Fekete és Vörös lángok

Találka

-Akkor hívj fel, és érted jövök, oké?

-Oké...

-Ne aggódj! Csak beszélj vele. És legyél vele őszinte. Taeil olyan, mint egy élő hazugságvizsgáló.

-Nem akarok neki hazudni. De ahogy mondtátok; nagyon is sok mindenben hasonlítok rá. Például nekem is feltűnik, ha nem mondanak igazat.

-Ez egy igen veszélyes képesség, ami azt illeti... Na sok sikert! –egy ölelés és gyors csók után sarkon fordul és beül a kocsijába, de pár percig nem indul el, mintha várna valamire. Gyorsan körbe nézek, majd meg is látom kire várt. Amint megpillantja Taeilt egy intéssel üdvözli, amit az meglepő módon viszonoz, majd végül otthagy régen látott bátyámmal.

-Szia.

-Szia. –amint ezt a kis szót kimondtam, Taeil szorosan ölelt magához, amin kissé meglepődtem, de én is magamhoz szorítottam.

-Annyira hiányoztál, és annyira aggódtam, és... Én mindent... Mindent nagyon sajnálok. Nem így kellett volna találkoznunk, nem így kellett volna, megtaláljalak, és nem azért kéne itt lenned, mert el akarlak szakítani attól, akit szeretsz. És mindezt nem most kéne tennem. Évekkel ezelőtt meg kellett volna találjalak. –elmosolyodok, és vállat vonok. Na gyerünk Lee Taeil, mutasd mennyire vagy jó színész, és szállj be a játékomba!

-Már megszoktam, hogy elfeledkeznek rólam. –szomorú sóhaj- Jól vagy? Jihoon mesélt egy kicsit rólad. 

-Én... Én nem felejtettelek el! Kerestelek! Sokszor. De sosem találtalak meg. Egyszerűen mintha csak eltűntél volna...

