Átlagos élet?

4. Rész ~Barátból ellenség?~

...Aaronra, aki szerencsére elengedett, én meg elrohantam..- fejeztem be.-
Will és Lola nem szóltak semmit, amikor Will hirtelen felállt, és az udvar felé vette az irányt. Ugye nem akar verekedni Aaronnel?

Reménykedtem, hogy nem fog semmi hülyeséget csinálni, de azért utánafutottam.
- Will, kérlek, ne csináld ezt!- mondtam, miután a kijárat előtt utolértem, majd hátrafordult.-
- Nem hagyom szó nélkül, hogy bánt egy idióta, aki azt hiszi magáról, hogy ő a király, és bárkit megkaphat!- indult ki ingerülten Will.-
- Kérlek Will.. csak ne verekedj!- szóltam utána, de szerintem nem hallotta. Utána akartam menni, de egy kezet éreztem a vállamon. Hátrafordultam, Lolát, Amandát és Ms. Ralzent pillantottam meg.
- Samantha! Jól vagy?- kérdezte aggódva Ms. Ralzen.-
- Ön szerint jól van? Itt áll kisírt szemmel, lila csuklóval, és piros nyakkal maga előtt. Szerinte jól érzi magát?- szólt be neki Lola. Ms. Ralzen csak nézett, nem reagált semmit Lola válaszára.
- Amanda, te most gyorsan elkíséred Samanthát az orvosi szobába, én pedig visszamegyek a csoporthoz. Vigyázz rá, Amanda!- mondta Ms. Ralzen, majd a lépcsőhöz ment.-
- De mi lesz..- kezdtem el, de Lola közbeszólt.-
- Nyugi, elintézem őket!- mosolygott, és ő is elment. Márcsak én és Amanda maradtunk.
- Akkor menjünk az orvosiba.- fordult meg Amanda, majd egy kicsit hezitáltam. Nem hagyhatom Willt cserben, de Lola elintézi, bár nem tudom, mennyire bízzak meg benne.
- Jössz már?- kérdezte Amanda, odament hozzám, és elhúzott. Nem volt más választásom, Amanda olyan erősen  húzott, hogy nem is tudtam volna Willhez menni.
- Aú!- szisszentem fel, mert a fájós csuklómat erősen szorította.-
- Gyere inkább.- engedte el a kezem.-
Amanda annyira fura volt.. kedves, törődő volt velem, ami nem gyakori. Rá kellett kérdeznem:
- Öö.. Amanda.. miért vagy velem aranyos? Nem szoktál ilyen lenni..-
- Van ennek oka, nem gondolod?-
- De, gondoltam.. de megtudhatom ezt az okot?- kérdeztem kíváncsian.-
- Ez igazából.. titok.. senki se tudja..- lett hirtelen szomorú. Elég furcsa arcot vágott, sose láttam őt ilyen bánatosan.-
- Aaronnel kapcsolatos?- tettem fel a kérdést.-
Amanda nem válaszolt, csak lehajtott fejjel ment tovább.
- Szóval igen... figyelj. Én nem akarok semmit Aarontől, az egy pszichopata! Láttad, mit csinált velem!- néztem a még mindig lila csuklómra.-
- Nem vagyok féltékeny! Csak tudod..- nézett ő is a kezére. Akkor vettem észre.. Aaron őt is bántotta??-
- Úristen Amanda, téged is..- nem fejeztem be a kérdést, mivel Amanda könnyezve bólogatott. Megöleltem, és együtt kezdtünk el sírni.-
Tehát Aaronnek ez a mániája.. lányokat bántalmaz.. milyen dög! Sose gondoltam volna, hogy ilyenre képes.. és azt se, hogy egyszer meg fogom ölelni Amandát. Már értem miért jár mindig hosszú ujjú és nyakú pulcsikban.
- Miért nem mondtad el eddig senkinek?- kérdeztem kíváncsian.-
- Nem mondhattam el..- válaszolta Amanda.-
- De miért?-
- Mert ha elmondom az igazgatónak, akkor kicsapják, és ha megtudja, hogy én árultam be a dirinek, akkor mindenkinek elmond egy titkot rólam... amire nagyon nem vagyok büszke..- mesélte el Amanda.-
- Akkor nem is kérdezem meg inkább, mi az a titok..- mondtam félve. Mit csinálhatott Amanda?-
- Hát szerintem se..-
- És tudsz még valakiről, akit Aaron bántott?- kérdeztem tőle.-
-... nem szívesen mondom el...- felelte Amanda.-
- Figyelj.. ha nem csak mi vagyunk az áldozatok, akkor én és ha van még valaki fel tudjuk jelenteni az igazgatónőnél. Ha elmondod, el tudjuk távolítani őt a suliból.- találtam ki az ötletet, hátha ezzel meg tudom győzni. - Nem hagyhatunk egy pszichopatát szabadon mászkálni. Nem bánthat több lányt.- tettem hozzá.-
- Jó... Kristen és Hope is áldozata volt. Hallottam, hogy beszélgetnek róla, de nekem nem mondták el.-
- Rendben.. akkor beszélek velük. De előtte be kéne menni az orvosiba.- mutattam az ajtóra, mert már vagy három perce ott állunk.-
Bekopogtam, majd nyílódott az ajtó. Megmutattam a sérüléseket, és azt mondtam, hogy a kezemre zártam a szekrényajtót, azért olyan lila. A nyakamat próbáltam elrejteni, meg nem volt annyira piros, szóval azt nem vette észre az orvos. Elmondta, mit csináljak a csuklómmal, aztán már mehettünk is.
Folyamatosan Willre gondoltam, mit csinálhatott. Remélem semmi hülyeséget..
Már elég késő volt, de azért bementünk az órára. Kb. 3 percet hallottam az órából. Félrehívtam Kristent és Hopet, Amanda csak hallgatózott. Megmutattam a lila csuklóm, és egymásra néztek. Tudták, hogy én is áldozat vagyok. Aztán...