Pokol Tüze ∆ HUNHAN ∆

Epilógus

Sziasztok embik!
Megjöttem az utolsó rèsznek nevezhető valamivel, xd. Ez a pillanat is eljött. Örülök, hogy sokatoknak tetszett ès olvastátok. Ha valakit èrdekel valami a törtènettel kapcsolatosan, írhatok valami extra rèszt. Vagy bármi kèrdès, óhaj, sóhaj, panasz van akkor is írhattok. Nem harapok.
Nem volt valami èletmű, remèlem tetszett. Köszi, hogy olvastad.

Akit állandóan bántottak, ès akinek a túlèlès volt az egyetlen cèlja, az az ember nem engedheti meg magának, hogy legyen lelki ismerete. De a lelkiismeret rögtön megjelenik, ha az emeber felismeri, áttèrzi, hogy vannak barátai, azaz emberek akik az ő èrdekèt, èrzèseit, igazi ènjèt a szívük közelèben tartják, akik figyelnek rá, akik könnyebbè ès gazdagabbá teszik az èletèt. Az első ilyen tapasztalat után kèpessè válunk hinni emberekben ès a világ jóindulatában. A lelkiismeret amely mostoha körülmènyek között luxus, megszületik.
Nagyobbat nem is tèvedhettem volna. Azt hittem elèg lesz mosolyognom meg bólogatnom, úgy csinálnom mintha minden rendben lenne. Volt egy tervem. Meg akartam változni, új èletet kezdeni, a múlt nèlkül, a fájdalom nèlkül, valaki igazival. De ez nem olyan könnyű. A rossz dolgok veled maradnak. Követnek. Nem tudsz megszökni előlük, akármennyire is szeretnèl. Csak azt teheted, hogy felkèszülsz a jóra, hogy amikor az megtalál, megragadod, mert szüksèged van rá. Szüksègem van rá.
Règen mikor teljesen magam alatt voltam, nèha egy szó segített volna, de nem kaptam meg. Vagy azèrt mert nem figyeltek rám, vagy azèrt mert nem is sejtik, hogy hiányzik nekem, vagy azèrt mert nem tudják, mi az a a szó, ami feloldja a bajomat. Ajándèkot kaptam. Annyi sok rossz emlèk ès csalódás után, kapok valami jót is. Kaptam egy barátot, aki mindig melettem áll ès támogat, bármekkora gáz is van, segít ahogy tud, nèha csak kinevet ès rámhagyja a dolgokat. Nèha ez neki ès nekem is egyszerűbb út. Most ő is elèg nehèz időket èl át, így most èn vagyok neki a támasza. Együtt próbáljuk ezt az időt átvèszelni. Egy idő után eltűnt a bántalmazó ès lenyugodtak a kedèlyek. Most pedig szerelmes, úgy igazán.
Visszakaptam a múltam egyik meghatározó szemèlyènek az igazi ènjèt. Visszakaptam a testvèremet. Megtettem a nagy lèpèst. Felkerestem ès mindent megbeszèltünk, kibèkültünk. Nem mondom, hogy nem volt nehèz, de fèlre tettem az iránta èrzett összes haragom ès mint barát, ültem le vele beszèlgetni. Azóta talált magának valakit, aki nagyon hasonlít hozzá, ès beköltöztek hozzánk.
Igan, hozzánk. Miután a kórházból hazaengedtek, összeköltöztünk de csak egy kis időre. Èrettsègi után elköltözünk egy csendes kis vidèkre, ami közel van Szöulhoz is.
Ravit èletfogytiglanra ítèltèk, ès egy kis szigeti börtönbe zárták ahonnan ha akrna sem tudna megszökni.
Továbblèptem, fèlretettem a múltam ès az összes sèrelmem. Testemben nincsen többè semmilyen fèm, már csak a tetkóim borítanak be. De azt nem szedetem le. Mèhis csak az határoz meg. Elèg nagy lèpès ès változás volt ami bekövetkezett nálam. Most pedig boldogan èlek.

                                     ∆

Nagy levegőt vève merülünk a mèlybe. Mindig is imádtam fürödni, kikapcsolt. Nem zavart, hogy a pólóm ès a gatyám csupa vizes, csak úszkálta a langyos vízű medencèben. Nyár van, ès szikrázó napsütès. A víztükrön is meg-megcsillan, de pár fènysugár teljesen megvilágítja a medence alját. Hangos csobbanás jelezte, hogy Sehun is társult hozzám, ugyan úgy. Ruhástól. Tegnap óta nem láttam őt. Nyaralni jöttünk el, Busanba. Igazi luxus hotel. Egy règi de valahogy mègis modeenebb házikó, kisebb úszómedencèvel az udvaron. Hegyen vagyunk ès gyönyörű a kilátást, este is mikor minden ki van világítva. Egèsz Busant belátjuk. Sehun mosolyogva lehúz a víz alá, ès egy csókra magához húz. Finoman èrinti össze ajkainkat, bátortalanul. Olyan mint az első csók amit tőle kaptam, èdes mègis bátortalan. Valamitől fèl. Nyakába karoltam ès lábaimat dereka körè kulcsolom, már amennyire ezt víz mèlyèn lehetsèges. Tökèletes volt a pillanat. Körül vett minket a naptól langyos víz, ès az átszűrődő napsugár megvilágította az arcunkat. Mintha a világ megszűnt volna körülöttünk.
Finoman elhúzódott tőlem ès a víz felszínère húzott. Kerülte a pillantásom.

-Mi a baj Sehun?-simítok nedves arcára.

-Szeretlek Luhan!-mondja ki ezzel nem csak engem hanem magát is meglepve. Nagy szemekkel pillant rám, tudom, hogy nem ezt akarta mondani.

-Èn is szeretlek Sehun!-mondom ajkaira csókolva.

-Xiao Luhan!-szólít meg teljes nevemen, mire teljesen meglepődök. Mèg sosem hívott így.-Hozzám jössz?