Már elég késő volt, de azért bementünk az órára. Kb. 3 percet hallottam az órából. Félrehívtam Kristent és Hopet, Amanda csak hallgatózott. Megmutattam a lila csuklóm, és egymásra néztek. Tudták, hogy én is áldozat vagyok. Aztán...
Aztán mindketten megöleltek. Láttam, hogy Amanda nagyot sóhajt, és lassan közeledett. Intettem neki, hogy jöhet. Odaért, és a lányok kérdőn néztek rá.
- Amanda.. ugye nem láttál semmit?- kérdezte félve Kristen.-
- Lányok... tudom, hogy mit rejtegettek..- mondta Amanda.-
- Tessék?- kérdezett vissza aggódva Hope.-
Amanda felhúzta pulóverének ujját, és látszódott a lila folt. A nyakát is megmutatta. Kis csend után Kristen megszólalt:
- Tehát.. Hope, Amanda, Samantha, és én vagyunk az áldozatok.. Valaki tud még másról?-
- Én nem..- válaszoltam.-
Hope is megrázta a fejét.
- Én sem.. de lányok.. kérlek erről ne beszéljetek senkinek, főleg az igazgatónőnek. Ha Aaron megtudja, hogy beköptük, akkor elárul rólam egy titkot..- felelte Amanda.-
Kristen és Hope csodálkozva néztek egymásra.
- Rólam is..- mondta egyszerre a két lány, majd felém fordultak.-
- Nekem még nem mondott ilyet.. de ez ma történt.. mikor zsarolt meg titeket?- kérdeztem tőlük.-
- Hát rögtön azután, miután megtörtént.. mert nem a suliban csinálta velünk..- válaszolta Kristen.-
- Akkor még számítsak egy zsarolásra is?- kérdeztem "boldogan"
- Ami azt illeti, igen.. ha vannak titkaid..- mondta titokzatosan Amanda.-
- Öö.. szerintem mindenkinek vannak titkai..- feleltem. Igen, nekem is vannak.. például, hogy az igazgatónő a nagynénim.. én úgy tudom, hogy azt csak én tudom.. bár ki tudja. De honnan tud ilyen sokat Aaron a lányokról?-
- De.. ti elmondtátok neki ezeket, vagy valahogy megtudta?- kérdeztem tőlük.-
- Én nem mondtam el neki azt, hogy...- kezdte volna el Hope, de Amanda befogta száját, mert Aaron pont arra sétált. Rámnézett, és kacsintott egyet. Annyira dühös voltam rá, hogy legszívesebben odamentem volna, és kigáncsoljatam volna, de helyette bemutattam neki. Ő csak röhögve elfordult, és ment a dolgára.
- Shh.. nem szabad a suliban beszélnünk erről. Mindenhol ott van..- nézett Amanda Aaron után.-
- Szóval, én nem mond..- kezdte el újra Hope, de Amanda közbeszólt.-
- Mondom, nem szabad itt erről beszélnünk. Gyertek ma át hozzám, és megbeszéljük a dolgokat.- mondta Amanda.-
- Wow.. nem gondoltam volna, hogy megélem azt, hogy egyszer eljutok Amanda hercegnő palotájába.- poénkodtam, majd mindannyian elkezdtünk nevetni.-
- De, téged is ér a megtiszteltetés, hogy eljöhetsz hozzám.-
- Gondolom elég sokan voltak már a kastélyodban.. 80%-ban fiúk, a maradék lányok.. jól mondom? Vagy egy kicsit pontatlan voltam? Van az 90% is?- elmélkedtem, és halál komoly képet vágtam hozzá.-
- Tévedsz.. az arányok fordítva vannak. Fiúk alig járnak hozzám. Inkább csak Kristennel, Hopepal, Emilyvel és Hollyval szoktunk pizsipartit rendezni. Csak egyszer jöttek át a fiúk. És az nyáron volt, amikor vége lett az évnek. Meg egyszer Aaron.. de arról ne beszéljünk..- szomorodott el Amanda, majd megnézve lila csuklóját, sóhajtott egy nagyot.-
- Nyugodj meg Amanda.. megoldjuk.- próbáltam nyugtatni, majd eszembejutott a kapcsolatom a nagynénimmel, aki egyben az igazgató. El kell neki mondanom.. ezzel nagy kockázatot vállalok, mivel Aaron elmondhatja a titkokat. És nincs is bizonyítékom. Csak a foltok.. de azt más is csinálhatta. Kell valami biztos pont.. majd kitalálom. De most csak Willen járt az eszem.
