Poems from my soul

🌹11🌹

Legyek a magnód, a motivációs előadód?

Jó látni ha táncot jársz a hangoktól amiket játszok
Felvidít ha tudom hogy én vagyok a boldogító ok
Örömmel tölt el ha meghallgatsz és figyelsz is közben
Hangomtól talán majd táncolsz az esőben
Cseppjei majd áztatják ruhád, hajad
Miközben minden tincs az arcodra tapad
De téged nem állít majd meg, tovább táncolsz
Dörgès, robaj, süvítő szél, de így is nagy az öröm
De néha boldogságodat megtöröm
Felveszem majd a telefonbeszèlgetèseid
Azokat visszahallgatva felszakadnak régi sebeid
Ezt meg azt másképp akartál csinálni
Mostmár van mi miatt bánkódni
Arcodat pedig nem eső hanem könny àztatja
Vidámságodat a keserűség beárnyékolja.
Szürkeség, üresség nehezedik gyönge vállaidra
Olyan akár egy mentális eutanázia
No majd akkor tekerek vissza régebb időkre
Hátha nyugalom szál tépett lelkedre
Mikor még akartad hogy maradjak, motiváljalak
Akkoriban szavaim körbe fogtak és rád vigyáztak
Minden egyes szó és mondat megmaradt
És ebben a poros, öreg magnóban ragadt
Kérdés az hogy mi vagy ki is vagyok
Erre mindig azt mondom hogy megvagyok
Vagyok egy készülék mit beindítasz, beindulsz
És amit mikor kikapcsolsz, birtokolsz...