Átlagos élet?

2. Rész ~Rossz vicc~

- Milyen volt az óra?-kérdeztem. Kicsit féltem a válaszától, mivel ő sem a "tanár kedvence" típus, olyan mint én, mindig kiakasztja a pedagógusokat.
- Hát.. nem a legjobb..- válaszolta.-
Egy nagy gombóc keletkezett a torkomban. Mi van ha a tanár vele ordibált, és kirúgták?

- Mi történt?- tettem fel a kérdést félve.-
- Mr. Scott kicsit kiakadt..-
- Miattad pipa?-
- Ööö..- nézte cipője orrát.-
Egy könnycsepp gördült le az arcomon. Tehát Willt kicsapták? Will észrevette, hogy könnyezem, ezért megölelt.
- Amúgy nem miattam ordibált a tanár úr.- jelentette ki.-
- Basszus!- löktem el magamtól, és mosolyogva ütöttem őt a kezemmel.-
- Bevetted!- röhögött rajtam, és gyengéden megfogta a kezem, hogy ne ütögessem tovább.-
- Naa hagyjál már! Ez rossz vicc volt. Ne poénkodj ilyeneken!- vettem ki a csuklóm kezei közül.-
- Nem fogok többet ezzel viccelődni.-
- Remélem is!-
- És amúgy mi volt az órán?- kérdezte Will.-
- Hát engem kiküldött a tanárnő az igazgatóiba.- mondtam.-
- Hanyadik alkalom, hogy kiküldött?- kérdezte Will visszafojtott nevetéssel.-
- Ööö.. talán 13.ik?- röhögtem.-
- Pedig nemrég kezdődött a suli..- nevetett Will is.-
- Tudom.. három hét alatt 13-szor küldtek ki.. új rekord?-
- Tavaly asszem 56-szor kellett rádszólni, igaz?-
- Igeen de az egy évben volt. Idén vajon megdöntöm?- tettem fel a kérdést.-
- Hátha így folytatod, lehetséges.. csak ne legyen belőle baj!- komolyodott el Will.-
- Tudod, hogy nem lesz.. vigyázok magamra.- mosolyogtam rá.-
- Legyen úgy!- és megölelt. Biztonságban éreztem magam, amikor a karjai közt lehetettem. Félre ne értsetek. Nem vagyok szerelmes belé... Najó. Csak tetszik. De csak ennyi. Vagy mégsem?
A hangosbemondó recsegésére lettünk figyelmesek. Ha meghalljuk ezt a nyikorgó hangot, akkor tuti bemondanak valamit. Nagynénim, azaz az igazgatónő szólalt meg.
- Kérem, hogy Will Black, média szakos diák fáradjon az igazgatói irodába. Köszönöm, vége.- halkult el.-
- Na, akkor én most megyek.- indult el Will, de visszarántottam.-
- Ugye nincs baj?- kérdeztem aggódva.-
- Majd meglátjuk.- mosolyodott el, és az iroda felé vette az irányt.-
Kicsit féltem, nem akarom, hogy baja legyen. Tudom, megint aggódom érte, azért mert a barátom, és nem akarom elveszteni. Ennyi az egész, ne gondoljatok többet. Ránéztem az órámra, és még volt 5 percem az órámig. Varrás lesz, Ms. Ralzen-nel. Fura név, igen, viszont a nő nem fura. Ő az egyik kedvenc tanárom, nagyon aranyos. Hála az égnek nem mindenki utál a suliból. A terem a másodikon van, én meg a földszinten voltam, ezért fellépcsőztem. A terem előtt találtam egy üres padot, ezért leültem oda. Elővettem a szendvicsem, és párat beleharaptam. Nem voltam igazából éhes, de azért muszáj kellett valamit ennem. Kicsit küzdök az anorexiával, de szerencsére nem komoly a dolog. Miért csak én várakozom a terem előtt? Ilyenkor hol vannak a többiek? Gondolom Amanda és csapata a fiúknak rázzák valahol, asszem a 'menők' az udvaron szoktak lógni. De nem kellett volna már feljönniük? Mindegy, nem érdekelnek. Meghallottam a csengőt, és hamarosan Ms. Ralzen is megérkezett. Kinyitotta a termet, és bement, majd én, és Tina követtük, meg pár jelentéktelen lány. Komolyan ezek mindig is idejártak? Sose láttam őket.
- Samantha, megkérhetnélek arra, hogy megkeresed a lányokat? Amanda, Kristen, Hope, Emily, és Holly.- sorolta fel a csitribandát.-
- Természetesen tanárnő.- mosolyogtam, mint egy kisangyal, és elhagytam a termet.-
Semmi kedvem se volt megkeresni Amandáékat, de a Ms. Ralzen megkért, szóval muszáj megtennem. Gondoltam, először megnézem a lány WC-ben, hátha sminkelik magukat. Benéztem, de nem voltak ott. Utána az udvarra indultam, kb. 50 százalék esély volt arra, hogy éppen a fiúkkal lógjanak. Lementem az elsőre, amikor megláttam..