Apuci örökké H.S. (LASSAN FRISSÜL) (JAVÍTÁS ALATT)

Másik szemszögből nézve

Harry szemszöge:

Valami rohadtul belevilágít a szemembe. Lassan kinyitom, de amint érzékelem a fény erősségét, azonnal összehúzom őket. Basszus.. Most esik le, hogy hol is vagyok. Kórházban. Ismét megpróbálkozom, és már sikeresen rá veszem magam, hogy lekapcsoljam a világítást.
Huhh, megkönnyebbülten mosolygok, de erre arcizmaim fájni kezdenek.. igaz, a baleset miatt sokáig fogok még szenvedni. Fasza..
------

Arra ébredek, hogy a doktor éppen nyitja az ajtót. Rám néz, majd megszólal;
-Elnézést Mr.Styles, hogy felébresztettem. Úgy látom stabil most már az állapota.
-Igen.. Azt hiszem.-nyomok az arcomra egy eröltetett mosolyt.
-Rendben, akkor behívom a kislányt, aki itt volt ön mellett egész végig. Esetleg ismeri Ms.Kellyt?-vigyorog azonnal, mire kicsit felmegy bennem a pumpa.. Rám ne vigyorogjon, hisz látja milyen szarul vagyok.
Aha..-köpöm oda a választ.
Érzi, hogy nem vagyok beszélgetős kedvembe, főleg nem vele.
-Rendben uram, akkor behívom. Viszlát!-megy ki a kórtelemből. Most végig futott hirtelen az agyamon, hogy látni fogom a babámat, és kicsit jobb lett a kedvem.
Nyílik az ajtó. Kelly kukucskál be, és battyog ide hozzám elég gyorsan. Éppen szólásra nyitnám a szám, mikor megpuszil. Hékás babygirl.. Ellököm gyengén magamtól, mire hihetetlenül megilletődik. Nézzük hogy reagál!
-Héé! Nem is ismerem magát, miért puszilgat?-háborodok fel, de nem gondolom komolyan.
Kelly elsápad, az amúgy is hófehér bőre, még inkább hulláéhoz hasonlított most. Ennyire megijesztettem volna?
Nevetni kezdek, de ő csak bámul, kicsi zavarodottságot látok rajta, és meghökkenést.
-Most miért nevetsz?-mondja kicsit dühösen.
-Láttad volna az arcodat Babygirl!-semmit nem mond, ebből arra jövök rá, hogy nagyon ráijeszthettem. A francba is.
-Ajj. Kérlek szívecském ne haragudj, csak meg akartalak viccelni.-mondom neki kissé elszomorodva, mert tudom, hogy megbántottam. Odahajolok a szájához, és megízlelem édes ajkait. Mikor abbahagyjuk a csókot, odasuttogom neki;
-Nagyon Szeretlek Kelly... kicsi babám. Lányos zavarán jót derülök. Imádom mikor zavarba ejtem ezt a lányt.
----------------

2 nap elteltével:

-Minden cuccod megvan Apuci?-kérdezi tőlem a kicsim.
-Persze, nem sok mindenem volt itt.-simítok végig puha kezén, mire libabőrös lesz.
-Induljunk!-nyögi ki nagy nehezen Kelly.
Rendben.
Elhívtam ide Niallt, hogy segítsen hazavinni minket kocsival.
Éppen elénk is gurul a furgon, és már húzódik is le az anyósülés felőli ablak.
-Sziasztok! Pattanjatok be!-vigyorog mint a tejbe tök. Rátekintek Kellyre és látom rajta, hogy a történések után nem szívesen száll be Niall mellé.
Mikor mindketten beszálltunk, irányát is vettük az otthonunknak... A közös otthonunknak.
----------------