Taboo *Hoseok FF* SZÜNETEL

6. rész

Alig aludtam valamit az éjjel, mégis, reggel olyan kipihentnek és energikusnak éreztem magam, mint soha.

A szívem hevesen zakatolt, a gyomromban megmagyarázhatatlan szorongás uralkodott, de pozitív érzésként hatott rám, mert valami hülye dallamot dúdoltam egész reggel, miközben fogat mostam, vagy a hajamat fésültem.

A szüleimnek még tegnap este meséltem az új zongora tanáromról, így meg voltak győzödve arról, hogy biztos miatta ilyen a kedvem. Anya még viccelődött is azzal, hogy egyszer meghívhatnám vacsorázni hozzánk.
Csak kínosan felnevettem, majd elköszönve a szüleimtől, elindultam suliba.

Úgy tíz percre laktam az iskolától busszal, úgyhogy kényelmes tempóba mentem, miközben a legnyálasabb számaimat hallgattam a telefonomról.
Többször is azon kaptam magam, hogy vigyorogva nézelődök az ablakon, ilyenkor megráztam a fejem, és próbáltam visszatérni a megszokott pókerarcomhoz... Több-kevesebb sikerrel.

Próbáltam koncentrálni a mai napra, hisz tényleg írtunk matekból, emelett a karral is volt ma próbám, úgyhogy minden figyelmemet erre a két dologra szerettem volna fordítani.

Aztán beléptem az osztályba.
Hoseok a padunknak támaszkodott, zsebre tett kezekkel, az egyik füléből lógott a piros fülhallgató, így csak fél füllel figyelt a mellette beszélgető barátainkra.

- Sziasztok! - köszöntem hangosan. Páran üdvözöltek, majd mindenki visszafordult a saját dolgához.

Hobi mosolyogva és tárt karokkal várt, de én direkt kikerültem.
- Tanultál matekra? - kérdeztem vigyorogva, miközben ledobtam a táskám a székem mellé, és kihámoztam magam a kabátból.
- Persze, este tízkor már csak arra volt energiám. - forgatta meg a szemeit, és karba fonta maga előtt a karjait.

Én csak megvontam a vállam, lehuppanva a székemre, az ölembe véve a táskám, hogy kivegyem belőle az első óránkra a füzetet és a tankönyvet.
- Majd máskor előbb szólok. - kacsintottam a fiúra. - Bár az lenne a legjobb, ha észben tartanád, hogy mikor, miből írunk.

- Megfogadom a tanácsod. - ült le mellém, majd a combomra helyezte az egyik kezét. - De tegnap este épp máson járt az eszem.
- Máson? - néztem rá félszemmel.
- Jó, bevallom... - itt vett egy mély levegőt, megnyalva az ajkait. - Rajtad.

Nagyot dobbant a szívem, és éreztem, hogy kezdek pirulni, de ahelyett, hogy lányos zavaromban a kezem mögé rejtőztem volna, felnevettem.
- Majd teszek róla, hogyha rólam is ábrándozol, biztosan eszedbe jussanak a dolgozatok. - paskoltam meg az arcát, mire elhúzta a száját.

- Megint hárítasz. - ingatta meg a fejét, hüvelykujjával simogatva a combomat.
Ártatlanul néztem rá, nagy szemekkel.
- Nem értem miről beszélsz.

Rányújtottam a nyelvem, és mielőtt bármit is mondhatott volna, felálltam, és az érkező Jihyo nyakába borultam.
- Olyan zongora tanárom van, hogy te azt nem teszed zsebre! - nevettem fel.

- Van róla képed? - kérdezte, eltolva magától, hogy a szemembe nézhessen. - De várj! Ms. Lee? Vele mi van?
- Én is, én is, én iiis - robbant be közénk Bae, úgyhogy mindkettőjüknek ledaráltam, miért is lesz új tanárom.

Első óránk történelem volt. A tanárról tudni kell, hogy végig beszél 45 percet, néha ránk szól, ha túl hangosak vagyunk, aztán csöngetésre ki is megy. Pont nem érdekli, hogy figyelünk-e, jegyzetelünk-e.

Havonta egyszer figyelek azért, hogy legalább azt tudjam, hanyadik században is járunk, de egyébként végig beszéljük az órát a lányokkal és Hobival.

Most sem volt másképp.
Szerencsémre, Yoonginak van instagramja, ahova képeket és videókat rakott fel magáról és a zongora játékairól vagy előadásairól.
A lányok csak csorgatták rá a nyálukat, viszont Hobi szokatlanul halk volt.