Tanár Úr!!

6. fejezet

Valami fekete vad szaladt ki az útra. Reflexböl összeugrottam és a fejemet védtem mert az autó hírtelen kanyart vett neki az erdőnek.
Olyan gyorsan történt minden.
A tanár úr magához húzott majd egy nagy csattanás. Törések hangja reccsenések zöreje és egy kisebb kiáltás és a légpárnák kinyíltak de igy is koppant a fejünk. Minden törést hallottam az autóban.
Meghalok!
Lelállt a kocsi de így is egy fának mentünk neki ami így is majdnem kidőlt. Legalább eszméletemnél vagyok. A fejem nagyon fáj. Félek.
Lassan kinéztem. Füst van..
- Tanár úr!
Semmi...
- Tanár úr!!
Felé fordúltam és láttam vérzik a feje. Nincs eszméleténél. Baszki!!
Visszatoltam a légpárnákat és nagynehez kikászálódtam a kocsiból. Az ő oldalára futottam és kirángattam azt a nagy testet abból a halál gépből. Néhány méterig tudtam csak vonszolni. Megréműltem, mivel soha nem láttam /éreztem még mozdulatlan testet. Fájt a fejem és itt a Tanárom aki eszméletlenűl fekszik.
- Tanár úr! Izé hahó!
Fene essen bellém nem tudom mit kéne tennem. Filmekben mit csinálnak..öhmm..
Lázasan gondolkodom de a fejfájás sokban akadályoz. remegnek a kezeim és a lábaim is.. pulzus..
Pulzusa van! Izé.... De nagyon vérzik!
Leszedtem a púlcsimat és rászorítottam a sebre.
Addig remegő kezekkel elöhalásztam a telom alig tudtam valamit beirni. Még a jelszavam is nehezen mennt. Lassan hívtam a mentősöket.
Nagyon sokáig vártam rájuk. Fáztam s ragadtam a sok vértől. Igaz a vére meleg volt. Szinte forró abbam a hidegben. Addigra már kissé sírtam s próbáltam melegen tartani őt így melléje feküdtem.
Fékezett a mentőautó és végre futottak a mentősök.
Nem vagyok egy szívbajos ember. De most nagyon ideges vóltam.
Kikérdeztek a férfiak majd végre csinálták a dolgukat.
Addig engem elvittek onnan és kaptam egy jó meleg takarót s beültettek s átvizsgáltak. Van egy két karcolásom.
Betolták mellém a Tanár urat. Jobb állapotban van mint hittem. A sebe nem mély asszem. De a haja csupa vér. És a keze.. be van valamivel rögzítve.
Indúlt is az autó addig próbáltam ébresztgetni és beszéltem.hozzá. a szívem a torkomban dobogott. Baaszki ez is az én balszerencsém miatt van. Na igen. Sokan ezért nem szerettek mert eléggé zürös az életem.
Megszólalt a sziréna. Nagyon hangosnak tűnt így bennt. A lámpák dicso fényként fel le kapcsolódtak.. minőség..
Szinte egy ablak sem volt a járművön.
Lassan beértünk az első korházba ami az utunkba esett. Megint beindúlt a szitu.  Orvosok várták a Tanár urat.. Kanamét és rohantak is vele. Engem egy idősebb férfi kísért a váróba. Egyedűl ülltem  a folyosón. Átlagos folyosó tele üres komor székekkel.
Kaptam fejfájás csillapítot a szemembe világítottak s csak annyit mondott kisseb sokkban vagyok. Szóval egy enyhébb nyuktatót is kaptam. A pasas leült mellém különböző papírokkal. Kérdezgetett s persze a magamat tudtam de hát Kanaméról nem sokat. Kaname Haisame 29 éves.. a származása és ennyi.
- Dr. Halmest kérem a 2 emeletre.
Felállt maj elköszöntünk egymástól és sietve távozott.
Csak vártam és vártam. Kb fél óra múlva hatottak a gyógyszerek aminek már nagyon örültem mert rohadtúl fájt a fejem.
Túléli igaz?  Az én hibám.. miattam kerűlt veszélybe.. majdnem meghalt.. ezek a gondolatok jártak a fejemben. A nyugtató hatására nem voltam annyira ferusztrált asszem. De így is aggódtam.
- ön Konoshi úr?
Úr.. jól hangzik..
- Igen.
- Jöjjön velem.
Különösebben nem figyeltem meg a nőt aki vezetett. Fehér köpeny szőke haj.
Bevittek hozzá.. csak feküdt de már eszméleténél volt.
- Kaname.
Rám pillantott és elmosolyodott.
- Örülök, hogy nem lett semmi bajod. ~ mondta szintén mosolyogva~
- Öhm.. jól van?
- Igen persze. De kérlek mond lett valami bajod?
- Nem. Semmi bajom sem lett.
Megláttam a kezét. Be van kötve. Pont a jobb keze. Odavánszorogtam egy kis félelemmel a szívemben. A feje is be van kötve.
- Mi történt a kezével?
- Eltört a csuklóm.
Bevillant valami. Mikor már majdnem nekicsapódtunk a fáknak magához húzott a jobb kezével. Biztos akkor.
- Nagyon sajnálom.. a-az én hibám.
- Iori.. hagyd abba!
Már folytak a könnyeim.
Ő csak mosolyogva nézett és a kezemet fogta majd közel húzott és a fülembe suttogta a szavakat ,hogy Senki se hallja.
- Tudod így is meg tudlak dugni.
- P-perverz tanár ~suttogom kissé nevetve~
Csillogó szemekkel nézett rám. Leültem egy székre s vártam amíg a dokik végeznek. Addig beszélgettünk s persze telefonáltunk a sulinak is.
Most kezdődött de már lógok rendesen.  Kissé szorongtam még mellette. Ő csak mosolygott. 
Sokszor elsírtam magam. Évek óta nem sírtam. Magamban tartottam.
Közben kellemes érzés áradt szét bennem. Soha nem éreztem. Talán megynyugvás.
De miért mosolyog? Törése van gondolom nem kis fájdalmai és mosolyog..
Nemtom mi járhat a fejében...
- Konoshi úr a szülei úton vannak.
Meglepődve hallottam. Nem nagyon érdekli őket ha van velem valami.
- Iori korrepetálnál?
- Hogy micsoda?
- Elfelejtettem csókolózni és jó lenne ha megtanítanál!
- De Tanár úr!
- Kanaménak hívhatsz nyugondtan.
- Nem ennyi ember elött nem!
- Melyik nem?
- .....
Jó most az egyszer.
- Re- rendben de, csukja be a szemét! Be is hunyta persze vigyorgott. Közel hajoltam s szinte már összeért a homlokunk. Erre benyit két ember akik meglepődve nézik ezt a kis jelenetet.

~ Itten lenne egy kisebb rész. Lehet kicsiiit rágos lett de emészthető. Szépjóétvágyat minden kedves olvasómnak 😘
Ha tetszett remélem kapok egy 🌟-ot és kommentbe ha van valami amit megbeszélnétek velem ~