,mert egyeltalán nem szeretem..

Hamarosan mindenki ment zuhanyozni,átöltözni meg ilyenek.

Mikor én is kész lettem ezekkel,mentem volna a cellám felé,de eszembe jutott valami.

Körbenéztem,hogy nem-e lát valaki.Szerencsére nem voltak őrök a közelben,így felfutottam a lépcsőn ami a második emelethez vezet.

Sorry guys,rövid rész lett.😩😝Gondolom ti is érzitek,hogy hamarosan lesz itt valami izgiiii.😈