Tanár Úr!!

3. fejezet

Jelenleg egy duzzogó hülyegyereknek érzem magam. A ruháival mit tegyek?  Ki akartam dobni, többször is de nem vitt rá a lélek.
Hogy adjam vissza?
Itt a táskámban van, s matekon ülve szenvedek.
Rohadt röhejesnek érzem magam. Szemüveget kell hordanom.. sokan ki is nevettek de magasról szarok rájuk. - Konoshi! , konoshi!!
- Hm?
- Nem hm. Hanem tessék"! Az osztályfönököd hivat a 103-mas tanterembe. Most!
- Ch...
Felálltam felszedtem a táskámat majd a keresésre indúltam. Uj suli szal' honnan tudhatnám mi hol van?
Mit akarhat? Biztos a ruhái, vagy csak bocsánatot akar kérni.
- Iori! Erre!
Egy ajtó mögül szólt ki.
Öhm.. okés..  cseppet sem fura!
Jó bementem a terembe mely üresen kongott.
- Mit akar?
- Meleg vagy?!
- M-micsoda?? Én nem vagyok meleg? Hisz az undorító dolog , én a .. lányokat.... ... Szeretem!
- Ahha akkor ülj le kérlek.
- M-miért??!!
- Tedd amit mondok!
Okés leültem a második padba. Ö kinn maradt az üres kis helyiségben.
- A ruhái nálam maradtak és ...
Mi? Szokásosan ingben volt s lassan kezdte kigombolni... Hagyja abba , de most!! Ez nem lesz túl jó! Felgyorsúlt a szívverésem!
Francba! Vörösödöm! És ahogy érzékien vetkőzik, ... Basszameg!
Nem! Nem! Elfordítottam a fejem. Nem látom, nem hallom!
- Iori nézz ide!
- Nem! Én nem!
- Tehát meleg vagy!
- Nem! Cs-csak nem nézegetem az osztályfőnökömet pucéran!
Meleg lehettet csapta meg a füleimet. - Akkor ez itt lenn micsoda?
- Izé... az nem az aminek..
- Látszik?
- Hagyjon békén ,mit akar?
Kibontotta hosszú tincseit melyeket gyenge kis hajgumival tartotta össze. Most vállán pihent meg a fekete kusza tincsek. S mikor közel hajolt hozzám függönyként takarták el előlem a világot s ajkai tapadtak az enyémhez.
M-m-miiii??? Ez nem velem történik meg , nem nem Neeeem!!!
Ellenkezni akartam de a csuklóimat fogta ami megrémített.
- Pf!!! Engendjen el maga pedofil őrűlt!
- Meleg vagy?
- Az vagyok! Kierőszakolta belőlem.  Örűl???!!!
- Igen!
Felvette az ingjét majd visza gombolta addig én elöszedtem a ruháit.
- Maga perverz! Nesze a mocskos ruhái!!!
Hozzávágtam majd faképnél hagytam a francba is. Visszarohantam a terembe.
"Betörtem" az ajtót majd viszaültem a helyemre. Sok ember nézett felém , s szinte hajam vörösségét vehettem át.
- Mi van Konoshi? Rosszat tettél már első nap? Hm? Talán az osztályfőnök farokműtétének időpontját beszéltétek meg?
-  Az a rúgás szép is volt! ~ kuncogott az izomagyú melleti lány~
- Befoghatjátok. Csak a pappírjaimmal volt egy kis gubanc.
- Owo ezt el is hisszük ~Nevettek fel hangosan~ mire én felálltam majd behúztam annak a faszkalapnak.
                        ...

