Pokol Tüze ∆ HUNHAN ∆

∆ Barátság az ördöggel ∆

"Minden igazi pesszimistában egy beteg, impotens ember rejtőzik."

Ahogy minden áldott reggel, pontban hèt órakor, ahogy ma is amint meghalottam Red Flavor idegesítő dallagát egyből kipattantak a szemeim, ès állítottam le, hogy ne kelljen tovább szenvednem. Ez ma a nagy sláger amièrt mindenki odavan itt Koreában, mèg a csapból is ez folyik ès hasonlóan idegesítő mint a Despacito. Nem nagyon èrtek ehhez, inkább maradok a jól megszokott rocknál, ès erősebb dallamú daloknál. A fürdőbe veszem az irányt, majd egy cicamosdást követően kihúztam szemeimet, arcomra egy tökèlyre fejlesztett műmosolyt varázsolok, majd a szokásos gönceimet magamra kapom, ami fekete szűk farmerból ès egy szintèt fekete kapucnis pulcsiból állt. Sötèt hajamba csak lazán beletúrtam ès a csukját a fejembe húztam, ami teljesen a szemebe lógott, de egy cseppet sem zavart. Táskámat vállamra kapva, zártam kulcsra a bejárati ajtót ès nagyot sóhajtva indultam meg a sulim felè.

Megint egy újjab nap a suliba, egy újabb nap. Utálom, ha dedósnak tartanak, csak mert úgy nèzek ki. Ès utálom ha ezen a jogon dirigálnak nekem.  Szembesülnöm kell a tènyel, hogy ez ellen nem tudok tenni semmit. Sajnos. Mert rossz helyre születtem, nyilvánvalóan rosszkor! Hogy utálom a sorsomat! Úgy képen tudnám köpni! A föld egy cseszett büntetőtelep... mint egy börtön... ahol mindig szenvednek az emberek... ennyi...Hogy mièrt vagyok ilyen negatív? Nem vagyok negatív sem pesszimista èn csak fel vagyok kèszülve a legeslegrosszabbra. Mert egyszer már megjártam a poklot. A jó pillanataimban tudok vidám és boldog lenni, annak ellenére hogy erre SEMMI okom sincs, de csak akkor ha elfordítom a fejem a rakás szarról amit életnek nevezünk és befelé nézek. Viszont akkor mi az istennek vagyok itt? Hogyan választhattam ilyen undorító inkarnációt, ahol a legnagyobb örömöm az, ha eszek egy jót? Én megfogadtam soha de soha többé nem inkarnálódok emberként, mert ebból az elmegyógyintézettel vegyitett pokolból, ahol csak a férgek érvényesülnek én köszönöm de nem kérek. Mi èletunt emberek meg olyan emberi töltelékek vagyunk mint a világháborúban a rohamra induló első sor: úgy sem lesz jó vége! Még csak bizakodni se bizakodj!

Ezekkel a gondolatokkal lèptem be a suliba ahol a lányok egyből rámtapadtak, de kizártam őket ès csak a fülemben dübörgő hangos zenère tudtam koncentrálni. A terembe belèpve egyből becsuktam a lányok elött az ajtót, amin nem kicsit lepődhettek meg, de legalább tudják, hogy mindenkit úgy leszarok ahogy van. Elegem van a sok sipákoló egèrhangból a mèteres műkörmökből ès a sok taperolásból. Lehet, hogy feltűnès mentesen próbálják csinálni, hogy azt hiszik nem tűnik fel, olyan átláthatóak.

-Szia, Lu! Látom megint hozod a formád, jó tudni, hogy nem változol.- mondja nevetve Baek. Köszönèskèpp csak felhorkanok ès unottan levágódok mellè. Baekhyunnal úgy fèl ève kötöttünk barátságot, de akkor mèg nem is tudta, hogy magával az ördöggel paktált le. Ez amolyan barátság nèha extrákkal. Baek ugyan úgy csajozik ha meg nincs kive dugjon ott a legjobb haverja, azaz èn. Hála istennek ez csak nagyon ritkán fordul elő.-Olyan jól kiemeli a formás seghed ez a szűk gatya.-suttogja perverzen a fülembe. Igen, vannak ilyen megnyilvánulásai, de amúgy teljesen ártalmatlan.

-Tartogasd csak magad Taeyeonnak!-paskolom meg a vállát, mosolyogva. Egy ève fut utána, de Tae èszre se akarja venni, ès ezzel agyon lehet szivatni a kis okostojás fejèt.-Mit szólna ha megtudná, hogy velem fekszel össze helyette?!

-Akkor sem tehetek róla, hogy beindítasz!-mondja durcásan elfordulva. A tanár ezt a pillanatot választja, hogy mègjobban elbassza a napon egy kis röpdogával. Szuper. Utálom a törit, örülök ha átmegyek kettesel èv vègèn. Negyven öt kínkeserves perc után vègre elszabadultunk ès Baekkal a tesiöltöző felè vettük az irányt. Gyorsan átöltözve indultunk meg a nagy tornaterem felè ahogy az edzőnk várt szúrós pillantásokat vetve a kèsők felè. Egyből a sorba iszkoltunk, ezt a tanár mindig is ijesztő volt főleg mikor a gyerekek arcába hajolva ellenőrizte le a teljes felszerelèsüket. Unottan fújtam ki a levegőt, így rágóbuborèkot alakítva, ami egyből ki is durrant a teremben nem kis visszhangot csapva maga után. Ahogy ezt szokták mindenki egyből árgus szemekkel kezdett el mèregetni.