Fekete és Vörös lángok

Joker mosolya

Kb egy hét telt el, amióta egyszerűen kisétáltam MinHyuk házából. Nem is akartam vissza menni. Seo csak egy nappal utána, vasárnap hívott, hogy mennyire szerelmes, elvileg abba a fiúba, akivel pénteken összejött. Legalábbis az egész szombatot együtt töltötték... ágyban. Gondolom. Szóval Seo most boldog, és semmit nem tud az én péntek estém alakulásáról. Szerencsére. És ennek így is kell  maradnia. Jelenleg éppen hazafelé tartok egy közeli kávézóból, ahova (meglepő módon) drága barátnőim rángattak magukkal... Ők tovább maradtak, de én már haza akartam menni.. Nem akarok még egy olyan mozgalmas péntek estét, mint múlt héten... Egy életre elég volt az az egy. És itt még nem tudtam, hol fogok kikötni a nap végére. A belvárostól kijjebb eső területen lakom, szinte majdnem az egyik buszmegálló mellett, ma még is úgy döntöttem, hogy inkább sétálok. Hülyeség volt. Fogalmam sincs, hogy jutott eszembe, de a barátságos, kávé illatú kávézóból kilépve, fülessel a fülemben nagyon jó ötletnek tűnt. Alig 4 perce viszont észrevettem a saját árnyékom mögött egy másik árnyékot is. Nem nagyon foglalkoztam vele, de mikor már a 3. utcába befordulva is láttam, kezdtem pánikolni. Meg kéne fordulnom. De mi van, ha mondjuk Tigris (Zicoék bandáját B-Bomb hívta először így előttem)?  De nincs közöm PO-ékhoz... Akkor miért is kéne tartanom  a valakitől? De az is lehet, hogy egyszerűen ő is hazafelé megy. Ahogy az árnyékot elnézem... jó fizikumú, nálam minimum egy fejjel magasabb. Szuper... Ha el akarnék futni, és tényleg engem követ, akkor simán utol tudna érni... Még olyan három utcán át bolyongtam, mire még mindig követett, szóval nem lehet véletlen. Ha a saját dolgait intézné, akkor kb 4-5-ször minimum mehetett volna másfelé. De még mindig követ. Gyorsítok a tempómon, ő ugyanígy tesz. Kit hívhatnék fel? Seot? Mint? JiHoont? úgy emlékszek, beírta magát a névjegyzékbe... De van rá garancia, hogy felvenné? Hiszen otthagytam. Miért is segítene? Minden mindegy alapon maradék erőmet összeszedve futásnak eredtem, egyenesen az ismerős utca felé mire a mögöttem lévő is futni kezdett, és gyanúm, miszerint gyorsabb nálam, beigazolódott... A következő pillanatban pedig felkapott, és nekinyomott az egyik ház falának. Ez egyre rosszabb. Jobban szemügyre véve... Beöltözött Jokernek?! Vagy alapjáraton így néz ki. Vékony ajkaim széles mosolyra húzta, ezzel méginkább megijesztve. Kész, meg fogok halni. Ha ez nem nyír ki, akkor szívrohamot kapok.
-Szia, SooYun! Miért menekültél előlem? -honnan tudja a nevem? Ismerne? De akkor nem is lehet olyan sok mindenki...
-Ki vagy?!
-Majd rájössz... -ennyit mondott, mielőtt befogta a szám egy kendővel. Az utolsó, amit láttam, az a pszihopata, mégis gyerekes mosolya, amiről beugrott... Kwon. Szóval végig rossz helyen tapogatóztam. Ezután minden teljesen sötét lett. Nem érzékeltem semmit, és fogalmam sem volt hol is vagyok. Az első, amit megérzek, az annyi, hogy fázom. Vajon élek még egyáltalán? Mozdítanám a kezem, de csak fémes csötgést hallok, a kezem pedig egy bizonyos foknál nem is fog tudni tovább emelkedni. A szemem egyenlőre még nem merem kinyitni, bár igazán kíváncsi vagyok rá, mit is keresek valahol, a fejem fölé bilincselt (?) kezekkel. Aggodalmam csak még tovább nő, mikor realizálom, hogy egy ágyon, vagy valami ahhoz hasonló, puha dolgon fekszem. Mivan?  Ugye ruha azért van rajtam? Miközben ezt próbálom megállapítani, még mindig csukott szemmel, beugrik Kwon arca, majd tudatomba hasít vele a kérdés is: Most a Fekete Sárkányok raboltak el? Elvileg ők védtek meg, nem? Fogalmam sincs, mit higgyek, vagy mit ne. Ki kéne nyitni a szemem. De vajon mit fogok látni? Már ha nincs bekötve a szemem. Lassan, óvatosan emelem meg szemhéjaim, és én is meglepődök rajta, hogy látok. Meg azon is, amit. Félhomályos, ízlésesen berendezett szoba, tágas belső térrel, meglehetősen nagy ággyal. Az uralkodó szín a fekete, a szobából két ajtó nyílik, és egy (feltehetőleg) erkélyajtó; amit most sötétítő függöny fed el. Az ablakokat úgyszint. De hol vagyok? Végignézek magamon... Van rajtam ruha, de egyáltalán nem sok. Fehérnemű... Megrántom a kezem, ami még mindig nem szabad (mitől lenne az?). Ekkor az ajtó hangja elvonja a figyelmem. Azonnal abbahagyom eddigi tevékenységem (már ha az számít valamit is, hogy rángattam a kezem), és  az ajtóra kapom tekintetem. Amin... JiHoon lép be, talpig öltönyben. (Ami megjegyzem nagyon is jól áll neki, és ha nem ebben a helyzetben láttam volna... ) Végigmér, majd alig észrevehetően végigfuttatja nyelvét alsó ajkán.
-Oh, SooYun, hát felébredtél? Viszonylag hamar, más még simán aludna... -olyan hangnemben cseveg, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb szituációja. Bár, lehet neki az.
-PO? Miért vagyok itt? Miért így vagyok itt? -millió meg egy kérdésem lenne hozzá, mert így már végképp nem értettem a helyzetet.
-Nálam vagy. De erre gondolom rájöttél. Nem Seoulban, az is lehet, hogy nem is Koreában. Továbbá azért vagy itt, mert azt akartam, hogy mellettem legyél. De te nem maradtál mellettem; így tenni kellett valamit. -elég értetlenül nézhettem, mert pimasz mosoly jelent meg arcán. -Elraboltattalak. -időm sincs megszólalni, és mostanra igen szapora légzésem próbálom szabályozni. Miért így csinálta? Ekkor, mikor már kb a sírás határán álltam, odalépett a szobában található fotelek egyikéhez, és levette a zakóját. Közben végig rám nézve. Ez kezd félelmetes lenni. Meglazította a nyakkendőjét. Rám mosolyog, amitől nemhogy megnyugodnék, méginkább bepánikolok... Mit fog csinálni?