Megőrülök Érted

31. Vallomás

Most,hogy így együtt vagyunk Rhydiem-el,nagyon gyorsan eltelt az idő.

Vacsora közben egész végig röhögtünk.

Most előszőr érzem azt,hogy boldog vagyok.

De ez igen megtévesztő,hisz lehet nem is valósak iránta az érzelmeim,csak azt hiszem..

Vacsi után elmentem fürdeni.

Furcsa módon,csak én voltam a fürdőben.

Dudorászva mosakodtam,makd egyszer csak éreztem,hogy valaki mögém lép,és a fenekembe markol.

-Megjött apuci..-suttogja a fülembe.

-Számítottam rád.-fordulok vele szembe.

Karjaimat a nyaka köré kulcsolom,lábaimat pedig a derekára,ő pedig a fenekemnél fogva tartott.

-Tudod,jöttem kukkolni a zuhanyzó kislányokat,mivel akkora egy pedofil vagyok.

-Én meg akkora egy ribi vagyok,hogy hagyom megdugatni magam egy zuhanyzóban.-kuncogok.

Hirtelen a csempének nyomott.

Ajkaink összeforrtak és nyelvünk érzéki táncba kezdett.

Ekkor lépteket hallottunk.

Gyorsan szétváltunk,még pont volt időnkt felkapni magunkra egy törülközőt.

Kinyílt az ajtó,egy apácával találtuk szemben magunkat.

Rögtönöznünk kell,ezért úgy döntöttem megmutatom színészi tehetségemet.

Elkezdtem sikongatni,és össze-vissza csapkodni Rhydiem-et.

-Nővér,ez a pedofil itt kukkolt és meg is akart erőszakolni!

-Igaz ez?-fordul az apáca Rhydiem felé.

-Tudja nagyon nehéz kontrollban tartani a kiskapitányt..Ha érti mire célzok.

Nos igen,mint egyszer kidert,Rhydiem-ben is egy színész veszett el..

-Kanos vagyok,és hiányzik a barátnőm,értse meg.-folytatja.

-Öltözz fel és azonnal gyere ki.-mondja komolyan az apáca,majd elhagyja a helyiséget.

Amint elment a banya,hangos röhögésben törtünk ki.

.

Mikor már mindketten megszárítkoztunk és felöltöztünk,elhagytuk a fürdőt.

Elindultunk a folyosón..azaz indultunk volna,ha Rhydiem nem ragadja meg a csuklóm,ezzel közelebb húzva magához.

Csak álltunk egymással szemben a söét folyosón.

Szinte már farkasszemet néztünk,annyira fürkésztük egymás tekintetét.

A gyomrom görcsbe rándult.Mintha ezernyi pillangó röpködne a hasamban.

Szívem hevesebben ver,mint valaha.

Asszem' belezúgtam ebbe az idiótába..

-Mi van,ha az érzéseink nem is valódiak?-kérdezem hallkan.

-Lehet,hogy azok,lehet,hogy nem..De legalább abban az illuzióban élhetek,hogy szeretlek..

-Oh,ez egy szerelmi vallomás akart lenni?-kuncogok.

-Pontosan..

Már hajoltunk volna közel egymáshoz,de egy mély férfi hang megtörte a pillanatot.

-Hát ti meg?Mit kerestek itt,takarodó van!

Ezt a hangot ezer közül is felismerném..

Komoly és kimért..

-Dr.Schwartz!-üdvözöltem gúnyos mosollyal a dokit.-De rég láttam magát.Miért nem hívott beszélgetni?-kérdezem hangomban tettetett szomorúsággal.

-Kicsit megfigyeltelek.

-Hogy érti?Kémkedett utánnam,vagy mi?

-Valami hasonló.-felel komolyan.

-Hogy maga mekkora egy..-mondtam volna tovább,de Schwartz nem hagyta,hogy befejezzem,a szavamba vágott.

-Black,te velem jössz.Rise,te pedig menj a celládba.

Dr.Schwartz elindult,én pedig duzzogva utánna.

Mielőtt még beléptem volna a kórterembe,hátranéztem.

Rhydiem-et pillantottam meg.

Ő is engem nézett.

Épp készült bemenni a cellájába,keze már a kilincsen pihent.

Rámosolyogtam,majd bementem a doki után.