A Mindenség Királynője

1. fejezet

Reyna Grace gondterhelten sétált hazafelé. Az elmúlt hétben történt dolgok már egy kicsit sokak voltak neki.
A héten őt és a legjobb barátnőjét kirúgták abból az iskolából ahova jártak, mert az állítások szerint lerombolták a tornacsarnokot. Persze valójában nekik kis szerepük volt az egészben, de csak őket tudták hibáztatni. A tornacsarnok már nagyon régi volt. Három erősebb labda és egy dühös rúgás elég volt ahoz hogy a tartóoszlop megrepedjen. A szüleik most gőzerővel keresnek egy olyan iskolát ahova fel tudnák őket venni. Addig is egy olyan helyre fognak járni, amit azoknak a diákoknak hoztak létre akiket kirúgtak a sulijukból. Elvileg abba a suliba most csak egy diák jár aki megdöntötte a kicsapatás rekordját mivel már az első nap eltanácsolták.
Reyna épp hazafele tartott, hogy befejezze a csomagolást, lehetőleg bármi furcsaság nélkül. Már elég sok furcsaság történt vel így érthető az aggodalma ettől. Egyszer például oviban leesett a fáról rá a karjára. Mivel már egy másik csoporttársának is tört el így a karja, az ovónő villámsebességgel sietett hozzá, de amikor megjött Reyna ahelyett hogy sírdogált volna újra a fa legfelső ágán csücsült. Olyan 8 éves kora körül egyszer felgyújtott egy virágot azzal, hogy hozzáért. Az anyukája persze elkezdte faggatni, hogy honnan szerzett öngyujtót.
Másnap reggel korán kellett kelniük a legjobb barátnőjével, hogy a tartomány másik végében lévő iskolába eljussanak. Közel 4 óra kocsikázás után megérkeztek a sulihoz. Pont velük egy időben egy másik kocsi is leparkolt mellettük, amiből egy szőke hajú kék szemű lány szált ki. Elég érdekes kontrasztot alkotott Reyna barátnőjével Hazellel, akinek fekete haja és sötétbarna szeme van. Az iskola előtt az igazgató és egy fiú várta őket. A lányok miután túlestek a világ legumalmasabb idegenvezetésén ( 11-kor érkeztek és egy ebédszünettel együtt 5-ig tartott.) végre bemehettek a szobájukba.
Amikor beléptek eltátották a szájukat. De nem épp jó értelemben. A Szoba a lehető unalmasabb volt. Három ágy fehér falak egy szekrény és egy ablak.
- Hát ez van, ezt kell szeretni. - monda Piper ( a szőke lány) és elfoglalta az egyik szélső ágyat. - Biztos nem futotta többre.
- Hát az látszik. - felelte Hazel amikor leült a középső ágyra. - Neked mi a véleményed Reyna? Reyna?
- Ö bocsi nem figyeltem. - felelte gyorsan Reyna.
- Vettem észre. Szóval Piper neked mi a kedvenc színed? Nekem a fekete. - Hazel még egy jó ideig faggatta Pipert, de Reyna már nem igazán figyelt oda. Sokkal jobban lekötötte az, hogy mi olyan ismerős neki Piperben. Aztán meg elképzelte, hogy milyen lenne a fal türkizkék színben. Levette a kesztyűjét ( kesztyűt hord mind három lány, azért mert remélik, hogy ezzel megakadályozzák a körülöttük történő furcsaságokat.) és hozzáért a falhoz. Jól esett neki újra tapintani. Csukodt szemmel elképzelte a falat türkizkék színben és egy jóleső érzést érzett az ujjaiban. Amikor kinyitotta a szemét a fal türkizkék színű lett. Reyna kicsit meglepődött és gyorsan megcsinálta ugyanezt csak most a fehérre gondolva. És a fal visszaváltozott fehér színűvé. A lány gyorsan körülnézett. Hazel és Piper nem vettek észre semmit az egészből, mivel még mindig elmélyülten beszélgettek. Reyna odasétált az utolsó szabad ágyhoz és leült. Szívesen elmondta volna Hazelnek, hogy mi történt de úgy érezte ezt nem tudná elmagyarázni. Végül úgy döntött kimegy egyet sétálni.