Apuci örökké H.S. (LASSAN FRISSÜL) (JAVÍTÁS ALATT)

Örülök az ismeretségnek Mr.Styles!

.. Megindulok az épület felé, mire ide szalad hozzám egyetlen és legjobb barátnőm, Sara.
-Szia! -ölel meg szorosan.
-Szia Sara baby! -kuncogok, majd viszonzom erős ölelését.
-Annyira hiányoztál már! Úristen, el se hiszem hogy látlak! -mondta hangosan, úgy mint aki épp legalább a kedvenc énekesét látta volna maga előtt, mire oda kapott a szájához és halkan nevetni kezdett. Én is nevettem rajta. Együtt indultunk az iskola épületébe.
-Képzeld anyum összejött egy pasival.. Nagyon utálom.. -morogta Sara.
-Miért utálod? -néztem rá kérdően.
-Mert anyámmal és velem is egyaránt köcsög, elejétől fogva.. Nem tudom mit eszik rajta anya.. -mondta kicsit indulatosan. Miután megvettük a büfében a napi nasi adagot folytatta:
-Azt mondta ma reggel, hogy minden nap értem fog jönni a sulihoz, nehogy ellógjak, vagy hasonló. -mondta szomorúan.
Megszólalt a csengő, elindultunk órára. Föci.. Szuper...
Szerencsére eltelt gyorsan az idő. Vége lett az utolsó órának is, sétáltunk ki az épületből.
-Na nézd! Itt is van.. -mutatott egy fekete Audi felé. Oda néztem, és láttam kiszállni belőle egy fekete öltözetű magas férfit.
- Ő a nevelőapád? -néztem kérdően Sara-ra. Bólintott egyet, mire azt vettem észre, hogy már elöttünk is volt az említett személy.
-Sziasztok lányok! - szólalt meg a magas alak majd túrt bele barna, göndör hajába.
-Jó napot Mr.... Mr. -dadogtam, majd szólt közbe a fiatalos férfi.
-Mr. Styles! -mondta, majd felém nyújtotta jobb kezét. Kezet ráztam vele, majd én is bemutatkoztam:
-Kelly Wilson! -motyogtam halkan.
-Örvendek! -mondta mosollyal az arcán. Úristen, milyen szép mosoly!! Jesszusom, nem gondolhatom ezt, hiszen Sara apja... Te jó ég..
-Én is! -mondtam halkan.
-Sara te esetleg nem köszönnél? -
mondta kicsit hangosabban neki.
-Csá! -válaszolt flegmán telefonjától fel sem emelve fejét.
-Normálisan nem megy? -morogta halkan Mr. Styles. Sara nem válaszolt.
-Mr. Styles! -mondtam ki, mire felém nézett kérdően.
-Én indulok haza. Sietnem kell, úgyhogy..- mondtam hadarva, majd megindultam. Megéreztem a férfi kezét a vállamon.
-Várj! -szólalt meg kissé durván. Azonnal megfordultam, majd néztem rá megszeppenve. Az arca gyönyörű, szemei csillogóan néztek engem. Kis szünet után megszólalt:
-Haza viszünk! -mondta halkan, mosolygósan. Arcát nyugodtság árasztotta el.
-Nem kell, de köszönöm azért! -mondtam neki félénken.
-Ragaszkodom hozzá! -hajolt közelebb, így csak én hallottam.
-Rendben!
-Sara, Kelly! Gyertek! - a kocsi felé vettük az irányt, majd beszálltunk, és útnak indultunk...