Bad Boy

.8.

Jennie szemszöge

• 16:55-kor a kávézó előtt •

Bárhova nézek, Taehyung-ot sehol sem lehet látni. Előveszem a telefonomat és átnézem az üzenetét, hátha valamit félre értettem: de nem.

Amikor 16:59-et ír a telefonom, egy kéz beránt a kávézó melletti sikátorba, és meglátok ki az.

Na, megjött a hercegem.. Csak elfelejtette a fehér lovát.

-- Késtél, Taehyung.

-- Én? -- néz rám -- Én soha nem kések. Te jöttél hamarabb mint kellett volna.

A zsebében kutuszkál, és amikor megtalálja azt a dolgot amit keresett, előveszi. A jegyzetem.

-- YAH! Az az enyém, ne olvasd el! -- kiáltom és megpróbálom elvenni tőle a papír darabot, de a végén csak a falnak nyomva találom magam.

-- Hagyd abba! Jennie, miért és kinek írtad ezt a jegyzetet? -- néz egyenesen a szemembe, és akárhogy próbálok nem a szemébe nézni, nem tudok ellen állni neki.

-- Nekem? Jungkook-nak? Vagy kinek? -- mostmár majdnem üvöltve von kérdőre.

-- Miért írtam volna Jungkook-nak? És igen. Neked írtam.

Mostmár elengedett és a kezembe nyomja jegyzetem. Rám néz, mély levegőt vesz.

-- Joahamnida, Jennie. (Tetszel nekem, Jennie)