Lee SooYun egy seouli egyetem másodéves hallgatója, aki teljesen hétköznapi életet élt egészen addig a pillanatig, míg a Fekete Sárkányok egyik alvezére ki nem nézte magának. Innentől felfordul körülötte minden, belecsöppen a Seoulért folyó bandaháb...
Miközben a motoros ruhát próbálom felhúzkodni magamra, arra jutok, hogy nem, én egyáltalán nem vagyok normális. Miért nem tudtam Seora hallgatni, és inkább elkerülni PO-t? Most éppen motorral készülök egy tök ismeretlen alvilági alak egyik emberével az említett alak lakására menni. Mondtam én rossz ötlet eljönnöm... Nem akarok még meghalni... Akartam egy cicát. Meg rendes művésszé akartam válni. Ránézek telefonomra (ami fogalmam sincs honnan került a kezembe, nem emlékszem, hogy megfogtam volna. Kezdek megőrülni.) , és írok egy sms-t Seonak, hogy akárhol is legyen, semmiképp ne hívjon, és majd jelentkezem. Valamikor. Teszem hozzá magamban.
-Kész vagy? -elmélkedésemből Josh zökkent ki, iménti kérdésével.
-Kész. Indulhatunk. -kimentünk egy másik ajtón. Hány ajtó van ezen a helyen? És ebből hány kijárat? Egy mélygarázsba érünk, ahol Josh odamegy egy gyönyörű fekete motorhoz. Versenymotor. Kb. 400 km/h lehet a max sebessége. Vagy több.
Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.
-Azta! Szép darab... -nem nézné ki belőlem senki, de szeretek motorozni. Ilyen motoron viszont még utasként se ültem.
-Köszi. Elég szakmai szemmel nézted végig. Csak nem hasonlód van?
-Nekem nincs, apámnak volt, azon tanultam vezetni is; de amióta a városban lakom nem nagyon volt alkalmam motorozni.
-Hát most lesz -féljek attól a beteges vigyortól, ami szétterül az arcán? Felsegít a motorra, amire egyébként nem lenne szükségem, de hagyom magam. Felveszi a sisakját, Majd kezeim derekára rántja, kezével pedig mutatja, hogy kapaszkodjak. Saccra 200-al száguldott végig a városon, és a gazdag-negyed felé vette az irányt. Ide már busz se jár; mert minek az? Mindenkinek milliós autói vannak (minimum 2). Viszont meglepetésemre nem ide jöttünk, hanem kifelé a városból, ahol már sem nyüzsgő élet, sem luxusházak, se semmi, ami bárkinek feltűnő lenne. Egyszerű, maximum két szintes családi házak, amiknek ugyanolyan zöld pázsitos, rendezett udvara volt. Itt befordultunk egy utcába, amiben már kicsit másmilyenek voltak a házak. A gyér közvilágítás azt az érzetet keltette, hogy bármelyik árnyék fenyegető lehet. Ezeknek a házaknak magas kerítése volt, az udvarra belátni nem lehetett. Az utca közepén megálltunk, egy nagy, fehérre festett háznál, amihez különösen szép kert társult. A ház ablakai nagyok, a ház meglehetősen napfényes (már ha nem éjszaka van). A magas kerítés itt mégsem magas annyira, láttatni engedi a kertet. Még én is simán át tudnám ugrani, pedig annyira azért nem vagyok jártas parkourban... Josh leszállt a motorról, majd segített nekem is. Lekaptam a fejemről a sisakot, amíg ő megkereste a távirányítót a kapuhoz. Mikor sikeresen előhalászta a zsebéből ki is nyitotta a masszív fából készült, hatalmas kaput.
-Menj csak előre, nyitva van; addig beállok a motorral. - az üvegajtó (ami szintén hatalmas) felé veszem az irányt, majd elhúzom azt. Belépek a tágas, konyhával egybenyitott előtérbe, ahol .... hatalmas kupi van. PS bekapcsolva, játékok szanaszét, kontrollerek szintén. Jobban megnézve, a legjobb játékok vannak meg neki. Mortal Kombat, Horizon, Overwatch, Diablo, Tomb Raider, Injustice és nagyon sok Assasin's Creed. És van Beyond two Souls is...
