Maffia Girl

9. rész - NanaBanana

Szünetben Mike (tanár úr...) odahívott magához, én pedig fülemben zakatoló szívvel sétáltam oda, miközben lassacskán szállingóztak ki-be a diákok. A szoknyám alját kezdtem el csavargatni. Hülye egyenruha, de rövid.
- Gondolom te sem szeretnéd, ha kiderülne, hogy az... - hajolt a fülemhez - az olasz nagybetűs MAFFIA lánya vagy.
~ Uramatyám, elsüllyedek. Kövezzetek meg, vörös vagyok. ~ rágtam a szám, és próbáltam az arcom az előtte lévő frufrummal takarni. Megráztam a fejem, és újra zsebembe süllyesztettem a pisztolyom.
- Én nem mondom el senkinek, nyugodj meg. - jelentette ki határozottan.
- Eh?! - lepődtem meg. - Ezért kellett halálra ijesztenie?! - csaptam a mellkasára, mire felnevetett.
- Nyugi már. - mosolygott, én pedig fejlehajtva igazgattam a frufrum.
- Ez akkor is gonosz volt. - gyerekeskedtem. Pár másodpercig néztünk egymás szemébe, majd egyszerre nevettünk fel. - Mike. - állítottam meg, mikor az ajtóhoz lépett. - Köszönöm. - mosolyodtam el halványan.
- Egyszer elmesélhetnéd ezt az egészet négyszemközt. - mondta, mire egy pillanatra lefagytam.
- Két perc múlva csengetnek. - vágtam rá kissé szaggatottan.
- Értem. Menjen csak.
- Egyszer elmesélhetem, ha tényleg tudni szeretné. - motyogtam, mire bólintott. - Viszlát, tanár úr.
- Ennyire azért ne akarj elpaterolni. - lépett ki, én pedig próbáltam palástolni a vigyorom.
       A helyemre huppantam, és ahogy özönlöttek be a diákok, én az elmúlt perceken agyaltam.
- Jó reggelt. - lépett be a tanár.
- Őt úgy hívjuk, hogy férfinő. - suttogta a fülembe a kis Erwin, én pedig kuncogni kezdtem.
- Mi a neve?
- Szólítsd csak úgy, hogy Banana.
- Osztály, vigyázz! - kezdte. Engedelmesen felálltam a helyemen, és kezdődhetetett a törióra.
*körülbelül 20-25 perc múlva*
- Szóval, mi a titulusa?
Feltettem a kezem.
- Hanji?
- Banana tanárnő, kimehetnék a mosdóba? - kérdeztem fapofával, mire Erwin kétrét görnyedve kezdett nevetni.
- Te hülye, az Nanaba! - csapott meg.
- Elnézést kérek tanárnő, új vagyok. - hajtotam le a fejem.
- Nem Banana. - morogta, és szemével ott, helyben megölt. Kezeim összeszorítottam, és megéreztem a puska csövét. Légzésem felgyorsult, ahogy újra eszembe jutott, hogy erről senkinek, semmilyen esetben sem szabad tudnia.
       A pisztoly mellesleg gyönyörű, hosszú csövű matt fekete darab volt. Tudniillik, ezzel ölték meg anyát. Ha magammal hordozom, olyan, mintha kicsit anya is velem lenne. Kifejezetten nem szeretek belegondolni, hogy mi lenne, ha még ma is élne. Apa boldog lenne, és kicsit sem annyira rideg, mint amilyennek hiszik.
       Még motyogtam valami 'Elnézést, én tényleg azt hittem' - félét, és óra végéig csendben dolgoztam. Leghamarabb szünetben mentem ki a mosdóba.