Hárman fogtak le. Nos most az igazgatói elött vagyok Kanaméval s várjuk amíg az Igazgató beszél a szüleimmel.  Csendben ültem , s direkt nem néztem a tanár úrra.
Olyan düh volt bennem amit nehezen tartottam magamba. Mindtha fájdalom szúrt volna bellűl. Soha nem verekedtem. Az öklöm is fájt..
- Miért tetted?
- Maga miért tette?
- Mit?
- Cöh....
- Jól áll a szemüveg rajtad.
- Hagyjon.
- Ha elöbb megmondod , hogy meleg vagy akkor nem történt volna ez meg.
- Szóval ez is az én hibám?? Maga cselekedett, és erőszakoskodott.
- Ha bevallod nem történt volna meg.
- Tanár úr is meleg nem??! Ön smárolt le! Simán beköphetném az igazgatónak! Vagy .. vagy a szüleimnek!
- De nem fogod.
Mosoly ült ki az arcán. Mekkora egy mocsok!!
- Tetszett neked nem?
- Nem dehogy!!!
Ajtó nyílt és a szüleim fáradt tekintete tárúlt a szemem elé. 
- Nos Iori nem tanácsolunk el , de a következő esetnél ami ugye nem lesz bízom benne, akkor büntetésben lesz részed.
- Köszönöm, igazgató úr. De kérem én fel voltam...
Kaname mögém lépett majd a vállamra tette kezét.
- Velem volt mert megkértem, hogy az irodámban segítsen pakolni. És kértem, hogy legyen a személyi aszisztensem , erre közöltem vele mi lesz majd a dolga és visszaküldtem az órára.
Hogy mit akar??? Mekkora egy hazug!
-Én ... ~ Ránéztem s vigyorogva nézett rám~ így volt. Annyira izgatott voltam , és az a fiú felcse... Elrontotta a kedvem és felbosszantott. Ezért kapott eggyet. Többé nem fordúl elő igérem.
- A pszichológusonkhoz kell járnod ebben az évben Konoshi úr. Ezzel ússza meg a büntetést.
Agyturkászhoz?? Mire akarnak még kényszeríteni??? Most hazudtam , most segítettem ennek a pedonak .
- Ér-értettem...
Basszátok meg!!!! Magamban ott eltapostam mindenkit a közelemben.
- Kedves szülők, a gyermeküket haza viszem ma, és ígérem éppségben. Megkapja a kellő szidást és hegyi beszédet is. ~ kaccsintott a felnöttek felé. ~
A szüleim egymásra majd rám , s újra egymásra néztek.
- Rendben . Este amúgy is dolgozunk. Sajnálom Iori.
- Nembaj. Sajnálom apa, anya, többé nem fordúl elő.
- Tudjuk.
Ezzel el is mentek.
- Igazgató úr ha megbocsájt akkor Iori-t elvinném a termembe.
- Ahogy gondolja. Viszlát.
- Viszlát.
A termébe?? Ezt ,hogyan gondolja?? Megőrűlt? Hisz, a termünkben óra van.
Nem is arra vezetett amerre kellett volna mennünk. Eggyel feljebb mentünk s egy kiseb terembe .Egy asztal , 2-3 szék, laptop, sok papír,
Fehér falak, s nagy ablak.
- Hol vagyunk?
- A pszichológusi teremben.
- hol a... Nemmm nem ön..
- De. De én.
- Miért?????
- Khm... Ülj le.
Egy bőrszégbe ültem szerencsére nem volt közel hozzá.
- Ha megint rám akar mozdúlni akkor..
- Mi lesz?
- Öhm....  Maga is meleg nem?!
- Nem. Cseppet sem.
- Akkor miért..?
- Azért mert így volt kedvem. Tudtam, hogy meleg vagy. És hát olyan édes mikor vörös lesz az arcod.
- Miért én? Miért nem hagy békén?
- Hasonlítasz valakire.. aki a legjob barátom volt. De meghalt.
- öhm... Részvétem. De, ez nem ok arra ,hogy rám nyomúljon!
- Másért vagyunk itt! Kérlek halgass végig.
- Ahogy akarja tanár úr.
-  Köszönöm, hogy hazudtál. Mivel a személyi aszisztensem vagy én viszlek haza , én jövök érted reggelente, és ezeken a külön órákon velem leszel.
- Ki akar sajátítani??! Nem akarom...
Közelhajolt hozzám. A tekintete beleolvadt a retinámba. Anyám ez aztán a kisugárzás. Nem! Nem! Nem!
Eltoltam magamtól egy kicsit.
- Kihasználja ,hogy meleg vagyok. És attól még, hogy jó teste van, és a szemei is..
- Ohh ~mosolyodott el~ ez egy vallomás?
- NEM! Mindegy.
- Szűz vagy még?
A szemeim tányér méretűre kerekedett fel is álltam s az ajtó fele vettem az irányt de a karomnál fogva visszahúzott.
- Ne dühíts fel kölyök!
- S...-Segítség...
- Jó.. nyugodj meg. ~ szorított magához~ hevesen vert a szíve.
- Tanár úr.. ön..
Soha nem voltam szerelmes de tudom, hogy a gyors szívverés mit jelent.
- Kérlek egy.. csókót ..
- Mit? Nem! Eresszen!
Olyan erős! Hiába mocorgok de így sem szabadúlhattam!
Szemüvegemet levette a a kezében tartotta míg megszemlélte.
Átnézett tarja majd felvette. Asszem a gyomromból valami fájdalmas érzés sugárzott a szívem felé.
Sz-szemüvegfétis???
Alig látom de amit láttam az is rémítően lélegzetelálító.
- T-tanár úr...
A levegő megfagyott körülöttünk.
Még a légy sem zümmögött mely az ablakot kopogtatta. Suttogott mégis hallottam minden eggyes lélegzetvételének zaját.
A látásomnak nuku. De még így is "láttam" őt.
Olyan erős és rá gyengéd.
Olyan meleg a lehellete. Asszem közeledik hozzám. Behunytam a szemeimet s hagytam magam. 
Elgyengűltem egy kicsit.. derekamra fogott majd a másik kezével az állam alá nyúlt.
Nemtom ,hogyan kell csókolózni. Soha nem csókolóztam...
De.. de  most megfutamodtam..
- Nem lehet. Nem tudok csókolózni. És.. nem lehet.
- Hm. Félsz?
- N-nem dehogy! Tudja nem vagyok én oly...
Hírtelen mozdulattal kozel húzott magához és az ajkai.. a nyelve..
- Nyisd ki a száhd..
Francba.. a nyelve telljesen a számban van és a nyelvemmel "táncol". Nem történhet meg ez velem!

~ Gomen h késön jött ki rész. Elkezdődött a középiskola és  szünetekben írtam a részeket. 😇😇😏
De íme remélem tetszik , s ha igen akkor remélem kapok egy 🌟-ot és kommentbe ha valamit közölnétek velem !
😘😘