Maffia Girl

8. Rész - Miche Zacharias

Sziasztok. Jézus, de rég írtam. Először is bocsánat, de az utóbbi idő nagyon nehéz volt. Főleg lelikiekben. De szerencsére a barátaimnak mondott szarcsimbókok megint megmentettek~ Na de itt a rész:

----

Próbáltam észrevétlenül összezárni a szám, ami részben sikerült is, tehát Erwin "bácsi" nem látott meg. De az a (nem a akarok csúnyát mondani) matektanár bezzeg igen! Elnevette magát, mire zavartan felálltam és remegő kézzel tisztelegtem.
Hajamba túrva ültem le, miközben szívem össze-vissza dobogását hallgattam. Uramisten, nyugi. Ő egy tanár. Ez lehetetlen. Huhh, nyugi, nyugi. Nyuuugi. Ilyen, és ehhez hasonló gomdolatokkal rágtam a szám a vendégeknek fenntartott, fekete bőrkanapén. Gondolataimból ez szakított ki:
- Eren Jäeger azt állítja, maguk... Khm, az ő szavaival fogalmazva "trécselnek". - állt merev testtartással az ajtóban. Szigorúnek látszó, mélybarna szemeivel végigmért, éreztem magamon a tekintetét. Hirtelen felindulásból, meggondolatlanul azonnal beszóltam volna, de inkább nem tettem, és ez így van rendjén.
- Csak volt egy kis megbeszélnivalónk. - válaszolta Erwin, mire levettem egy rágót az asztaláról, és csámcsogva, felvont szemöldökkel kiléptem Miche mellett.
- Értem, köszönöm. - mondta, és tisztelegve be akarta zárni maga mögött az ajtót, de én megfogtam.
- Köszi a beszélgetést. - mosolyogtam Erwinre. - Még úgy is találkozunk.
- Legközelebb apád is hozd.
- Hozom, hidd el. - kacsintottam rá, mire ő intett, és én is lendítettem a kezem, de Mike gorombán becsukta előttem az ajtót, majd megindult fel, a terembe.
- Milyen kapcsolatban állnak az igazgató úrral? - állt meg összefont karral előttem, és szemembe véste tekintetét.
~ Atyám. ~ gondoltam
- Baráti, ha erre kíváncsi.
- Nem, de megteszi.
Sóhajtottam.
- Apám jó barátja, igazából az egész családunké. Segített nekünk a Nagy vérf... - haraptam be a szám. - Szóval segített nekünk. - motyogtam lehajtott fejjel. Egy másodperc töredéke sem volt, míg rápillantottam, de azonnal le lehetett szűrni, hogy kattog.
- Ezt már azóta meg akartam kérdezni, mióta megláttam a neved: Nem vagy te valamilyen kapcsolatban a maffia Ackerman-házzal?
- Erre a maga érdekében nem válaszolok. - löktem be a terem ajtaját.
- Mit csináltatom Erwinnel? - emelgette a szemöldökét Jäeger.
- Adjak még egyet, vagy megküzdesz érte? - csaptam le magam.
- Apud még mindig jó fej. - súgtam oda a padtársamnak.
- Tudom. - mosolyodott el, én pedig az óra hátralévő részében körmöltem.
.................................
Úristen, emberek. Ma letöltöttem újra a Wattpadot, hogy kirakjam az új sztorimat ide is (Ezt majd meg is fogom tenni, de teljesen más témájú lesz... Khm 😇 ). Erre mit látok?! OMG nem tudom eléggé hangsúlyozni, hogy köszönöm. Eddig azért nem voltam fent, mert sok gondom volt, elég rosszul voltam lelkileg, de javulok. :) Sosem számítottam volna ennyi megtekintésre, nálam maximum volt az 1K. Több, mint 12K lett. Leírni is sok, nemhogy belegondolni. Még egyszer köszönöm, és mostantól aktívabb leszek, ígérem. Ez a fejezet 12 részes lesz, legalábbis annyira terveztem. De ha szeretnétek, meghosszabbíthatjuk, vagy kezdhetek új fejezetet, ahogy szeretnétek. Ha valaki szeretné, megnézheti az Instagrammomat is, Baracklehelet néven tevékenykedem. A leghamarabbi viszontlátásra. ❤