Tanár Úr!!

4. fejezet

Asszem visszacsókoltam. Elengedett mikor levegőt vett  én.. visszacsókóltam.
És valamit éreztem az alhasamnál.
A csípője ott kezdődött. És a.. az a része.
Na jó. Most mindtha megcsapott volna egy villám. Észbekaptam és megütöttem. Telljes erőmből az arcára. Hogy az a...
- Most elmennék.
- Nincs vége az órának.
- Nem maradok.
- Zárva az ajtó.
- Nyissa ki!
- A-a .. az óra végéig nem mehetsz sehova! Maradj ülve.
- Félek öntől. És ez kiskorú ember megrontása! Ezért börtön jár!
- Már nem. Vissza csókoltál szóval élvezted. Te is benne voltál.
- Én nem csókoltam viszza!
Utálok hazudni jól tudom, hogy visszacsókoltam.
- Nos van még fél óránk. Addig mi jót is csinálhatnánk?
- Ülünk és csendkirályt játszunk...
- Vicces kedvedben vagy? Meselj magadról.
- A nevemet, a lakhelyemet, az óráimat, az ofőmet és már a szám ízét is tudja. Szóval nincs mit mondanom.
- Ne feledd én felnőtt vagyok. A flegma viselkedést tartd meg magadnak!
Kissé megemelte a hangját. Ha kihozom a sodrábol talán elenged.
- Khm.. de tanár úr igazam van. Attól még, hogy tanár , meg felnött meg meleg ..
- Nem vagyok meleg.
Lehalkúlt. Mi ez hullámvasút?
Amúgy a szemüvegem még rajta van. Hát ezért nem látok..
- Tanár úr a szemüvegem visszakapom?
- Vedd le rólam.
Nyikordúlt a szék. Hátradőlt.
- Akkor tartsa meg. Én nem akarok a közelében lenni. Az hiányozna az életemből ,hogy maga molesztáljon.
- Mond mi bajod van azzal , ha egy jótestű férfi lesmárol?
- Az a baj vele ,hogy az ofőm, és , hogy kiskorú vagyok, és minden.
- Tessék a szemüveged.  Felém, nyújtotta s rögtön fel is vettem.
Direktbe nem néztem rá.
- Mennyi idönk van még?
- Óhh hát az életünkből jó sok
- Nekem és önnek nincs olyan, hogy életünk. És nem erre gondoltam.
- 10 perc. És én viszlek haza emlégszel?
A kurva életbe! Ki is ment a fejemből. Egy kocsiban ezzel a fazonnal..
-Gyaloglok köszi!
Ebben a hidegben? Neem. Jelenleg a szüleid rám bíztak. Én vagyok a felelős felnött érted.
- HAGYJON MÁR BÉKÉN!!!
- Iori..
- Ne érjen hozzám! Ne közelítsen! Ne csináljon semmit!!  Vigyen haza! Az otthonomba!
- Iori..
- Nem!
Felálltamban a szék hátracsapódott én meg az asztalra csaptam telljes erőmből.
- Nem vagyok a magáé! Ha lesz is valakim nem egy olyan vén szivar mint ön! Ne használjon ki mert maga jár rosszúl!
Fujtattam a dühtől. Legszivesebben most behúztam volna neki. De ő csak nyugodtan ült a helyén és elővett egy cigarettát amit meggyújtva szívni kezdtett.
- Nos nem terveztelek kihasználni. Ha megtetszik valaki annak ki is mutatom. És emlékeztetsz..
- Nem érdekell!!! Leszarom , hogy milyen buzi halt meg maga antiszoc barom!
Majdnem kiesett a cigaretta a szájából. Magam is megálltam. Nagyon elszégyeltem magam. Messzire mentem.
- Tessék a kulcs. Várj meg 2 óra után hazaviszlek.
- Re.. rendben.. izé..
- Menj!
Nagyon sajnálom amit mondtam. De már nagyon felbaszott az ideg.
Óráimra siettem. Tesi. Oké elviselhető. 3 kör futás.. de az is nehézkesen mennt. Fáj a hasam..
Tudom, hogy eléggé bunkó tudok lenni de most tényleg egy határt átugrottam.
Amúgy így... Tényleg nem roszz a tanár úr.. de eddig nemnagyon szegtem szabályt. S nem is voltam szerelmes.
- Konoshi ne bambulj! Még egy kör!!
- Tanár úr én azt már nem birom!
- 2 kör. Még valamit?
Na jó lefutom.
Első kör-oké
Második kör-nem bírom
Harmadiknak a fele-megálltam
- Konoshi fusson , ne álljon meg!!
Fehér lett az aszfalt.. hullámzott.. szédűltem. Éreztem ahogy koppan a fejem, és elájúltam.

                              ...
Zavart az elmém. Kissé szürke a világ. Fekete haj.. tudom ez ki..
Egy szoba.. szoba... Sz.. a Szobám???
- Hol vagyok?!
- Haza hoztalak. Kérlek ne üllj fel!~mellkasomhoz érintette a kezét és lenyomott az ágyamra~
- jól vagy?
- Forog a világ.
- Bocsáss meg azért ahogy viselkedtem. Nem tudtam magam visszatartani. És elszaladt velem a ló.
- Én is azért amit mondtam.. sajnálom a barátját és tényleg..
- Hagyd. Megérdemeltem. Tessék a szemüveged.
Rámadta majd lassan felülhettem.
- Tessék.
Egy fotó. Ő van rajta nemtom, hogy melyik iskola címerével. És átölel egy fiatalabb fiút. Tényleg hasonlít rám. De nagyon.
- Miben halt meg?
- szívbeteg volt. Egyszer csak leált a szíve.
Mellkasomhoz kaptam. Borzasztóan érzem magam.
Csak bámúltam a képet.
Tényleg szerethette. Ha ennyire nem bírt leálni mert hasonlítok rá.. akkor képes a szeretetre.
-Nem szeretnék a pótléka lenni.
- Nem vagy az. Tulajdonképpen az ellentéte vagy. Ő csendes volt, tele barátokkal, tisztelet tudó volt,
És..
- Rendben értem.. nem olyan antiszic mint én..
Kissé felnevetett. Ezen én is elmosolyodtam.
- Többet kéne mosolyognod.
- Ha lenne valami ami boldoggá tenne simán.
- Ha én boldoggá teszlek? Persze nem a matek dogákra gondolok.
- Izé... Én ...
- Nem kell most válaszolnod. Én várok. Persze nem örökké.
- Hm...
És ... Mit keres ön itt még mindíg?
- Aggódni szabad nem?
Maradtam veled. Így jobb. De akkor már elmegyek.
- Ne! Hány óra van?
- Hajnali 3-om. Miért?
- Szüleim? 
- Telefonáltam nekik. De miért?
- Mit mondtak?
- Dolgoznak...
- Értem.. itt.. maradna.. velem?
- Ahogy kívánod.
Leült egy melleten lévő székre.
- nem így gondoltam..
- értem. Befeküdt mellém. Kicsit nagy az ágyamhoz képest. Hosszú haja szétterűlt s a teste közelsége kissé megnyugtatott.
- Aludj. Van még egy kis időnk.
- Rendben.
Felém fordúlt majd behunyta a szemeit.
- Jóéjt Kou...
Mi? Ki az a Kou? ... M1
- Joejt tanár úr.

~íme még egy rész remélem tetszik , s ha igen akkor remélem kapok egy 🌟-ot és kommentbe ha valamit közölnétek velem !
😘😘