Ágyamban pihenve
Párnák közt feküdve
Hasított belém a gondolat
Egyedül vagy mint az ujjad
Nem kellesz te senkinek
Nem vagy jó bárkinek
Értéktelen vagy
Fejedből hiányzik az agy
Csendes vagy, eszetlen
Beszédre meg képtelen
Nem vagy szép csak esetlen
Nem vagy kicsit se okos
Aztán főleg nem csinos
Mindenkit zavarsz körülötted
Nem csoda hogy sosincs esélyed
Síratod a múltadat
Elrontod kapcsolataidat
Soha nem kedvelt senki
Csak jól tudnak hazudni
Mindig csak elhagynak
Sose marasztalnak
Ez nem meglepő
Úgy se vagy egy remek nő
Csak egy apró kislány vagy
Akiből hiányzik az agy.
YOU ARE READING
Poems from my soul
Poetry🌹A cím magáért beszél.🌹 Van úgy, hogy megszál egy ihletnek nevezett kis lény de csak addig amíg le nem írom semmit mondó verseim egyikét... 1st in poem category in 2019.07.11.
