Az Élet Nem Való Mindenkinek /Befejezett/

1.Fejezet

  Haza felé tartottunk az iskolából,mivel a "balesetem" óta nem mehetek egyedül jó formán sehova. Így hát a mostoha anyám hurcigál, a negyedik nevelő szülöm és az utolsó is,hisz pár hónap múlva betöltöm a 18-at.

Amint Klara leparkol az óriás,túl díszített, csilli-villi palota előtt,kipattanok a méreg drága merciből.Lerugom a cipőm az ajtóba,felrohanok az emeletre,ledobom a táskám a sarokba magamat pedig az ágyra, és zenét hallgatok. A zenére koncentrálok és azon gondolkozom,hogy milyen undorító ez a szoba még mindig, mintha egy steril kórház falait bámulnám,hó fehér falak, túlzott tisztaság,látszik h nem lakok itt igazán,csak a ruháim és a sulis cuccaim vannak a szekrényekbe,se egy személyes tárgy,se egy fénykép a barátaimmal..ja persze nincsenek is barátaim. Soha nem is voltak,a viselkedésem és a stílusom valahogy senkinek nem tetszett. De ez már nem zavar,az egyetlen dolog ami foglalkoztat,hogy végre a saját lábamra állja és ne függjek többé senkitől. A 7 éven át gyűjtögetett pénzt erre tettem félre,hogy végre önálló legyek, egy kisebb lakás egy másik városban,talán egy használt autó. A gondolataimat a mostoha testvéreim zavarják meg. Elég sokat vagyunk örökbefogadott selejtek, Klarának nem lehet gyereke,így minket "ment meg".Kipattanok az ágyból és lemegyek hozzájuk. Márta a bejárónő a lépcső aljában várta,hogy lejöjjek.

-Emili! Add vissza a kottáimat!

-Akkor kussolj el! Béna vagy Áron! Soha nem lesz belőled zongorista!

-Hagyjátok abba!-kiabál Dorina ő a legkisebb 10 éves, Áron 13,Emili 14,és én vagyok a legidősebb

-Klassz,lejött a sátán fattyú is-céloz rám Emili

-Add vissza neki!-utasítom

-Kinek hiszed te magad?Jézus a megváltó?Egy senki vagy Trix, és az is maradsz!-azzal feldobja a kottákat és felborítva engem felmegy az emeletre

Összeszedjük a kottákat majd mi is elvonulunk a szobánkba. Egy átlagos nap volt,ma is.