Megőrülök Érted

5. Váratlan esemény

Egymással szemben ülünk a kanapén.Néma csend uralkodik köztünk.Rhydiem önelégült feje tárul elém.

-Te hova valósi vagy,pedofil?-törtem meg a csendet.

-Ausztráliában születtem.Családommal nem sokkal születésem után költöztünk Amerikába.

-Milyen furcsa,én is Ausztráliában születtem,és én is nem sokáig éltem ott,mert két éves korom körül mi is Amerikába költöztünk.-csodálkoztam.

-Milyen sok közös dolog van bennünk.-kezdett bele a kacsintgatásba.

-Várjunk csak,te flörtölsz velem,te kibaszottul flörtölsz velem!-röhögtem a képébe.

-Félreérted.-mentegetőzött,de mostmár hiába.

-Késő mentegetőzni!-böktem meg mutató ujjamal vállát.

-Nem kezdek ki ribikkel,nem elég megbízhatóak.-nézett végig rajtam.

-Épp ahogy egy pedofil sem a becsületéről híres.-vágtam vissza.

Láttam rajta,hogy elkezdett volna valamit mondani,de nem tudott mert vitázásunkat megtörte az épp most kialakuló káosz.Ami igazából ezen a helyen mindennap megszokott,gondolom én.

Egy zakkant leszúrt egy nyugodtan sakkozó öreget,a kandalló meletti piszkafával.

Voltak rabok,akik riadtan kezdtek sikongatni,vagy körbe-körbe szaladgálni,míg mások teljes nyugalommal ültek a helyükön.

Az apáca már rohant is rendet tenni.

-Na,nem szólsz semmit,uralkodó?-cukkoltam tovább.

Ekkor váratlan fordulat történt.

-Vigyázz!-rántott el magával a kanapéról.

Hirtelen nem tudtam összerakni mi történik,olyan hirtelen volt a mozdulat.Aztán visszanéztem a kanapéhoz és már mindent értettem..

A zakkant állt ott a kanapénál egy késsel hadonászva,egyenesen ott ahol én ültem.

Már összeállt a kép..

-Te megmentettél.-fordultam Rhydiem felé.

-Nem,csak ott hadonászott az a flúgos egy késsel,majdnem leszúrt,én meg arrébb húztalak.-magyarázkodott.

-Egy szólval,megmentetted az életemet.Nem tök mindegy neked,hogy élek,vagy halok?

-Szóra sem érdemes..-legyintett,magára erőltetett egy félmosolyt,majd zsebre vágott kézzel a cellája felé vette az irányt.

-Rise,hova mész?!Nem mehetsz el!-kiáltott utánna az apáca.

-Leszarom,nem akarok most itt lenni.-jelentette ki egyszerűen,vissza se nézve,majd elindult a sötét folyosón.

Az apáca  hagyta,nem küldött utánna őröket,ő maga sem rohant visszahurcolni,inkább próbálta leállítani a késsel hadonászó zakkantat.

Végül előrántott a fekete ruhája zsebéből egy sokkolót és megrázta vele szerencsétlent,mert máshogy nem ment.

Na,ennyit a szent lélekről..

Egy helyben álltam,és az előbb történt jelenet zajlódott le a fejemben,újra,meg újra.

Nem tudom megnevezni,mit érzek most.Tálan azért nem,mert semmit sem érzek..Vagy mégis?Magam sem tudom..

Egyszer csak megszólalt a hangos bemondó.

-Tora Black fáradjon az ötös terembe.Tora Black fáradjon az ötös terembe.-ismételte a hangosbemondóból egy női hang.

Unalmasan felsóhajtottam,majd elindultam megkeresni az említett termet.

A folyosón alig lehet tájékozódni,olyan sötét van.A padló minden egyes léptemnél nyikorgott egyet,mintha be akarna szakadni.

Hát nem mondon ezt egy luxus helynek..

Nagy nehezen megtaláltam az ötös termet.Benyitottam.Mint majdnem mindenhol,itt is teljesen fehér volt a fal,a vakolat már igencsak kopott róla.

