Tanár Úr!!

13. fejezet ( Befejezés)

Nemtudom hol vagyok. Egy régi épület. Asszem... Egy régi matracon vagyok. Egy egy rugója ki is kandikál. Törmelékek mindenhol, grafitik minden négyzetcentiméteren.
Lánc csörrent. A kezeimen bilincs van s azok egy egy csőre vannak rákötve. Mi a szar? Az a köcsög hozott ide tudom!! Hasegawa ha jól emlékszem.
Megráztam a fejem majd rendeztem a gondolataimat.
•Elraboltak.
•Jelenleg csak én vagyok itt leszámítva néhány egeret.
•Telefonom biztos nálam van de azt nemtudom ,hogy hol.. és biztos nem érném el..
• Nemtudom mit akarnak.
• és a legszörnyűbb. Kaname nem jön értem mert azt sem tudja hol vagyok...
• +fáj a csípőm... Ezzel is akadályozva vagyok..
Asszem ennyi. Nos mit tudnék csinálni amíg ide nem jön valaki?
Végigmértem minden lehetőséget de egy megoldás lett volna. A cső nem tartott telljesen a plafonig. Vagyis csak az eggyik.. szóval talán az egyik karom szabad lehetne. De azzal sokra nem megyek.
Talán elenged ha pénzt ajánlok neki. Kerestem annyit,hogy egy iskolás diáknak hihetetlen boldogsága legyen.

Na végre beesteledett. Az utcai lámpák halványan bevilágítják a helyiséget.
Kissé már fáj a kezem. Rendesen kidörzsölte a bilincs.
Lépések. Lépések viszhangja csapta meg a füleimet.
Talán ha úgy teszek mintha még ki lennék ütve akkor békénhagy.
Lassan nekidőltem az egyik rúdtak majd behunytam a szemeim.

- Hasegawa nem úgy volt,hogy már rég ébren van? Nem azért jöttem, hogy nézegessem!
- Ébren van te hülyegyerek.
Erősen fejberúgott. Felnyögtem a fájdalomtól s persze a szemeim is kipattantak ezzel elárúlva,hogy  eszméletemnél vagyok. A láncok nem engedték,hogy eldöljek sajna...
- Mit akartok tőlem? Nem tettem én semmit ellenetek!
- De de igen. Elloptad a tanárurat! Miattad kihagyta a fél tanévet, hébe hóba bejárt de akkor is szar állapotban volt. Te miattad ment tönkre minden!
Leesett a tantusz.
- Szerelmes vagy Kanaméba!
Beletúrt a hajamba majd megmarkolta és hátravetette a fejem.
- Ha már viszonozni nem fogja akkor ,megdugom a kis házikedvencét. Elvesztem tőle azt aki tönkretette!
- Ez nem megoldás.
A másik fiú letolta a nadrágomat majd levágta rólam az alsót is. Hiába rugdostam és kiabáltam. Hasegawa pedig eloldozta a kezeimet de rögtön le is fogta.
Fejem felett fogta a kezeimet majd elövette a farkát. Azt hiszi ,hogy ezt én megcsinálom?
Lehúzott egy nagyot majd erőteljesen a számba nyomta magát.
Megfulladok! Nem kapok levegőt!
- Az orrodon lélegezz te kisköcsög nem lenne jó ha beadnád a kulcsot!
- Ten dugd meg!
Ne nem ezt nem tehetik! Ezt nem! Én Kanaméé vagyok!!
Csattanás majd a pasas a lábamnál eltolódott a közelemből.
- Ki az?!!! Gyere elő te féreg!
- Féreg lennék Hasegawa? ~ lépett elő a kinti lámpafénybe Kaname~
A fiú csak lassan kiszált a számból amit én kihasználtam és végre levegőhőz jutottam.
- Tanárúr nézze ez nem az aminek tűnik...
- Nem-e?
Láttam. Kaname iszonyú dühös lett. Halkan és hidegvérrel beszélt. Lassan lépkedett a fiú felé. Torkánál fogva megragadta majd a falhoz szorította. Az erei kilátszódtak úgy folytotta a már fuldokló fiút.
- Iori vedd fel a nadrágod!
- i-igen!
A sötétben meg is találtam. Felhúztam majd a cipzár és a gomb. Mikor felnéztem láttam egy sötét alakot ami éppen Kaname mögé sétál. Felemeli a kezét és..!
- NEEEEE!
Késő. Megált egy mp-re a szívem és láttam ahogy egy kést szúrnak Kaname mellkasába.
De nem álította meg ez Kanamét.
Megfordúlt majd a másik torkát is megfogta. Úgy megszorította ,hogy hallottama roppanást majd a teste elgyengűlten a szilánkos porba hullt. A másik szimplán elájúlt.
- Kaname!
Odafutottam hozzá majd arra a patrachoz bicegtem vele amin az imént voltam.
Vért köhögött. A kés tövig volt a hátában.
Sírni kezdtem. Kaname csak köhögött, hörgött majd remegve a vállaimat megfogta. A szemembe nézett.
- Iori fuss innen. Menj és hívd a zsarukat!
- Nem nem hagylak itt!
- Muszály lesz!
- Nem!
Elővettem a telefonját a zsebéből majd felálltam. Megfordúltam,hogy tudjak helyszínleírást mondani. Kicsengett a telefon majd fel is vették. Két szót mondtam majd ránéztem Kanaméra.
Nem mozdúlt. Kisebb mosolyt láttam s csukott szemeit. Ledobtam a telefont majd letérdeltem hozzá. Hevesen vert a szívem. Gyengéden megráztam.
Semmi.
Kicsit erősebben.
Semmi.
- Kaname!! Ne , ne ne ne ne ne ne ne ne neee!!!!!!!!!
Kisztérikus sírásba keztem.
- Szeretlek Kaname! SZERETLEK!
Megöleltem a testét majd megcsókoltam.
Láttam a kést. Lassan kihúztam majd a torkomhoz szegeztem.
- Szeretlek! Tanárúr!
Nem tartom rosz döntésnek azt amit tettem. Igenis helyesen döntöttem. Így vele lehetek örökké. A Tanárúr és én.

_______________Vége_________________