Pokol Tüze ∆ HUNHAN ∆

× Baekhyun ×

Sziasztok embik.
Megjöttem az extra rèsszel amit ígèrtem, elèg sokáig tartott megírni mert sok a tanulnivalóm. Nagyon remèlem, hogy elnyeri a tetszèseteket.
Pusszka😘

Mèrges voltam a kis szerelmes párra. Nem is azon akadtam fenn, hogy nem hívtak el bulizni, hanem mert olyan jól mutattak együtt, hogy fèltèkeny lettem. Luhan csak egy hete találkozott Sehunnal ès máris magába bolondította. Èn meg èvek óta fűzöm Taeyeont, de sosem volt mèg normális párkapcsolatom. Csak tehetetlenül tengődöm ebben a világban. Cèltalanul sètálgatok a sötètebbnèl sötètebb utcákon. Egyedül. A járda szèlèn egyensúlyozom akár egy kisgyerek, mígnem valaminek vagy inkább valakinek neki nem ütközöm. Halk nyikkanással esem seggre előtte, ès èrdeklődve, nagy szemekkel pillantok fel az illatőre. Mèrges, sötèt pillantásokkal bombáz, de valami hatására felcsillant a szeme. Arcát nem látom tisztán, homály az egèsz.

-Nocsak, Baekhyun, vègre szemèlyesen is találkozunk. Tudod mióta várok arra, hogy kettesben legyünk?-pillant le rám betegesen elmosolyodva.

-Honnan tudod, hogy ki vagyok?-kèrdem megijedve.

-Jaj, ne hülyèskedj! Te is tudod ki vagyok, hisz ismerjük egymást! Nèzz meg jobban, talán a sötèt miatt nem ismersz fel.-mondja kilèpve a fènybe.

-Te vagy az!-nèzek fel rá teljesen ledöbbenve.-A suliból!

-Igen Baekkie!-mondja pszihopatán elmosolyodva. Ijedten hátrálok a földön kúszva, nagy nehezen sikerül lábra tápászkodnom ès úgy kezdek el futni.
Egyre ritkábban pillantok hátra, megnèzzem követ-e, elèg nehezen bírom már tüdővel ès a lábaim is meg-megremegnek, ennek hatására megbotlom a saját lábaimban ès kezeimmel arcomat vèdve esek a kemèly földre. Tèrdeimen èrzem a perzselő èrzèst ahogy az alkaromon is. Tovább kúszok mert semmikèppen sem akarom, hogy elkapjon, sosem bocsájtanám meg magamnak. Nem foglalkozva a sebeimmel vonszolom magam vègig a földön ezzel mègtöbb sèrülèst ejtve a testemen. Utálom ezt a srácot, egyszer már megúsztam, hogy kárt tegyen bennem, most is meg fogom! Nem adom fel! Nem adom meg magam neki!

-Most nem úszod meg Baekhyun! Elkaplak ès a játèkom leszel!-szólal meg az az undorító mèly hang amit annyira utálok. Nem hallgatok rá csak folytatom utam, nem lenne erőm újra felállni ès elfutni. Túlsáhisan is elgyengültem, de nem akarom feladni.-Csak magadat hozod rossz helyzetbe...-ragadja meg a karom ès felrán a földről.-Most pedig velem jössz, ne is próbálj ellenkezni, vagy nagyon megbánod!-figyelmeztet, csuklómnál fogva rángat maga után, de lábaim nem bírják a tempóját ès összegabajodnak ès megbotlok bennük, így tèrdre esve. Lehajtott fejjel próbáltam elrajteni a szenvedèsem ès a fájdalmaim, na meg a kicsorduló könnyeim. Bármennyire is akarom, nem tudok ellene tenni, bántani fog. Talán mèg meg is öl, miután ki mulatta magát. Luhanra gondoltam ès Sehunra. Ha meghalok, remèlem ők boldogok lesznek. Csak azt sajnálom, hogy mindent így itt kell majd hagynom, pedig mèg annyi dologra vágytam ès szerettem volna vèghez vinni.
Csendben pásztázom a földet ès nem adok hangot sem a fájdalmamnak sem a könnyeimnek.

-Állj fel!-szólít fel, de mintha csak egy pusztába kiáltott szó lenne, nem hallja senki.-Nem hallottad?-ránt fel a földről, de most megtart a vállamnál fogva, nehogy újra elessek. Ennyi kedvessègre számíthatok tőle.