Taboo *Hoseok FF* SZÜNETEL

2. rész

Hoseok érkezése futótűzként terjedt az iskolában. A táncklub mikor tudomást szerzett róla, szinte azonnal a versenycsoportjuk főtáncosává tették, amit Hoseok szívesen fogadott el, és minden órára örömmel járt.

A tanárok is szerették, hisz gyorsan felzárkózott, és nagyon szép dolgozatokat írt, egyedül a nyelvtan nem ment neki, de bármennyire könyörögtem neki, hadd segítsek, makacs volt és túl büszke. Azt mondta, a saját nyelvén egyedül akar megtanulni.

- Jó reggelt! - rontottam be a terembe reggel, amint megérkeztem. - Mi az isten van itt? - néztem körbe hatalmas szemekkel.
Egy hónapja volt itt Hoseok, azóta minden szünetben zaklatták a lányok... Épp, melyik osztályból.
Most az elsősök csórgatták a nyálukat ... A cipőjére?

- Oppa, én is olyan cipőben szeretnék táncolni, mint te!
- Oppa, te hogy tartod tisztán a cipőd? Mindig olyan fehér!
- Nézd, hasonlít a cipőnk!

A falnak dőltem, és a nevetéstől már a könnyem is kicsordult, amire sokan felkapták a fejüket.
- Gyerekek... Ez már nagyon gáz! - törölgettem a szemeim, mire sok lenéző pillantást kaptam.

- Jaj, te itt vagy? - nyögte valamelyik halkan, mire a többiek felnevettek. Viszont az én tekintetem elsötétült.
- Az én termem, az én helyem, úgyhogy húzzon ki mindenki! - álltam el az ajtóból, majd levágtam a táskám a székemre. - Gyerünk! - mutattam kifelé.

Nyavalyogva megindult a csorda, mire Hoseok megkönnyebbülve és hálásan nézett rám.
- Úgy örülök, hogy jöttél. - állt fel, majd ölelt át, amit viszonoztam.
- Küldd már el őket egyszer te! - sóhajtottam, a hátát simogatva.
- Oké oké. - nevetett, majd elengedve a szemembe nézett. - Új téma! Nemsokára lesz az első versenyem! Eljössz? - csillogtak meg a szemei.
- Ez most komoly? - ujjongtam. - Persze, hogy elmegyek! Mikor lesz pontosan?
- Szombathoz képest egy hónap.

Gyorsan át gondoltam, hogy milyen programjaim lesznek a következő hónapban, majd vigyorogva fogtam Hoseok vállaira.
- El tudok menni, de! - mutattam fel a mutatóujjam. - Neked is el kell jönnöd az én versenyemre!
- Ott leszek! - emelte fel a kisujját. Így tettem én is, úgyhogy összefontuk őket.

Hobi - megengedte, hogy így hívjam - egy hónapja tartozott az osztályunkhoz, és ahogy az elején megjósoltuk, tényleg legjobb barátok lettünk. Azonnal egymásra hangolódtunk, főleg zeneileg.
Sokszor jött át hozzánk, így megmutattam neki, hogy is játszom a kedvenc hangszereimen, ő pedig, ha pörgős volt a zene, táncolt is rá.
Sokszor dicsért, ami növelte az önbizalmam, hisz mégis csak kint tanult Amerikában, és a legjobb zenékre edzett.
Nagyon sokat beszélgettünk, és megbíztunk egymásban. Nem véletlen hívtuk el egymást a versenyünkre. Szükségünk volt a másik jelenlétére, bíztatására. Legalábbis, nekem biztosan.

- Ma suli után mit csináltok? - fordult hátra hozzánk Bae.
- Gyakorlok a versenyre a csapattal. A vége a koreonak még nincs meg. - könyökölt az asztalra Hoseok, megtámasztva a fejét.
- Én pedig még nem tudom, hogy melyik darabot adjam elő, így megyek haza keresgélni. - vontam meg a vállam, de Jihyo és Bae lebigyesztették az ajkaikat. - Miért?

- Gyertek már el karaokézni! - nézett kis kutyus szemekkel Bae. - Az egész osztály jön. Még nem kell annyit tanulni, most bulizzunk!

Igazuk volt. Ebben az évben még nem voltunk együtt szórakozni. Jól fog esni a kikapcsolódás... És Hoseokot is beavathatjuk a szokásainkba.
Összenéztünk J-Hope-pal.

- Meddig tart a mai edzésed? - kérdeztem.
- Ötig, de van, hogy tovább húzzuk. - láttam rajta, hogy nem sok kedve van eljönni, de szerettem volna, ha megismeri az osztályunkat sulin kívül is. - Elég későn érek haza, úgyhogy lehet
- Hoseok, jössz karaokézni, ugye? Rohadt jó rap szöveget találtam magunknak! - lépett mellénk Jinseok.
- Nem jön, mert későn érne haza szegény. - vékonyította el a hangját Jihyo, mire Hoseok rá nyújtotta a nyelvét.

- Aludj nálunk. - vonta meg a vállát Jinseok, mire mi hárman lányok nagy szemekkel néztünk rá. Ugyanis Jinseok soha de soha nem ajánlott még fel ilyet senkinek sem. Elég magának való fiú volt mindig is, nem beszélt a családjáról, se magáról, de ettől függetlenül imádtuk, és a legjobb humorral ő rendelkezett.

- Tényleg meghívnál? - kérdezte Hobi, mire Jinseok bólintott. - Köszi, akkor elfogadom!
- Szuper! - pacsiztak le. Mi döbbenten néztük a két fiút.
- Jinseok meghívott magához valakit. - szólalt meg Bae.
- Mi az, Bae? Féltékeny vagy, hogy nem te vagy az első? - kacsintott rá a fiú, mire Bae zavarba jött, mi többiek pedig jót nevettünk ezen.
- Nem te hülye! - sipítozta.

Gyorsan eltelt a nap. Az utolsó óráról csöngettek ki, így összepakoltunk, és kitakarítottuk a termünket.
- Hobi! - léptem a fiú mellé, mikor épp vette fel a táskáját. - Elmehetek veled ma táncra? - kérdeztem nagy szemekkel nézve rá.

- Gyere! - mosolygott rám. - Örülök, hogy nem kell egyedül csatlakoznom a többiekhez.
- Nincs sok kedved jönni, igaz? - húztam el a szám.
- Dehogynem, van. Tök jó buli lesz, és nem kell órákat utaznom haza. - húzott magához, majd a fülembe suttogva folytatta. - Kíváncsi vagyok, hogy énekelsz.
Nem kicsit lepődtem ezen meg, zavarba is jöttem, de, hogy ezt leplezzem, csak felnevettem.
- Én is, hogy te hogy rappelsz! - néztem kihívóan a szemeibe.