A szoba nem festett valami barátságosnak.Mint egy orvosi terem,mivel az is volt.

-Látom ide találtál.-üdvözölt a doki.Mikor megpillantottam,akkor jöttem rá,hogy ő az a Dr. Ben "nagyonjófejvagyok" Harmon.

-Miért kell itt lennem?-kérdeztem unottan.

-Dr.Schwartz megengedte,hogy pár alkalommal én kezeljelek.

Ezen jót röhögtem.Még hogy kezel..

-Átnéztem az aktádat.Elég szokatlan életed van.-szólalt meg újra.Ha már az aktámat nézegette,az nem jelent jót..

Az asztalhoz sétált,magához vette az aktámat,ami ott hevert és bele,belelapozgatott.

-Itt az áll,hogy már kiskorodban vittek pszichiáterhez.-nézett fel a lapokból.-Már akkor megállapították,hogy valami nem jól működik benned.Az agyad részében jelentős szürke állomány hiány van,ami azt mutatta ki,hogy bizonyos érzelmeket képtelen vagy érezni.

-Egy szóval pszichopata vagyok,igen ezt eddig is tudtuk.-feleltem gúnyosan.

-Van egy húgod Catrine,igaz?Két év van köztetek.Te 23,ő pedig 21.Ugye?

-Ja,sajnos létezik Catrine!-röhögtem.

-Oh,szóval nem nagyon szívleled,talált?

-Sose szerettem.Tudja,kiskoromban mindig azt játszottam vele,hogy letéptem a barbie-jai fejeit és bedobtam őket a kandallóba.-emlékeztem vissza vigyorogva.

-Micsoda jó játek lehetett ez Catrine-nek.-próbált humorizálni a doki.-14 éves korodban már fegyházban voltál.-lapozgatott tovább.

-Aha,több évesnek hittek.-mondtam unottan a körmeimet nézegetve.

-Mi közöd volt,egy bizonyos Seth Morgan-hez?

-Erre nem fogok válaszolni.-vágtam rá rögtön.

-Biztos?Elmondhatod,orvosi titoktartás köt,köztünk marad.-beszélt kedvesen.A szerencsétlen azt hiszi,hogy egy kis nyálas beszédtől megtörök.Ezt elbaltázta.

-Nem.-néztem rá meggyőzően.

-Rendben.-furcsa módon nem kérdezett erről többet semmit.Bár tudom,hogy ez a kérdés még egypárszor elő fog jönni..-Frusztráltnak tűnsz,ugyhogy mára ennyi.Majd máskor folytatjuk.Elmehetsz.

Amint ezt meghallottam,fogtam magam és rögtön elhagytam a szobát.Dr.Harmon kedvesen elköszönt tőlem,amit nem viszonoztam.

A szobámhoz értem.Egy karton doboz fogadott az ágyom.Belenéztem.Elégedetten nyugtáztam,hogy ezek a személyes dolgaim.

Nem volt benne meghitt családi kép,ilyenről szó sincs.Tele volt az ékszereimmel,sminkjeimmel,ruháimmal,meg ilyesmik.

Boldogan szedtem ki őket a rusnya karton dobozból,a gardróbba helyeztem mindent.

-Itt van anyuci,drágám.-pusziltam meg a legkedvesebb arany Chanel karkötőmet,amit rá is raktam a csuklómra.

Kissé,nagyon is megalomániás vagyok,mindenből a legjobbat,legfényesebbet,legkihívóbbat és legmárkásabb és legdrágábbat veszem meg.Jó,bevallom néha,nagyon sokszor lopom őket.

Gyorsan el ment a délután itt a cellámban.El voltam foglalva a ruháimmal,kilakkoztam a körmeimet,szóval elvoltam.

Esteledni kezdett.Hallottam ahogy az ápácák végigjárják a folyosót és takarodót fújnak.

Be is néztek minden egyes szobába,hogy mindenki a helyén van-e.