Apuci örökké H.S. (LASSAN FRISSÜL) (JAVÍTÁS ALATT)

Szóval te voltál?

Harry szemszöge:

Ez a lány elkápráztat a szerenységével. A kinézetéről nem is beszélek.. Ez a rózsaszín ruha rajta, teljesen elvette az eszemet... De azt hiszem túlságosan..
-Ah kicsim! Nagyon elkápráztattad apucit! -súgtam a fülébe, egy pillanatig nem vett levegőt se, majd rettegve nézett rám és próbált ellökni magától.
-Szóval te zaklattál? Mi?? -kezdett ordítozni.
-Nem zaklattalak, csak meg akartalak védeni.. Azzal, hogy követlek mindenhová, megakadályozom, hogy bajod essen! -próbáltam neki nyugodt hangnemben mondani.
-És miért kellene apucinak nevezzelek, ha már itt tartunk? -kérdezte gúnyosan.
-Mert szeretném, ha te lennél apuci kicsi lánya. Jelen esetben az enyém! -mosolyogtam majd megöleltem. Remélem most nem lök el magától, bár biztos ellőttem az észrevehető rajongását irántam..
-Tudod mit? Legyen.. -suttogta. Ezen meglepődtem most! Gyorsan ment. Bár még valahogyan be kell neki adagolnom a szabályokat. Jólvan, nem várok tovább..
-Kicsim.-suttogom a fülébe. Bele néz a szemembe.
-Tudom ez neked új, de mostantól, csak szabályok betartásával lehetünk együtt! -mondtam gyönyörű szemeibe.
-Soroljam?-kérdeztem határozottan. Bólintott, majd megfogtam a kezét és leültettem a kanapéra.
-Első és legfontosabb: Enyém vagy! Csak az enyém! És apucinak kell hívnod, ha kettesben vagyunk!
Második: Nem beszélgethetsz fiúkkal, az engedélyem nélkül! -erre már értetlenül nézett rám.
-Harmadik: Ha ellenkezel, bünti jár! De ha jó kislány leszel, jutalmat kapsz! -mosolyogtam el kissé perverzen, hiszen már megannyi helyzetben elképzeltem őt.
-Lenne egy kérdésem is közben.-mondtam neki olyan hangnemben, amiből biztosan felfogja, komoly kérdés lesz.
-Mi lenne az?
-Szűz vagy kislány?-kérdezem tőle természetesen, mire úgy látom nagyon zavarban érzi magát, majd válaszol:
-Igen apuci!- néz rám olyan ártatlanul, hogy még a farkam is megrándul ettől. Bassza meg, szűz. Elmosolyodok, mert tudom hogy mi vár ránk az elkövetkezendő időkben.
-Hmm. Hol is tartottunk? Oh, igen! Negyedik: Akkor és ott baszhatlak meg, amikor és ahol akarlak.. De csak a szüzességed elvesztése után érvényes ez. Nyugi kicsi! -suttogtam, mire talán egy kicsit nyugodtabb arckifejezést vett fel.
-Ötödik: -Akkor van vége a kapcsolatunknak, amikor én is beleegyezek! -mondtam nyugodtabb hangnemben, mint az előzőeket.
-És mi van ha én nem akarok ebbe belemenni? -kérdezte a padlót figyelve.
-Azt én döntöm el. -jelentettem ki egyszerűen, majd megfogtam az állát, amivel felém fordult.
-Ha nem ellenkezel, semmi baj nem lesz. Bízhatsz bennem!
-Kaphatok egy kis gondolkodási időt? -kérdezte félénken.
-Felesleges gondolkodni kicsim, ez már érvényben van. -mondtam halkan.
-Viszont most elviszlek haza. Mostantól én hordalak iskolába, oké? De ne feledd, megtudom ha nem tartod be a szabályokat! -mondtam kicsit magasabb hangnemben. Kimentünk a házból, beszálltunk a kocsiba, majd elindultunk. Az úton végig csendben voltunk. Láttam rajta, hogy nehezére esik feldolgoznia az előbb elmondottakat, ezért inkább békén hagytam. Nem akarom, hogy féljen tőlem, de ha muszáj a büntetés, akkor muszáj..
-Aludj jól Babygirl! -öleltem meg.
-Te is Apuci! -mosolyodott el halványan. Kiszállt a kocsiból, majd elment. Elindultam haza, majd elvégeztem az esti teeindőimet. Lefeküdtem a kanapéra, majd álomba merültem.