Taboo *Hoseok FF* SZÜNETEL

8. rész

- Nyuszii - nyafogott Hoseok, elterülve a kicsi kávézó asztalon.
- Hm? - néztem fel rá a szótáram mögül.

- Muszáj az egész szöveget leírnom? Olyan nehéz! - sóhajtozott, mire megforgattam a szemeim.
- Hobi, csak most kezdtük. Katasztrófa a helyesírásod, muszáj gyakorolnod. - néztem rá szigorúan, viszont mikor megláttam a lebigyesztett ajkait és a kiskutya szemeit, elnevettem magam.

-  Mi volt a házi? - kérdezte hirtelen. - Előbb azt csinálnom meg.
- Kérvény, illetve vádbeszéd írása. - olvastam fel a leckefüzetemből.

- Ne máááár! - imitált sírást, mire még hangosabban kezdtem el nevetni. - Utálom a nyelvtant.
- Én meg az angolt, mégse hisztériázom. - húztam ki magam.

- Méghogy nem hisztériázol?! - emelte rám nagy szemeit Hobi. - Minden angol óra előtt, közben és után hallgatom, hogy szitkozódsz, és a tanár ükunokóját is vagy ezerszer megátkoztad már. Szegény családja, néha már én sajnálom!

- Jó, lehet, hogy néha elkap a hév, és akkor mondok olyat is, amit nem kéne - megköszörültem a torkom, és rá mutattam a fiúra -, de én lány vagyok.

- Vagyis? - húzta fel a szemöldökét Hobi.
- Vagyis nekem jól áll hiszti, de te fiú vagy. Egy fiú ne hisztizzen. - ráztam meg a fejem vigyorogva.

Hirtelen kinyílt a bejárati ajtó, mire Mickey oda szaladt, és hangosan üdvözölte az újonnan érkezetett.

- Szia, baba. - hajolt le hozzá a lány, megsimogatva a fejét. - Hogy vagy?

A kutyus hangosan ugatott, csóválta a farkát a kérdésre. Én észbe kapva ugrottam fel a helyemről, megigazítva magamon az egyenruhámat.

A lány felegyenesedett, és édes mosollyal az arcán rám nézett. Egy pillanatra a légzésem is megállt. Rettenetesen hasonlított a mosolya Hobiéhoz.

- Sziasztok! - köszönt, majd levette a cipőjét, és elém lépett, kinyújtva a karját. - Dawon vagyok. - széles mosolyt villantott, így megláttam az aranyos fogszabályzóját.

- Kim Nayoung. - hajoltam meg félénken. Olyan... Feszengve éreztem magam mellette. Hosszú sötét barna haja be volt hullámosítva, a sminkje visszafogott, mégis gyönyörű, csíkos pulcsija és a farmerja szuperül állt rajta. Én itt az egyenruhámban úgy nézhettem ki mellette, mint egy szürke egér.

- Sokat hallottam már rólad. - kuncogott, majd kikerülve engem, Hobihoz ment. - Igaz, öcsi?

- Légyszi, égess még! - forgatta meg a szemeit Hopi, de nevetve ölelték meg egymást.

- Nagyon szívesen. Nayoung marad vacsorára? - nézett rám Dawon. - Olyan képeim és sztoriaim vannak Öcsiről, hogy holnaptól szóba se állsz vele. - vigyorgott.

- Nem is tudom... Nem zavarok? - kérdeztem, bele túrva a hajamba.
- Dehogy! - legyintett Hobi. - Úgy is csak ketten leszünk.
- Hogyhogy?

- Apa késő estig dolgozik, anyu meg külföldön van. Na, átöltözöm, aztán segítsetek! - futott a szobájába Dawon.

- Miért nem mesélsz nekem ilyeneket? - fordultam Hobi felé. - Miért a nővéredtől kell megtudnom, hogy anyud nincs is otthon?

- Sajnálom. - húzta el a száját, karba tett kezekkel. - Nem szokásom magamról beszélni.

- De ha megkérdezlek, akkor mesélsz? - kérdeztem reménykedve.

