Taboo *Hoseok FF* SZÜNETEL

1. rész

Hangosan felsóhajtottam, és csak ennyit írtam vissza mindenkinek: "Határokon belül volt! ;)"

Van egy szabály: Nem kezdesz ki osztálytárssal! Miért? A válasz egyszerű: tönkre teszi az osztályt. Barátságok mehetnek szét, zavartság lehet. Jobb, ha mindenki megtartja magának az érzéseit, és az osztályon, sulin kívül keresi a szerelmi életét.
Viszont... A flörtöt nem tiltja senki, ha határokon belül van, és a másik félből nem vált ki hamis érzéseket.
Én még bőven a határokon belül voltam. Nálam jobban senki sem tartja be ezt a szabályt, de Hoseokkal jó volt kicsit... Viccelődni. Felvettük egymás játékát, tetszettek a visszaszólásai, a nevetése, hogy nem sértődött meg, vagy nem nézett furának, bármit is mondtam.

- Van instagramod, Hoseok-ah? - kérdezte az egyik lány, mire a fiú bólintott.
- Komolyan? Muti már! - vettük elő mindannyian a telónkat, majd szinte a fiú arcába nyomtuk.

Nevetve vette el az én telefonomat - én voltam a legtolakodóbb -, és írta be a nevét.
- J-Hope? Milyen király neved van! - néztem az instáját. - És milyen király képeid. - ámulattal görgettem lefelé, nyomtam rá egy-két képére. Menő volt az összes képén, a szelfiken édesen mosolygott, és több ezer követője volt.
- Ulzzang vagy, ember? - nevetett Jinseok, az öt fiú osztálytársunk egyike.
Hoseok csak a tarkójára simított zavarában.
- Nem mondanám magam annak... - nevetett fel.
- Hoseok, van barátnőd? - kérdezte Bae, mire a levegő is megfagyott a lányokban.
- Nincs. Miből gondolod? - húzta fel a szemöldökét a fiú.
- Jóképű vagy, jól táncolsz, deszkázol... Ha jól látom, rappelsz is. - sorolta Jihyo. Tudni kell róla, hogy ami a szívén, az a száján. Plusz, gazdag családból származik, a szülei elég konzervatívak, így kilenc éves kora óta van vőlegénye, akivel egy éve járnak már hivatalosan. - Oh, és itt egy kép rólad, és egy lányról. Tehát? - nézett Hoseokra, aki csak nagy szemekkel figyelte a lányt.

- Most azt hiszem meg kell köszönnöm, hogy ennyi szépet mondtál... - erre mindenki fel nevetett. - Volt barátnőm, de Amerikában. Mivel vissza jöttem, szakítottunk. Röviden ennyi a szerelmi életem. Az a lány pedig a nővérem. - vette elő a telefonját, és mutatta meg a háttérképét, amin azzal a lánnyal volt, akikkel a képeket töltötte fel instára.
- Ilyen közel álltok egymáshoz? - mosolyogtam rá, amit viszonzott.
- Igen, ő az én lelki támaszom, a példaképem. Nagyon szeretem, hisz sokat segít. - pirult picit bele a mondandójába.

Becsöngettek, de senki sem akart a helyére ülni. Hoseok mindenkit megvett kilóra, már most. A lányok csillogó szemekkel figyelték, párnak az arcán láttam, hogy egy hét, és lecsapnak az új fiúra, a fiúk pedig biztosan beavatják a játékaikba.

Felálltam, hogy magamra hívjam a figyelmet.
- Biológia lesz, és felelünk!

Ez hatott. Mindenki ijedten futott a helyére, és lapozgatta át az utolsó anyagot, amit a füzetbe írtunk. Mivel előző órán feleltem - ötösre -, nyugodtan ültem le, hátra döntve a fejem.

- Te nem tanulsz? - kérdezte Hoseok, mire rásandítottam.
- Előző órán feleltem, úgyhogy most csak békén hagy. - vontam vállat.
- Értem. - kezdett el hintázni a széken, de én azonnal megállítottam. - Baj van? - meglepődve nézett rám.
- Általánosban a padtársam hintázott. Hátraesett, és beverte a fejét. - meséltem neki. - Nagy trauma ez nekem, mivel csóri szörnyen nézett ki, és a mentő vitte el. Úgyhogy, ha mellettem szeretnél továbbra is ülni, nem hintázol! - fordítottam komolyra a szót.

- Rendben, nem fogok. - bólintott egyet, így elengedtem a székét. - Kell még rólad valamit tudnom?
- Mint például? - húztam fel a szemöldököm.
- Lehet-e melletted cigizni, inni, deszkázni... Mmm, mire szoktatok még lányok allergiások lenni? - dőlt rá a padra, sunyin mosolyogva.

- Nem hiszem, hogy cigizel, de ha igen, az se zavar, hisz a szüleim miatt passzív dohányos vagyok. Inni azt iszol, amit szeretnél. Ha alkohol van benne, akkor én ott se vagyok, mivel utálom a részeg embereket. A deszkázás menő, a vele járó sérülések már nem annyira. Utálom a vér látványát. - húztam el a szám, mire felnevetett. - És nem vagyok semmire sem allergiás, de már régen rossz, ha ezek az első kérdéseid.

- Csak meg szeretnélek ismerni titeket. - nyújtózkodott egyet. - Milyen kérdéseket tegyek akkor fel?
- Mmmm. - gondolkoztam, az ég felé nézve. - Kérdezz a hobbimról.
- Rendben. - biccentett. - Versenyekre jársz?
- Igen, soloban zongora versenyekre, csoportban fuvolával indulok. - tettem karba a kezem.
- Nem nehéz?
- Csak annyira, mint neked a tánc. - bejött a tanár, így felálltunk. - Az életem része. A zenélés nekem olyan, mint levegőt venni vagy enni. - suttogtam neki, mire rám kapta a tekintetét.
- Átérzem. - húzta széles mosolyra ajkait. - Úgy érzem, jóban leszünk. - kacsintott.
- Efelől semmi kétségem! - vigyorogtam, majd kezet nyújtottam neki. - Még be se mutatkoztam rendesen! Kim Nayoung vagyok, az új legjobb barátod!

Egy pillanatig csak nagy szemekkel meredt rám, majd nevetve elfogadta a kézfogásom.
- Örülök, hogy megismerhetem a legjobb barátom!

Sziasztok Drága Olvasóim!

Itt is lenne a következő rész, remélem tetszett Mindenkinek! Írjátok le a véleményeteket! ;)

Puszika~~