Megőrülök Érted

16. A múlt

Egy szobához értünk.Falai üvegből vannak,így simán be lehet látni,mi folyik odabent.Gondolom ezt a célt szolgálja.

A közepén egy fém asztal volt,székekkel.Semmi más.

Ez az a szoba,ahol Schwartz az érkezésemnél fogadott.

Bevezettek a helyiségbe.

Apám már ott volt.Az asztalnál ült,érkezésemre felkapta fejét.

Az őrök kettesben hagytak minket,ám kívülről figyeltek.

-Végre,hogy itt vagy Tora.-köszöntött apám,John.

-Ne játszd el,hogy kurvára örülsz nekem,jó?-ültem le vele szemben.

-De ha egyszer örülök,hogy láthatom a lányomat?-mosolyodott el kissé gúnyosan.

-Miért akarsz beszélni velem?-tértem rá a lényegre.

-Kiváncsi voltam mi van veled.Már rég láttak.

-Oh,ez komolyan úgy hangzik mintha te lennél a minta apa.-gúnyolódtam,lesajnálóan nézve apámra.

-Dr.Schwartz mesélt az állapotodról..-sóhajtott.

Jobban apám felé hajoltam,már amennyire tudtam,mivel a kezeim az asztalhoz vannak bilincselve.

-Mit mondott?-néztem gyilkos tekintettel.

-Hangokat hallasz..-kezdett bele.-Mellesleg azt is említette,hogy ha a múltadról kérdez,ingerült leszel.

-És te még csodálkozol ezen?Hisz tudod a múltam minden részletét.Szép,hogy ingerült leszek!-fakadtam ki.

-Tora..El kell mondanom valamit.-szólt meglepően komolyan.

-Hajrá fater,ki vele.

-Én jelentettelek fel..-mondta végig tartva a szemkontaktust.

-Gondolhattam volna..-fogtam a fejem.-Hogy képzeled ezt megtenni?!-kiabáltam.-Baszd meg mi szélod volt ezzel?!

-Majd szép lassan talán rájössz..

-Nem szólhatsz bele az életembe,már nem te nevelsz!Egyébként is,elérted a célodat,nem?Egy őrültet faragtál belőlem!

-Ez nem ilyen egyszerű..

-Ne mentegetőzz!-mondtam még mindig kiabálva.-Honnan tudtad,hogy hol vagyok?!

-Sokáig nyomoztam utánnad..Hogy épp miket követtél el,hol tartózkodsz.

-Teljes szívemből utállak..-suttogtam ingerülten.

-Tudod lányom..Igen,őrültnek neveltelek,bevallom.De te is látod,jobb ez így!Mindent elérsz amit akarsz,egy egész város a te uralmad alatt áll.Félnek tőled..Hatalmad van mindenki felett.-kezdte a monológját.

A szavai csengtek a fülembe.Régen is ezeket mondta nekem,minden nap.

-Senki se szeret.Számodra nem jutott szeretet.Nincsenek barátaid,nem is lesznek soha..

-Ezt benézted mert van egy!

-De nem érzel iránta köteléket igaz?Hidd el,egy idő után el fogod dobni.Csak kihasználod..

A hangok megint előtörtek.Megerősítették amit apám mond.

Apám,és a hangok egyszerre mondták a magukét.

-Hagyjatok békén!-túrtam a hajamba idegesen.

Már tényleg megelégeltem apám dumáját,valahogy kiszabadultam a bilincsből,egyből neki támadtam.