Címtelen #1
Az éjszaka sötét leple alatt
Amikor még el se jött pirkadat
A víz, mint kristály úgy ragyog
Ilyenkor még semmi sem mozog
Én már ekkor járom útamat
Ahová nem adhatom önmagamat.
Remegve kuporodok a sötétben
Nem érzem a szikrát lelkemben
Félhomályban lelek menedékre
Mi lenne ha valaki észrevenne?
Esetleg megijedne attól
A hatalmas fájdalomtól
Ami ott bennem lapúl.
YOU ARE READING
Poems from my soul
Poetry🌹A cím magáért beszél.🌹 Van úgy, hogy megszál egy ihletnek nevezett kis lény de csak addig amíg le nem írom semmit mondó verseim egyikét... 1st in poem category in 2019.07.11.