- Lányok.. nekem most mennem kell.. órán találkozunk!- vetettem be egy műmosolyt, de Amanda átlátott a szitán.-
- Mi a baj?- kérdezte.-
- Ahh.. semmi.- sóhajtottam.-
- Mi a baj?- kérdezte újra Amanda.-
- Will miatt aggódom.. amikor látta, hogy kisírt szemmel, lila csuklóval rohangáltam, elmondtam neki, hogy Aaron tette, és kiment az udvarra, és nem tudom mit csinált..- szökött egy könnycsepp a szemembe.-
- Akkor menjünk, és keressük meg!- mondta Kristen.-
- Nem.. ezt lehet, hogy egyedül kéne megtennem..- feleltem.-
- Nem! Mostmár sorstársak vagyunk, mostantól mindent együtt csinálunk!- mosolygott Kristen.-
- Oké..- mondtam kételkedve, majd először a médiaterem felé vettük az irányt, mivel tudtam, hogy ott lesz órája.-
- Éés hogy álltok Willel?- kíváncsiskodott Hope.-
- Hogy állnánk? Barátok vagyunk.. miért, nem annak tűnik?- kérdeztem.-
- Szerintem nem annyira.. Will biztosan érez valamit irántad.. talán kicsit többet, mint barátság..- nézett rám Hope.-
- Nem tudom.. én barátként tekintek rá..-
Odaértünk a terem elé, és benéztem. Épp Pete jött velem szembe, ezért alig láttam valamit.
- Samantha! Hello!- köszöntött.-
- Szia!- pacsiztunk össze.-
- Will hátul ül, éppen Lolával beszélget.- mondta, majd kikerült, és elment.-
Mind a négyen kíváncsian néztünk hátra, már majdnem elestünk, úgy dőltünk egymásra. Éppen nevetgéltek valamin, amikor én úgy döntöttem, hogy kimegyek a teremből. A lányok követtek engem, majd Hope megszólalt:
- Biztos valami viccen nevettek!-
- Szerintem nem..- lógattam fejem.-
- Az előbb mondtad, nem érzel semmit Will iránt. Ilyen gyorsan megváltozott a véleményed? Talán féltékeny vagy?- mondta Amanda.-
- Jó, lehet, hogy féltékeny vagyok, de senki se veheti el előlem Willt! Ő a legjobb barátom!- fakadtam ki.-
- Akkor menj vissza, és beszélj vele!- biztatott Hope.-
- Oké..- indultam el, majd egy mosolyt ültettem fel arcomra, és egyenesen Willhez mentem.-
Will meglátott, és én gyorsabbra vettem lépteim. Végül odafutottam hozzá, és a nyakába ugrottam.
- Will.. ugye nem csináltál semmit rosszat?- szorítottam erősen.-
- Nem, nyugi.. mire kiértem, Aaron már nem volt ott. És Lola is megállított. De ha meglátom azt a férget..- kezdett el ő is erősen szorítani, hogy majdnem megfulladtam. De nem foglalkoztam vele. Biztonságban voltam vele. Lola felé pillantottam, aki csak mosolygott, majd az ajtó felé, ahol a lányok örültek, tapsikoltak, és ugráltak.
- Jól vagy?- kérdezte meg.-
- Igen, persze..- mosolyogtam, majd azt vettem észre, hogy a teremben lévő összes ember minket néz. Elpirultam, majd elengedtem Willt. Pete éppen akkor ért vissza, és megkérdezte:
- Miről maradtam le?-
Mindenki el kezdett nevetni, majd minket megpillantva, elkezdte:
- Csókot! Csókot!-
A többiek is elkezdték mondogatni, és zengett a terem. Újra elpirultam, és a cipőmet kezdtem el pásztázni. Will felemelte fejem, majd egy gyors puszit nyomtam a szájára, és elrohantam, de előtte ezt mondtam:
- Vége a műsornak!-
A lányokkal együtt visszaindultunk a termünkhöz, akik csak erről fecsegtek.
- Jajj, annyira aranyosak vagytok!- mondta Hope.-
- Aha, tényleg!- mosolygott Kristen is.-
Egész végig csak erről beszéltek, majd el is telt az a pár óra, ami hátra maradt még. Az utolsó óra végén Amanda így szólt:
- Akkor hatkor a házamnál!-
- Jójó!- válaszoltuk, majd mindannyian haza is indultunk.
Biztonságban haza is értem, majd összepakoltam holnapra, és az éjszakára. Hat előtt el is indultam otthonról, de előtte elköszöntem anyától, és húgitól, majd elindultam a sötétbe..

DU LIEST GERADE
Átlagos élet?
Romantik"Abban a pillanatban úgy éreztem, minden széthullik körülöttem, majd Ő megfogta kezem, és ajkait az enyémre helyezte. Az összes fájdalom, csalódás, és szenvedés azonnal elmúlt, és vele biztonságban éreztem magam."