Apuci örökké H.S. (LASSAN FRISSÜL) (JAVÍTÁS ALATT)

Az érzelmeink valósak

Kelly szemszöge:

Muszáj betartanom a szabályokat, hiszen szeretem, és nem akarom elveszíteni! Valami nagyon megfogott Harryben, ami miatt kötődök hozzá. Lehet ez belső vagy külső tulajdonság, elvesztem az eszem mellette! Kíváncsi vagyok mi lesz a jövő, de inkább élvezem a jelent! Bár nem tudom,  hogyan fogjuk Sara és az anyja elől titkolni..  Nehéz lesz.. Azt hiszem..
Bemegyek a házba, elvégzem a szükséges esti teendőket, majd lefekszem aludni. Reggel a telefonom csörgésére ébredek fel. Ki ez?
-Igen?! -motyogom a telefonba.
-Szia Kicsim! 10 perc és érted megyek..  Viszont.. Sara is jön.
-Öhm.. Oké. Akkor sietek! -mondtam kicsit csalódottan.
-De nyugi, este találkozunk! -kuncogott.
-Rendben, akkor készülök! Szia.
-Szia Kislány! -nevetett halkan, majd letette a telefont. Jajj. Nagyon sietnem kell! 10 perc alatt nem tudok elkészülni.. Indulok a ruhásszekrényhez és felveszek egy baba rózsaszín trikót, illetve egy szürke rövidnacit. Bemegyek a mosdóba,  majd rendbe szedem magam. Rakok fel szempillaspirált, és egy ajakápolóval bekenem a szám. Felkapom az iskolatáskát, majd nyitom is az ajtót. Már itt vannak? Mennyi idő telhetett el? Megnézem gyorsan a telefonomon az órát. 20 perc???!  Basszus! Beülök a hátsóülésre, majd köszönök;
-Sziasztok!
-Szia Kelly! -mondja Harry.
-Szia-mia! -nevetve köszön Sara.
-Bocsi, hogy várnotok kellett rám.. -motyogom.
-Nyugi, mi is csak most értünk ide! -mosolygott rám Sara. -Ráérsz ma délután Kelly baba? -kérdezte vigyorogva.
-Nem tudom. -mondtam bizonytalanul, miközben fel néztem a visszapillantó tükörre, ezzel egy időben Harry is így tett,  majd bólintott.
-Szerintem igen! -mondtam mostmár határozottan.
-Rendben akkor eljöhetnél hozzánk! -mosolygott rám.
Hányra menjek hozzátok? -kérdeztem.
-Elmegyek én érted 6-ra úgy is útba esik nekem. -szólalt meg kedvesen Harry.
-Rendben! -motyogtam halkan.
-Meg is érkeztünk!
-Sara te elindulhatsz,  még beszélek Kelly-vel, aztán ő is megy.
-Oksa. -mondta Sara, majd kiszállt a kocsiból és elindult.
-Apuci! Nem fognak rájönni Sara-ék? -kérdeztem félve.
-Csak nyugi!  Nem lesz semmi baj Hercegnőm! -mosolyogva mondta nekem.
-Este otthon van anyukád? -kérdezte tőlem. Honnan tudja hogy csak anyámmal vagyok? Mesélt volna Sara rólam?!  Lehet..
-Nem! Még 5 napig egyedül vagyok otthon!
-Rendben, akkor este elmegyek hozzád. -mondta teljesen nyugodtan.
-Viszont most indulj, mert elkésel! -motyogta majd végig simított combomon. Úristen, de vágytam erre az érintésre!
-Akkor 6-kor!  Szia apuci! -mondtam mosolyogva, majd megindultam.
-Szia baba! -mondta Harry alig hallhatóan.
Bementem a suliba, majd oda sétáltam Sarahoz aki a termünk elött nyomkodta a telóját.
-Végre! -nézett fel rám, majd erősen átölelt. Csengettek. Indulás órára.. Úgy várom a délutánt! Kiváncsi vagyok milyen lesz.. Csak nehogy kiderüljön a kapcsolatunk,  mert annak nem lesz jó vége..