Elgondolkozott, végül bólintott.
- Maradj itt vacsorára. Azt kérdezhetsz, amit szeretnél, én pedig mindenre válaszolok. Vagy a nővérem, mert biztos végig csevegni fog. - Sóhajtotta, én pedig elvigyorodtam.

- Oké! - bólintottam. - Felhívom anyuékat.

- Na gyertek diákok, már ki is találtam mit főzünk!

~^°^~

- Jól szórakoztál? - kérdezte Hoseok, kikisérve a kapunk.

- Ühüm. - hümmögtem, összedörzsölve a kezeim, hisz így este már nagyon hideg volt. - Köszönöm szépen a vacsorát!

- Segítettél benne te is. - húzta magához a kezeim, és a saját tenyerei közé zárta őket, végül az ajkaihoz emelte, hogy ráleheljen. - Én köszönöm, hogy itt maradtál.

- Nem sokat tanultunk. - fordítottam el a fejem, hisz a hideg ellenére egyre melegebb lett az arcom.

- De egyre többet tudunk egymásról, nem? - puszilt a kézfejemre, ezzel elérve, hogy ránézzek. A szemei csillogtak, ajkain egy nagy mosoly ült. Hogy tud állandóan mosolyogni?

- De. - nyeltem egy nagyot, hátha eltűnik a torkomba keletkezett gombóc, de ez esélytelen volt addig, amíg ilyen közel állok Hoseokhoz. - Sajnálom a családod.

- Sokakkal megesik. - vont vállat, egy hosszú pillanatra lehunyva a szemeit.

- Persze, tudom, de - nem hagyta, hogy befejezzem, mert az összekulcsolt kezeinket a szám elé emelte.

- Nyuszi, hidd el, túl fogom élni. - nézett mélyen a szemeimbe. - Viszont szeretném, ha senkinek nem mondanád el az osztályban, oké? Csak te és Jinseok tud róla.

- Jinseok előbb tudott róla, mint én? - háborodtam fel.

- Mikor ott aludtam náluk, muszáj volt elmondanom. - mosolygott, majd az útra nézett. - Itt van anyukád.

- De jó, már úgy is jéggé fagytam. - fordultam hátra, hogy integessek egyet.

- Na gyere! - ölelt át Hobi, amit viszonoztam. - Nagyon örülök, hogy itt voltál.

- Én is. - emeltem fel a fejem, hogy egy puszit adjak neki. - Hobi!

- Ez véletlen volt esküszöm. - kuncogott fel, én pedig a szám elé tettem az ujjam. - Kell arra fordítanod a fejed, mint én.

- És még én legyek a hibás, mi? - sipákoltam, holt zavaromban. Most... Most komolyan szájon pusziltam?! - Na jó, jó éjszakát!

- Várj! - bármennyire küzdöttem, nem engedett el. - Várj már! Mondani szeretnék valamit.

- Mit?

- Gyere el velem randizni.

- Hobi - remegett a hangom, bizseregtek az ajkaim, a gyomrom liftezett, és én pont ezt szerettem volna elkerülni!

- Kérlek. - könyörgött, a vállamra fogva, hogy eltoljon magától, és rám nézhessen. - Menjünk el korcsolyázni, igyunk forró csokit, beszélgessünk.

- Jó, de ezt egy baráti találkozó alkalmával is meg lehet oldani. - fújtam ki a levegőt.

- De én randizni szeretnék veled. - jelentette ki, komolyan.

Nem tudtam erre mit mondani. Mondjam, hogy oké, vagy határozottan utasítsam el? Nem... Egyik sem én lennék. Itt csak egy válasz a jó.

- Tudod, hogy van egy szabályom. - erre azonnal megforgatta a szemét. - De talán kivételt teszek, ha még egy párszor rá kérdezel.

Erre már nem tudott mit mondani, így utoljára megöleltem, végül beszálltam anya mellé az autóba, és hazáig vigyorogva néztem ki az ablakon.

Nem tudok mit hozzá fűzni a részhez. Igazából, csak annyit, hogy sajnálom, amiért ilyen későn hoztam... :( Mostmár visszatérek, szép lassan. <3