Megőrülök Érted

7. Semmi sem marad titokban

Egy síró kisfiút ábrázolt,akit a szülei elhagytak.Legalábbis nekem ez jött le a rajzról.Aztán megfordítottam a lapot,a hátulján egy név állt.Egy név,egy szimpla név,minek láttán megannyi kérdés fogalmazódott meg bennem.
Az a bizonyos név,nem más,mint...Rhydiem..

Odalélpkedtem a rajzzal a kezemben Rhydiem-hez.

-Mit találtál?-fordult felém.

Válaszuk csak felmutadtam neki a lapot.

Láttam rajta a meglepettséget és az idegességet.

-Azt meg hol találtad?-kérdezte feszülten.

-A földön hevert.-válaszoltam egyszerűen.-Ezt te rajzoltad kiskorodban?-tértem rá a lényegre.

-Mintha az aláírás alapján nem lenne nyílvánvaló?!-emelte fel a hangját,közben feszülten kezét tördelve járkálni kezdett.

-Hogy került ez ide?

-Még amikor idekerültem pár hónapja,a doki aki kezel,ezt a rajzot mutatta nekem,nem tudom,hogy került hozzá,de azért mutatta,hogy mondjam el,milyen volt a gyerekkorom.Sokszor tette fel nekem ezt a kérdést,de ém sose válaszoltam.Viszont,mikor előrukkolt ezzel a rajzal..Teljes idegállapotba kerültem.-magyarázta idegesen.

Magamra ismertem ebben a szituban.Amikor Dr.Schwartz kérdezgetett apámról és a gyerekkormról.

-Melyik doki volt az?-kérdeztem kiváncsian,bár azt hiszem előre tudtam a választ.

-Dr.Schwartz..-felelt továbbra is ingerülten.

-Nekem is ő a dokim..-mondtam lehangoltan.

Valószínűleg Dr.Schwart velem szemben is mindent meg fog tenni,hogy kiderítse múltam mocskos és kellemetlen részeit.

-Add ide azt a kibaszott firkálmányt!-kiabált,meg se várta míg odaadom neki,egyszerűen kitépte a kezemből.

Elővett a farzsebéből egy öngyujtót,majd a láng felett kezdte elégetni a rajzot.

Na ja,a kellemetlen emlékek,ismerős..

-Menjünk,a végén még észreveszik,hogy nem vagyunk a helyünkön.-mondta miután elégette a fájó emléket.

Elindultunk.Az alagsorban végig szótlanul kullogtunk egymás mellett.Szemem sarkából néha rá-rápillantottam Rhydiem-re.Feldúltnak tűnt.

-Tudod,nekem is zűrös gyerekkorom volt.-próbáltam beszélgetést kezdeményezni,mert már lassan felkavaró volt ez a nagy csend.

-Nem érdekel.-mondta lassan,kimérten.

-Jól van,akkor engem sem érdekel a szánalmas kis gyerekkorod,jó?!Sőt!Telibe szarom!-mondtam gúnyos hamglejtésben,majd előrébb mentem,hogy ne kelljen melletze mennem.

Szorítást éreztem a karomon.Rhydiem visszahúzott.Egymással szembem állunk farkasszemet nézve.

-Ezzel nem gúnyolódhatsz,értve ribi?-nézett mélyen szemembe.

-Szóval úgy gondolod, parancsolhatsz nekem?-röhögtem kárörvendve.

-Igen baszd meg,úgy gondolom.-hangján érezhető,hogy egyre jobban ideges.

-Oh,tényleg?Biztos nagyon faszagyereknek képzeled magad,hogy te vagy itt az úr,mi?-fenyegetően egyre közelebb mentem hozzá,végig tartva a szemkontaktust.-Hallottál róla,hogy mit tettem azokkal,akik próbáltak szembe szegülni velem?Hm?

-Na mondjad.-szólt unottan.