-Úgy, ahogy te eltűntél?
-Sajnálom... Nem kellett volna.
-Van bármi fogalmad arról, hogy anya mennyire maga alatt volt? Vagy hogy én mennyire aggódtam? És nem csak te tűntél el! Veled együtt azon a napon láttam utoljára Jihoont is. Ahogy a többieket is. Onnan már mindenki tudta, mit is fogsz csinálni, ugye? Fájt volna a húgodnak elmagyarázni, vagy esetleg a szemébe nézni, és azt mondani, hogy "igen ez van, nem látsz többet"?
-De én nem akartam, hogy ne találkozzunk többet! Bármit megadtam volna bárkinek, ha az tudja, hogy merre vagy! De nem tudta senki...
-És most, hogy valaki tudja, máris beleszólnál az életembe.
-Nem!
-Hát?
-Ha elmondom, nagyon mérges leszel!
-Nem hiszem, hogy ennél jobban fel tudnál húzni, úgyhogy mondd nyugodtan. -mély levegőt vesz, amit lassan fúj ki.
-Eszemben sincs szétválasztani titeket. De! Tudtam, hogy ha szimplán magam miatt kérek találkozót, egész egyszerűen elküldesz délebbre. Kellett valami, ami miatt beszélhettünk. Még ha csak ordítozol is velem. Hisz tudom, hogy megérdemlem azokat, amiket a fejemhez vágsz, mégis jól esik, hogy legalább foglalkozol velem.
-Úristen Taeil! -szorosan megöleltem, amit nem nagyon tudott hova tenni, de azért esetlenül átölelt. -Hogy hihetted,  hogy nem szeretnék veled találkozni? Hm?
-Hát nem volt igazam?
-Nagyon hiányoztál! -könnyeimtől alig látok, de így is tisztán ki tudom venni, hogy mosolyog.
-Találkoztál már Jaekwannal? - bólint
-Nyilván utánaszámoltál, hogy lehetetlen, hogy vérszerinti öcséd legyen, ha egyszer most 15 éves. -bólint -Örökbefogatuk, miután anya és apa elváltak. Akkor volt két éves. Most pedig úgy néz ki, mint te, csak magasabb...
-Köszi, nem kellett hozzá 20 perc, hogy a húgom elsüsse az első poént a magasságommal kapcsolatban...
-Egyébként... Kíváncsi vagyok valamire.
-És mire?
-Ki segített neked? -sóhajt egyet (megint)
-Jaehyo. És Zico. Meg Zico bátyja.
-Szóval megszerveztétek az egészet!
-Mondhatni...
-Szemetek vagytok!
-Remélem Jihoonie se fog nagyon utálni, mert így már minden követelés tisztázódott, és újraalakul a BlockB
-Block B?
-Mielőtt szétszakadt a banda ezzel a névvel futottunk.
-És lenne még -elgondolkozok- sok kérdésem...
-Akkor azt tanácsolom menjünk be a kávézóba, mert hideg van! -kinyitja előttem a kávézó ajtaját, amin belépve kellemes kis helyiség fogadott. Kerestem egy szimpatikus asztalt és leültem, majd követett Taeil is. Leadtuk a rendelésünk, majd alig hagytam levegőhöz jutni, annyi kérdésem volt.
-De hol voltál, miután elmentél?
-Zico bátyjánál laktam, akinek már akkor saját lakása volt, és nem tűnt fel senkinek ottlétem. Igazából ő olyan mindenkinek a társaságból, mint egy apuka. Bárki bármit elmondhat neki, és ő nem adja tovább senkinek, ha teheti segít, de valamikor elég, ha meghallgat.
-Amilyen apánk nekünk sose volt.
-És neked nem tudtam olyan bátyád lenni, mint ő...
-És mióta mozogsz ezekben a körökben?
-Már elég régóta. Többek között azért is mentem el, mert apánk kezdett sejteni valamit, és nem akartalak téged veszélybe sodorni sem.
-És pontosan mit is csinálsz?
-Kémkedek. Rendszereket török fel, és alkalmanként bérgyilkos vagyok, de azt ritkán vállalom. Igyekszek nem szedni fölösleges áldozatokat, és vigyázni arra, aki valóban ártatlan.
-Aha... És Jaekwannal hogy is szólt az a bizonyos alku?
-Te erről honnan?
-Nem csak neked vannak módszereid...
-Jaehyo nem tévedett.
-Mit mondott?
-Hogy egyszer még veszélyes leszel.
-Aha... Akkor ne akard tapasztalni, milyen tudok lenni! -felnevetek, hiszen tudom, hogy sosem bántanám.
-És a többiek? Miért szakadtatok ketté?
-Ennek főleg kisebb, és buta okai voltak. Gyerekek voltunk...
-És most mi változott?
-Több helyre ér el a kezünk. Ismernek minket. Kb mindenki. Több dologról tudunk. Mindenről. Vagyis... Ez mind feltételes mód, mert akkor lennénk igazán erősek, ha mind a heten együtt lennénk. De ez meg fog valósulni.
-Azt mondod ismernek titeket?
-Azt.
-Akkor teszteljük.
-Hogy gondoltad?
-Nyilván nem először vagy ebben a kávézóban.
-Honnan tudod?
