Poems from my soul

🌹12🌹

reggeli szösszenet

Kagylóba hamvazni

Mint mikor reggel esik az eső és csak te vagy bent, kagylódban maradsz
Mert csak ott vagy biztonságban, héjában
Mint mikor máshova nem vágyódsz, csak oda
"A kemény páncél megvèd" - mondod
Hiába csalogató a külvilág
A héjban csend van, a nyugalom szigete
És én vagyok a gyöngyszem a közepén
Kagylóban jöttem világra, abban is élek tovább
"Minek nekem a külvilág" - hajtogatod
Egyszer valaki szétfeszítette kagylóm és kiszedett
Felemésztett, mint ahogyan az osztrigát szokták
Később pedig kiköpött, biztos sótlan voltam
Olyan ízetlen, nem volt semmi extra bennem
Aztán céltalanul bolyongtam, a hély se volt már a régi
Bezárva töltöttem napjaim, már nem volt olyan mint az elején, keserű börtönné vált
Majd jött a halász és felkapott a homokból
Óvatosan bánt minden részemmel
"Fáj? Ne aggódj a szakács majd felszolgál és valakinek biztosan ízleni fogsz"
Megsóztak, olajokkal simogattak, kagylómba visszatettek
Most olyan volt mint valami hercegnő a toronyban
Nem erőltetem tovább, nem olyan volt
Nem lettem felszolgálva, a szakács evett meg
Így váltam a részévé.