.Prológus.

907 33 13
                                    

Kim Jennie szemszögéből

A buszt pont elértem, s még szerencsémre egy üres helyet is találtam. Leültem és írtam a nővéremnek, Na Hee-nak, hogy a buszon vagyok, ne aggódjon.

- Az iskola előtt -

Ez egy iskola? Uramatyám, akkora mint egy focistadion. Biztos hogy legalább 
ötvenszer eltévedek majd, de mindegy..

Átléptem a nagy fekete vas ajtón és kiabálásra lettem figyelmes.

-- Ez ő, nem? Itt az új lány!!!-- hátra kaptam és megláttam pár fiút felém közelíteni. Csakis rólam beszélhettek hisz az udvaron, rajtam kívül, semmilyen nőneműt nem lehetett látni. Furcsa. .

-- Te vegy az új csaj nem? Daebak. -- értek ide. -Szia, én Park Jimin vagyok!

Park Jimin. . van egy olyan érzesem hogy ezt a fiút többször látom majd.

A lime színű hajúra pillantottam, hátha kinyögi a nevét.

-- Yoongi. -- hajolt meg.

-- Én Jennie, Kim Jennie vagyok! -- mosolyogtam rájuk.

Még mondani akartam valamit, de nem engedte meg valaki aki.. Felém rohant kitárt karokkal!?

-- Jennieee! -- és a karjaiban is voltam. Ha Jimin nem szedte volna le rólam eskü ott fullok meg.

A fiú neve később kiderült, Jung Hoseok avagy Hobi, egy nagyon kedves és vicces srác.

Az igazgatóhoz vittek, aztán pedig elköszöntek.

- Kwon Jiyong -

Hmm, tehát az igazgató is férfi.
Beléptem az ajtón és az igazgató máris köszöntött.

-- Oh, el is feledkeztem hogy ma jössz Ms. Kim. Bocsánat hogy nem mentem ki eléd, remélem nem tévedtél el. -- mosolygott rám a sármos mosolyával. Aish, mit beszélek!?

-- Semmi baj, pár diák segített így nem tévedtem el.

-- Tényleg? Az én diákjaim..? Nehéz elhinni, tudja az enyéim inkább verekszenek meg ökörködnek. Biztos vagy benne? -- mi, ilyen rosszak lennének a diákjai?

-- Igen, asszem Park Jimin, Jung Hoseok és valami Yoongi volt a nevük.

Erre a három névre kikerekedtem a szemei.
Valami rosszat mondtam?

-- Ők?? Hát, még így is jobb hogy nem Kim Taehyung-al találkoztál. . -- az utolsót kicsit halkabban mondta, de én így is könnyen meghallottam.

-- Kivel, uram?

-- Hagyjuk csak. Térjünk inkább a fontosabb tényekre. -- szürcsölte a kávéját, miközben valamit beírt a laptopján -- Mivel te ma jöttél, mint a legelső lány itt, ezért ma mindenkinek csak három órája volt. . .

Ő mondta tovább a mondandóját, de én leakadtam a legelső pár szónál. Első lány? Itt?

-- Elnézést Mr. Kwon, de szerintem valamit rosszul hallottam. Első lány itt?

-- Nem, jól hallottad. Te vagy az első lány itt, de ezért ne várj semmilyen féle díjat. -- nevetett a végén.

És, az hogy lehet hogy erről senki sem szólt nekem!? Én egyedül a sok-sok fiúk között?

-- Tehát, te mehetsz a dormodba. Ott pakolj ki, foglald el magad. Megkérek valakit hogy kísérjen el. -- mondta és kitessékelt.

Én még mindig sokkos állapotban, de, kisikérült mennem ahol egy magas barna hajú fiú várt.

-- Kim Jennie? -- szólított meg.

Bólintottam.

-- Gyere velem, megmutatom hol laksz majd. Siess mert én nem várok.

Elindult én pedig szorosan a sarkában voltam. Mint egy tyúkanyó a kiscsibéjével.

-- A nevedet megtudhatom? -- kérdeztem, szinte suttogva.

-- Jeon Jeongguk. De mindenki csak Jungkooknak hív.

-- Korod?

-- 16. De a te osztályodban leszek.

-- Szólíthatlak Kookie-nak? -- mostmár a szemeibe nézve kérdeztem.

-- Ha akarod. -- rántotta meg a vállát.

-- Oké, Kookie. -- mosolyogtam mint a tejbetök.

Még egy kicsit mentünk és ott is voltunk egy krémszínű emeletes ház előtt.

-- Amúgy már mindenki vár bent téged, tehát siess a pakolással. A szobád a 7-es. A konyhába gyere amikor kész vagy. -- mondta Kookie, és kinyitotta nekem az ajtót amin utánam be is ment.

Gyorsan felrohantam a lépcsőn, és megkerestem a 7-es számú szobát. Mikor mindent kipakoltam könyvektől kezdve a teddy macimig, lesiettem a konyhába.

Az érkezésemre pár fejpár felém nézett. Megismertem Jimint és Yoongit de a többieket nem.

-- Itt a mi  Jennienk! -- kiáltotta Hobi.

Mostmár mindenki engem bámult, Hoseoknak köszönhetően. Itt van Jungkook, egy rózsaszín hajú és egy másik barna hajú is.

Leültem Hobi mellé akin még mindig ott volt az a lemoshatatlan mosoly.

-- Sziasztok, én Jennie vagyok, amit gondolom már tudtok. 17 éves és énekes akarok majd lenni. -- fejeztem be a bemutatkozásom.

Először a rózsaszín hajú mutatkozott be.

-- Én Kim Namjoon vagyok, avagy ennek a "bandának" az agya. -- mosolygott és ilyen kis aranyos gödröcskék lettek az arcán.

-- Annyeong, Seokjin a nevem. De hívj csak Jinnek. A legidősebb itt.

Amikor mindenki bemutatkozott hirtelen egy szorítást éreztem az oldalamnál. Rögtön oda néztem mire szembe találtam magam két kék szempárral.

-- Az én nevem V, ezt jegyezd meg, kicsim. -- suttogta a fülembe az ilyesztően mély hangján.

Ezután leült a helyére Jungkook mellé, ami pont velem szembe volt. Éreztem hogy a lábát az enyémmel össze kulcsolja, és amikor ránéztem csak egy ravasz mosolyt láttam.

'Az nem elég hogy csak fiúkkal fogok lenni, de hogy Ő is itt lesz? Na ne szivass. .'

Bad BoyOnde histórias criam vida. Descubra agora