-Túl otthonosan mozogsz. Idegen helyen nem így viselkednél. A testtartásod nyugodt. Ha először lennél itt éberebben figyelnél mindenre. Például arra, hogy már nincs nálad sem a tárcád, sem a kocsikulcsod. -ellenőrzi, majd elkerekedik a szeme.
-Ezt... Hogy?
-Attól, hogy hazai terepen vagy, jobban kéne figyelned. -nevetve visszaadom neki az említett tárgyakat.
-Azta. Ilyet egy ember tudott eddig csinálni. És az Zico.
-Akkor ezt elismerésnek veszem. Vissza a témához. Ha ismernek, akkor nyilván a hely tulaja is ismer. A jelentéktelen alkalmazottakat hagyjuk. Tehát. Ha én megkérdezem a tulajtól a neved, vagy hogy tudja-e ki vagy, válaszolni fog, vagy attól, hogy tudja ki vagy még nem fogja kiadni a neved?
-Ellenőrizd.
-Te mondtad... -Kibontottam kontyba fogott hajam, a táskámból pedig előkaptam egy sötét rúzst. Felálltam az asztaltól, és kissé feljebb húztam a szoknyámat, ezzel miniszoknyát csinálva belőle. Magabiztos léptekkel elindultam a pult felé, ahol egy kezdő kislány állt. Szinte túl könnyű.
-Szia Lisa! -gyorsan leolvastam a nevet a névtáblájáról.
-Jó napot! Mit adhatok?
-A tulajdonossal szeretnék beszélni. Megoldható? Üzleti ügyben jöttem. -ha ezt ilyen ruhában elhinné rólam, a végén még elnevetem magam.
-Egy pillanat türelmet kérek, máris hívom! -bólintok, majd ahogy eltűnik a hátsó résznél a vállam felett rámosolygok kíváncsi bátyámra, aki csak elképedve nézte, ahogy a lány visszatér, majd mutatva az utat elkísér egy irodához.
-Jó napot kívánok!
-Viszont! Meglepett a látogatása, kisasszony. Lisa azt mondta, üzleti ügyben jött.
-Nos... Ez nem teljesen igaz. Üzlet az van, csak nem önnel. Szeretném, ha válaszolna egy két kérdésemre. Meg tudná ezt tenni?
-Milyen jellegűek ezek a kérdések?
-Semmi személyeskedés, nem kell ilyesmi miatt aggódnia. Azt szeretném tudni, ismer-e egy bizonyos Lee Taeilt? -elfehéredik. Tehát igen. -Persze a diszkréciómra számíthat, senki nem tudja meg, hogy öntől tudom... -remélem nem lesz túl egyszerű.
-Sosem hallottam ezt a nevet.
-És ha mondok egy összeget, az eszébe juttatná? Mondjuk... Fél millió won?
-Nem ismerem az illetőt, attól tartok nem segíthetek.
-Nem? Attól tartok segíteni fog! -táskámból lassan előhúzok egy pillangókést, amit Jihoon adott pár napja.
-Hölgyem! Mit akar azzal?
-Annyira utálom ezt a módszert... De nem hagyott nekem választást. -felegyenesedve közelebb lépek hozzá, a kést pedig az arcához emelem. Kezd megijedni.
-Utoljára kérdezem. Ki az a Lee Taeil?
-E-egy maffiatag.
-És mit tud róla?
-N-ne-nem tudok sokat.
-Na mégis... Mennyit?
-Csak a nevét! Esküszöm! Ne bánts! -elnevetem magam, és elrakom a kést.
-Elnézését kérem , amiért így megijesztettem. Ha nem bánja, bemutatkoznék! Lee Sooyun vagyok, Taeil húga. -látszik rajta a bizalmatlanság- A bátyám kint ül, és kíváncsian várja a fogadásunk eredményét... Amennyiben nem mond neki csúnyákat rólam, talán én sem mondom el, hogy nem tartott 20 percig kiszedni magából egy nevet. Ja, és ha már a neveknél tartunk, remélem nem jegyezte meg az enyémet! Viszlát! -kinyitom az iroda ajtaját, majd táskámat vállamra akasztva távozok is a helyiségből. A kiválasztott asztalhoz veszem az irányt, ahol Taeil idegesen bámulja a kávéját.
-Csak nem rossz híreket kaptál?
-Csak kíváncsi vagyok mit is műveltél.
-Hát... Meg kéne gondolni, ki mennyit tudhat rólad. Amennyire könnyű dolgom volt ezzel, nem tudhatod ki mit fecseg. Nem adhatod ki a neved ennyire felelőtlenül! Mondjuk én is bemutatkoztam az emberkének, túl egyszerű lett volna ezt név nélkül csinálni... Gondold meg kétszer, mielőtt szövetségest -vagy alattvalót- választasz.
-Gratulálok! Szép volt, bármit is csináltál.
-Köszönöm. És akkor vissza az eredeti témához. Mi fodult meg a fejecskédben, amikor képes voltál egy kisgyereket belerángatni az ügyeitekbe?
-Ez nem teljesen így volt... Egyáltalán nem állt szándékomban belerángatni semmibe, és én az első pillanattól fogva elleneztem, hogy megcsinálja, de meg akarta csinálni. És eszembe sem jutott volna megkérni rá, csak pont ott volt, mikor kaptam egy megbízást.
-Milyen megbízást?
