Átlagos élet?

7. Rész ~Ki lehet?~

- Elnézést az előzőért..-
- Nem baj..- vonta meg vállat.-
- Köszönöm a fuvart! Jó éjt!- nyitottam ki az ajtót.-
- Jó éjt!- nézett utánam.-
Előkerestem kulcsaim, majd mikor bementem, az autó elhajtott. Bementem szobámba, és lepakoltam, majd az ágyamba zuhantam, és rögtön elnyomott az álom..

Még jó, hogy hétvége van.. körülbelül 10 órakor keltem fel, akkor is olyan fáradt voltam, csakhogy fel tudtam állni. Lementem az étkezőbe, ahol Anya és húgom, Lucy éppen tanultak.
- Jó reggelt, édesem! Milyen volt a buli? Mikor értél haza?- kérdezte.-
- Nem volt rossz, éjfél után értem haza, nem akartam sokáig maradni..- dörzsöltem meg szemem.-
- De azért jól érezted magad, nem?-
- Persze, és nem kellett hozzá semmiféle kábítószer, ha erre akarsz kilyukadni. Tudod, hogy nem vagyok ilyen..- mosolyodtam el.-
- Nem is kételkedtem benned. Éhes vagy?-
- Nagyon!- fogtam meg a hasam.-
- Reggel csináltam toastkenyeret. A hűtőben van, és hozzá van még...-
- Nyugi Anya, el tudom intézni, tanulj inkább Lucyval.- paskoltam meg a húgom fejét.-
Elővettem egy tányért majd ráhelyeztem a hideg kenyeret. Beraktam a mikróba, addig a zöldségeket válogattam magamnak. Miután elég meleg lett a toast, leültem az asztalhoz, ahol Lucy tanult.
- Mit tanulsz?- rágtam egy paprikát.-
- Matek.. egyről többre.- sóhajtott fel.-
- Az az egyenes arányosság?- ráncoltam össze homlokom.-
- Igen.- bólintott Anyu.-
- De jó, hogy nekem nincsenek ilyen leckém..-
- Tervezéshez nem kell ész?- kérdezte pimaszul Lucy.-
- Naaa!- szólt rá Anya.-
- Megverhetlek?- mosolyogtam rá.-
- Naaaaa!- szólt hangosabban Anyu.-
- Jó' van na, csak vicceltem!- ütögettem meg finoman Lucy arcát.-
Anya és Lucy tovább írták a pénteki házit, én meg folytattam az evést.
Miután felzabáltam a kenyeret, felmentem a szobámba, hogy normális külsőt alakítsak magamnak. Kipakoltam a táskáim, és lefürödtem, majd megmostam a fogam, és kifésűltem gubancos hajam. Felkaptam magamra egy pólót és egy hosszú macinadrágot, és lementem a nappaliba telefonozni. Végiggörgettem az instát, és találtam egy érdekes fotót. A három fiú az éjszaka Amandáék háza előtt selfiezett nagyvidáman. Mindannyian kirakták az instájukra ugyanazt a képet, de csak Willét lájkoltam. Szememet forgatva továbbmentem, és láttam, hogy Amanda is kirakott egy fotót. Ő volt rajta a poharával együtt, a háttérben Hope és Kristen tűnt fel, hátat fordítva. Jó kis buli lehetett. Kristen is kirakott egy képet, amin Hopepal selfiezik a fürdőszobában a tükörnél. A kép alá ez volt írva: party on. Hát akkor ők ottmaradtak Amandánál. Biztos jót buliztak, és aludnak most is. Köszönöm, de nem kérek a sok piából, meg ki tudja miből... szeretek bulizni, de nem így. Mondhatják, hogy anti partyarc vagyok, de nem érdekel. Én is tudok szórakozni, de nem ennyi alkohollal. Nem volt akkor se túl jó kedvem, a történtek miatt, de szerencsére a foltok halványodni kezdtek, viszont így nem lesz bizonyítékom Aaron ellen, ezért telefonommal gyorsan lefotóztam a kezemet, és nyakamat. Remélem a szemtanúk igazat fognak nekem adni. De egy baj van; ha elmondom az igazgatónak a történteket, Aaron elárulja a titkokat. Valamit tényleg ki kéne találni, hiszen ez így nem mehet tovább, nem bánthat még több lányt.
Végülis úgy döntöttem, hogy most inkább nem hívom fel nagynénim, mert mégiscsak hétvége van, és nem akar foglalkozni ilyen dolgokkal.
Visszagondoltam a tegnap esti eseményekre; az üldözés, a fiúk megjelenése, a vita, Will a srácokkal lóg, Ryan próbálkozása, Amanda bátyja, a fájó fejem, amit jól bevertem, lányok részegsége, Amanda fura viselkedése, Brad kedvessége, barátai, és az öklös, amit adtam annak az idegesítő gyereknek. Tartalmas estém volt, az biztos. Najó, lehet, hogy egy kicsit túlzás volt, hogy akkorát vertem be neki. Remélem nem haragudott meg, bár kétlem, hogy újra találkoznánk, vagy megtalálna. Viszont Will viselkedése nagyon flusztrál. Ennyire megváltozott volna? Mindenképpen beszélni akarok vele, szóval írtam neki egy üzenetet, hogy hívjon fel, ha ráér. Dobtam egy SMS-t mindhárom lánynak, Hopenak és Kristennek azt, hogy milyen volt a buli, Amandának azt, hogy sajnálom, hogy kiakadtam, és csalódtam benne. Meglátjuk mit reagál. Nem vártam a válaszokat, mivel tudtam, hogy tegnap vagy inkább ma mindenki bulizott valahol, és még nagyban alszik. Majd talán két óra múlva, kettőkor kapok üzenetet. Leraktam a telefonom, majd elővettem egy vázlatfüzetem, és egy ceruzát, meg radírt. Az előre megrajzolt próbababára egy feszülő, kivágott haspólót firkantottam és csipkével díszítettem széleit. Mindenféle színben el tudtam képzelni a toppot, de a burgundi színet választottam, Ms. Collins kedvencét. Hozzá egy rövid farmert rajzoltam, amit feketére színeztem. A vagány vonalat elhagyva tűsarkút választottam, ami ugyanolyan színű volt, mint a haspóló, és fűzősnek rajzoltam. A kiegészítőkre is gondoltam; közepes méretű arany karikafülbevalóra esett a választásom, és szintén arany vastag karkötőre voksoltam. Sötétbarna haját laza kontyba raktam, és már készen is voltam. Bezártam a füzetet, és rápillantottam a telefonomra. Érkezett négy Instagram értesítésem. Megnyitottam az alkalmazást, és négy új követést mutatott. Az egyik Brad volt. Végiggörgettem képeit, és visszakövettem. Megnéztem a többi hármat is; mindegyik fiú volt, és Brad és Amanda volt a közös követő. Mintha már láttam volna őket.. visszakövettem őket, majd kikapcsoltam a telefonom. Rögtön felvillant egy újabb értesítés az Instától. Van egy új üzenetem. Megnyitottam újra az appot, és elolvastam. Az új követőim egyike, Tommy írt. Ez állt az üzenetben: Emlékszel még rám? Nagyon megijedtem. Csak nem az a fiú, akit leütöttem, és most meg akar fenyegetni?