Szeret? Még mindig..? Kim Taehyung, ajánlom hogy most ezt ne cseszd el, mert ez az utolsó esélyed.
Oda menten hozzá és lassan, de érzelmekkel tele...
megcsókoltam.
Hiányzott, mindig is hiányzott. Éjszakákon át csak rá gondoltam, a hangjára, a nevetésére, az érintésére és a csókjaira.
Kim Taehyung. Lehetséges az hogy még én is szeretlek?
Levegő hiány miatt megszakítottuk a csókot, és elengedtem az állát. Próbáltam nem elpirulni, de Taehyung miatt az lehetetlen volt. Csak mosolyogva közeleb húzott, egy meleg ölelésbe.
Hallottam a szívdobogását és jobban átöleltem. Az állát pedig a fejem tetejére rakta. Minden tökéletes volt így.
De amikor megláttam hogy hány óra volt, rögtön eszembe jutott hogy sietnem kell.
-- Taehyung.. Mennem kell.
-- Ne menj.. Holnapra elfelejtesz. -- nézett rám szomorúan.
-- Nem. Soha nem foglak elfelejteni, Taehyung-om. -- öleltem át és egy gyors puszit nyomtam az arcára. Utoljára még a szemébe néztem és gyorsan kiszaladtam.
A szemem kereste a lányokat, és amikor megláttam Lisa-t Seulgi-val gyorson oda mentem.
-- Oh! Jennie~ -- mosolygott Seulgi.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
-- Hol voltál?
-- Majd a otthon elmesélem most nincs időm rá. Siessünk haza. -- sürgettem őket.
Seulgi egy 'ennek mi a baja?' arccal válaszolt és Lisa pedig csak megrántotta a vállát. Gyorsan megjelent Momo is így már mehettünk haza.
<3
Kint voltunk és köszüntünk el a rajongóktól.
-- Jennie!! Imádom a cipődet!
-- JenJen! Mutass egy szivecskét!
-- Jennie békülj ki Taehyunggal!!
Erre felkaptam a fejem, és a rajongó irányába néztem. De a sok vaku miatt nem láttam semmit.
Amikor újra felnéztem, valami mást láttam. Valaki mást.