-Nagyszabású rablás, megrendelésre, de én nem vagyok annyira profi, hogy fel tudnék törni egy ennyire jól védett rendszert, ezért Zico azt mondta keressek egy profi hackert. Az öcsénk pedig ott állt mellettem, és egyszerűen közölte, hogy semmi szükség keresésre, ő meg tudja csinálni.
-Francokat tudja. Egyedül nem. Segítek neki! El kell mennünk haza a laptopomért.
-Hova haza?
-P.O-hoz.
-Jó tudni, hogy összeköltöztetek.
-Ne tegyél úgy, mintha nem tudnál róla! Ha jól értem akkor most sietünk, úgyhogy igyekezzél gyorsabban kávézni. Addig hívom Kwanniet. -előkaptam a telefonom és felhívtam az öcsémet, aki elég meglepett volt, de felvette.
-Nem is örülsz noona-nak? Szégyelld magad Lee Jaekwan!
-Dehogynem örülök neked, mondd miért keresel.
-Tudok mindent, megyek segíteni várj meg.
-Hogy hogy mindent?
-Taeillel vagyok, tök jó, hogy így összehaverkodtatok, de ez még nagy falat lenne neked egyedül elugrunk a laptopomért és megyünk oké?
-Jólvan! Köszi Noona!
Leraktam a telefont, Taeil megitta a kávéját, aztán némi pénzt az asztalon hagyva elhagytuk a kávézót. Út közben felhívtam Jihoont, aki szintén jönni akart, ott volt nála Minhyuk, aki úgy döntött jön ő is, ha a két leader már így megegyezett egymás között, hogy egyesültek. Jihoon biztosított róla, hogy összerakja a szükséges holmikat, valamint Taeilt kérdezte hogy tudunk-e valahol a bázison belül aludni, aki azt mondta, hogy majd Zico intézi. Szóval ő telefonálgatott Ziconak, én P.O-nak, és mindkettőjük mellett volt valaki, aki készségesen belepofázott a beszélgetésekbe, csak hogy ne legyen annyira könnyű dolgunk. Végül abban maradtunk, hogy a Sárkányok minden tagja beleegyezik az egyesítésbe, úgyhogy kellemeset a hasznossal alapon jön mindenki és dolgozik az ügyön. Igazából szerintem mindenki boldog volt, Taeil pedig különösen. Ült mellettem a kocsiban, és hangosan énekelte a rádióban éppen játszott zenét, mikor is:
-ÚRISTEN EZ MONSTA X!!! Ráadásul Shine Forever!!!
Mikorra kifangörcsöltem magam odaértünk a házunkhoz, ahol le is parkoltunk, majd kipattantunk a kocsiból.
-Ha így egymás mellett látlak titeket, le se tagadhatnátok, hogy rokonok vagytok. -Jihoon hangja vidáman csengett, és épp a saját kocsijába pakolt be, majd átpasszolt egy fekete sporttáskát Taeilnek.
-Te mégis hány napra készülsz?
-Azok ott a húgod ruhái. Csak fogalmam sem volt mégis melyiket szeretné felvenni, úgyhogy Sachi segített, de ő sem tudta pontosan, úgyhogy biztosra mentünk...
-Tehát bepakoltad a szekrényt.
-Mondhatni.
-Hiányzott már a Pyo Jihoon logika...
-Én is szeretlek Hyung!
-Taeil-hyung! -B-bomb felbukkan az ajtóban, majd azonnal Taeil nyakába ugrik, és dédelgetni kezdi, mint egy kisgyereket. -Úgy hiányoztál! Meg a többiek is! Hogy van Kyungie? És Jiho?
-Minhyuk! Engedj el! -neveti el a végét hyungom. -Mindenki jól van, örülnek, hogy nem háborúzunk.
-Ha tudtuk volna, hogy elég hozzá elrabolni valakit...
-Ne is mondd! Tudod mennyi munkát adtatok nekem, míg megtudtam hol is van?!
-Mihelyett elég lett volna félretenned az egód, felhívni engem és megkérdezni...
-Nagy lett a szád, maknae!
-Csak elszoktál a stílusomtól.
-Megkeresem Sachit! Mindjárt jövök!
-Nincs nagyon sok időnk, siess.
-Oké! -beszaladtam a házba, hogy nagyvonalakban elmondjak mindent barátnőmnek, aki bizonyára semmit nem ért a helyzetből, amit nem is csodálok.
-SACHI MERRE VAGY?
-Itt vagyok, nem kell kiabálnod!
-Ja, bocsi, azt hittem valahol másfele vagy... Szóval nemtudom meddig nem leszünk itthon P.O-val, mert dolgunk van, később elmondok mindent, de most sietünk, köszi, hogy összepakoltál nekem!
-Vigyázz magadra!
-Igyekszek! Szia! -kiszaladtam az ajtón, és Taeil kocsijába ültem, mert úgy döntöttek, hatékonyabb szimplán két autóval menni, úgyhogy a mindenséget, amit Jihoon szükségesnek ítélt elosztották két autóban, megfelezték a létszámot is, és én Taeillel mentem.
-Messze van?
-Seoul másik vége. Ha akarsz el is aludhatsz addig, majd felkeltelek.
-Nem, szerintem ébren leszek... De ugye tartotok a bázison vagy min energiaitalt?
-Fiatal vagy még te ahhoz...
-Ezt kb úgy mondtad, mintha azt kérdeztem volna, hogy kábszered van-e... Nem vagyok gyerek!
-Oké... De...
-Nincs de!