Apuci örökké H.S. (LASSAN FRISSÜL) (JAVÍTÁS ALATT)

Az imáimat meghallgatták

Kelly szemszöge:

Ülök a váróban.. olyan sok ember van itt, és mindenki el van a saját világával.. szinte végtelenségnek tűnik ez az idő.. a fejem felett elhelyezkedő óra kattogását figyelem idegeskedésem közepette. Lassan ennem kellene valamit, mert szinte már szúrja az éhség a gyomromat.
Elsétálok a büfébe, ahol úgy látom nincs sok választék az ételek közül.. vehetek csokit, és ropit. Ez szuper!
-Jó estét kishölgy! Mit szeretne?- kérdezi a kiszolgáló néni. Nem sok a választék-gondoltam magamban.
-Egy málnás csokit kérek szépen!-válaszoltam kérdésére.

----------------------------------

Éppen felriadok és ugyanott ülök mint ezelőtt.. most jövök rá, hogy nincs is itt büfé. Jézusom.. Viszont az éhség valós. Éppen törölgetem a szememet, mikor megérzek egy kezet a vállamon.
-Kisasszony! Mr.Styles felébredt. Nyugodtan fáradjon be hozzá.-és már halad is tovább a dolgára.
Szinte futok a szobájához, ahol meglátom, hogy igen kómásan nézelődik. Ahh, olyan boldog vagyok! Annyira hiányzott már a csodaszép szemének csillogása.
Lassacskán odasétálok az ágyhoz, és erre rám kapja tekintetét, majd csodálkozóan figyelni kezd.
Nem hagyom, szóhoz jutni, hanem azonnal adok neki egy puszit. Ebben a pillanatban erőtlenül szinte lelök magáról, amin mondhatni enyhén meglepődtem.
-Héé! Nem is ismerem magát, miért puszilgat?-háborodik fel. Szinte leblokkolok, és azt hiszem kicsit el is sápadok erre a mondatára. Csendben, és sokkosan bámulom Harryt, mire elkezd nevetni. Te jó Isten... Kicseszettül megijedtem! Várjunk mi?
-Most miért nevetsz?-háborodok fel, és zavarodok össze.
-Láttad volna az arcodat Babygirl!-és lassan abbahagyja a nevetést, miután látja hogy egyáltalán nem találom ezt a helyzetet viccesnek.
-Ajj. Kérlek szívecském ne haragudj, csak meg akartalak viccelni.-szomorodik el. Amennyire engedi a fájdalma, olyan gyorsasággal ül fel az ágyon, és simítja rá ajkait az enyémekre. Olyan érzékien csókol, és ismét felébreszti bennem azokat az érzéseket, amiket az első csókunknál is. Végre teljes nyugodtság tölti el a lelkemet, és testemet is egyaránt. Végre nem remegek, és nem szédülök annyira.
-Nagyon Szeretlek Kelly... kicsi babám.-suttogja az utolsó két szót fülembe.

Most már biztos vagyok abban, hogy tagadhatatlanul szerelmes vagyok belé,
és remélni merem, hogy ez sohasem fog elmúlni.

Sziasztok! Tudom, nagyon rég volt rész, és ez sem lesz az év legjobbja. :/ Viszont külön megszeretném köszönni a támogatást azoknak az embereknek, akik állandóan mellettem állnak, olvassák és vote-olják a könyveimet! Köszönöm mindenkinek!

All the love ~M.