Poems from my soul

🌹8🌹

Érzem hogy elvesztem
Sötétség van körülöttem
Szemeimből könnyek folynak
Mikor téged szenvedni látlak
Nem tudom miken mentél át
Tudom, megjártad a bánat tavát
Lelkedet csak aval mostad
Fájdalommal szappanoztad
Evel nem tisztítottad
Inkább mocskítottad
Kedves gondolataid helyett
Mindenhol a bú lelt helyet.

De csak álltam èn türelemmel tele
Álmatlan éjszaka járt vele
Mert láttam hogy szád nemet rebeg
Ezért vártam míg elmondod
Miért vártam annyit mire kiontod
Lelked sötét rejtett zugait
Melyeket a bánat mocskít?
Ostobaság volt ez ám tőlem
Gyermeki naivság mi végtelen
Azt hittem hogy tévedek
Mert ahogy veled nevetek
Boldognak látnak,
Felszabadultnak.

És most itt vagyok és várom
Hogy szememre szálljon az álom
Mert most az a sok félelem
Mi nagyon nyomja testem s lelkem
Feltört hirtelen bennem, zokogás képpen
Rettegek, remegek, nagyon fèltelek
Félek hogy elveszítelek, hogy nem látlak
Akkor rohanok majd fejjel a falnak
Mert akkor már nem lesz megoldás
És visszajön a bánat és marcangolódás
Akkor majd én kezeimbe temetve arcomat
Gyászolom kedves, vidám múltunkat...