-Egyszer egy tini srác próbált meg megölni.Milyen bátor nem igaz?-mondtam elmebeteg hamgon.-Nos,igen.Csak próbált,természetesen nem sikerült neki.Őt életben hagytam,helyette sokkal kegyetlenebb bűntetést találtam neki.Este elmentem a házukhoz.Szép kis családi ház,nagy kertel.Még kis játszótér is volt,a srác húgocsájának..Milyen aranyos..Betörtem a házba,az egész család felriadt..Bementem a scrác szobájába.Odakötöztem egy székhez,hogy ne tudjon megszökni.Hogy miért is lett volna kár ha megszökik?!Mindjárt mondom,ez az izgi rész!A családjáért mentem,és saját szobájulból,a fiú szobájába hurcoltam őket.Jajj,még a mai napig zeng a kis húgocskája szánalmas sírása a fülemben..Na ja.Az anyja is,apja is,húgicája is felálltak elé szép sorba.Csak pár méter választotta el a fiút szeretteitől.De nem tudod semmit se tenni...Milyen kár..Fogtak a késem és szép sorban elvágtam mindegyik torkát...Csak a srácét nem...Végig kellett néznie szerettei halálát..És csak pár méter volt köztük..Pár kibaszott méter..-a kis mesém végére,már egész közel voltam Rhydiem-hez.

Mélyen néztünk egymás szemébe.

-Visszatérve a gyerekkorodra,biztos nagyon szomorú lehettél amikor kidobtak otthonról..Biztos már nem kellettél nekik.Mint egy elromlott műszer,amit basznak elvinni a szerelőhöz,mert nem annyira fontos nekik,vesznek helyette másikat!-idegbeteg röhögésben törtem ki.

Ekkor Rhydiem már nem bírta tovább,egy jó nagy pofont lekevert nekem,amitől a földre estem.A sarokba húzódtam és megállás nélkül röhögtem,mint egy hiéna.

-Most már látom igazából ki vagy..Ez vagy te..-nézett rám.-Egy belülről szétrohadt elmebeteg ribanc!-kiabált.

-Te sem vagy jobb,drága!Te is egy romlott,elmebeteg pszichopata vagy!-mondtam előre-hátra ringatózva a sarokban.

-Beismerem,az vagyok!-kiabált tovább.-És én idióta,még azt hittem,hogy jóban leszünk!Mert te is ugyan olyan vagy mint én.és tudod mi zajlik bennem!De tévedtem...Mi pszichopaták vagyunk,számunkra nem jut szeretet..Senkitől.-ezzel itthagyott.

Nem tudtam abbahagyni a röhögést.Előre-hátra dölöngélve ültem a sötét sarokban.Végig járt,az a tudat,hogy számomra nincs szeretet ezen a világon.Ettől a gondolattól még jobban kitört belőlem az idegbeteg röhögés,sőt még a hangok is előjöttek.

Azt mondják,hogy örökre egyedül leszek,hogy nincsenek barátaim és nem is lesznek,egy érzéstelen állat vagyok,egy robot akit arra teremtettek,hogy gyilkoljon megállás nélkül.

Ezeket mondják megállás nélkül.

Hirtelen eszembe jutott,hogy vissza kéne mennem a cellába,mert különben lebukok.A hangok viszont el kezdte abban bíztatni,hogy maradjak itt egyedül a sötétben.Hogy egyedül a legjobb,nem zavar és nem parancsolgat senki.Egyre több és több hang szól a fejemben.

A fejemet fogva röhögtem tovább,viszont közben próbáltam felállni és elindulni.

A fejemben a hangok megállás nélkül csak mondják és mondják,pluszba elkezdtem szédülni.

Valahogy megpróbáltam menni,de a szédülés nehezített.

**

Sikerült elvánszorognom a társolgóhoz,onnan pedig a cellámhoz.Lassan kinyitottam az ajtót.Próbáltam nem feltűnő lenni,hátha jön erre őr.Az ajtó hangosan nyikorogva,de kinyílt.Gyorsan bementem a cellába,becsuktam magam mögött az ajtót.

Bebújtam az ágyba,jól betakaróztam,mert vázok.A hangok kezdenek abbamaradi,és még mindig szédülök kicsit.

Eszembe jutott valami.Kihúztam az éjjeliszekrényem legalsó fiókját és megpillantottam az ém drágaságomat..A pengémet.

Kicsit kitakaróztam,hogy a kezem szabad legyen.Megfogtam a pengét és jó mélyen belemélyeztettem alkaromba.A gyönyörű sötét vércseppek kibuggyantak,folytak végig a kezemen..Olyan gyönyörrel tölt el a vérző kezem látványa..Nincs ehhez fogható..