A Tiszafa árnyékában

X. Fejezet

Azonnal kitörtem a gardróbból és ráugrottam a szerzetesre. Megragadtam a kést tartó kezét és próbáltam kicsavarni belőle a fegyvert. Az atya felállt, ugyanis ijedtében hátradőlt a székkel, és kiszaladt a konyhába. Jó erőben volt a szerzetes, hátralökött, egyenesen neki a dohányzóasztalnak. Üvöltve rám rontott és a kés hegyét mellkasomnak szegezte. Gyorsan elkaptam a csuklóját és minden erőmet beleadva igyekeztem elnyomni tőlem a fegyvert. Már szinte minden erőm elfogyott, mikor megjelent a szerzetes háta mögött az atya és egy nagy nehéz kódexszel le nem ütötte. Elvesztette eszméletét, és ahogy lefordult rólam ernyedt teste felvágta késével a kezemet. Az éles fájdalom kegyetlen volt, az erőm lassan elhagyott és elsötétült minden.

Egy mezőn ébredtem. Valahogy ismerős volt. Elindultam a kelőnap irányába. Madarakat láttam, de nem csicseregtek. A lágy szellőtől elhajlottak a tyúkhúr füvek, de nem éreztem szellőt. Nyíltak a réti virágok, de nem éreztem szagokat. Ahogy mentem tovább, halk dobogást hallottam. Elindultam a hang irányába, ahol egyre intenzívebb lett a dobolás. Egyszer csak megláttam a vörös terméskövet. Odafutottam, felsajdult a tölgyfa jel a csuklómon. Megtorpantam, becsuktam a szemem, majd erőt vettem magamon és megérintettem a követ. Erős szívbemarkoló érzés fogott el, de olyan mintha görcsbe rándult volna minden izmom és a szegycsontomon keresztül akarnák kitépni minden megfeszült idegszálamat. Ahogy kinyitottam a szemem, minden homályos volt. A perzselt szőr szagát éreztem és erős köhögési inger jött rám.

- Él! Életben van! Visszahoztuk! Hál' Istennek visszatértél közénk!

Kezdett kitisztulni a kép. Ott guggolt felettem az atya és a kocsmáros, kezükben egy kocsi akkumulátorral és két bikakábellel.

- Mi történt?

Kérdeztem rekedt hangon. Torkom ki volt száradva és kóválygott a fejem.

- Hát gyermekem, - szólt az atya – ez egy mérgezett tőr volt. Konkrétabban a Tisza-fa mérgével.

- Tisza-fa?

- Nedvéből nyert anyag szívelégtelenséget okoz, kismértékben viszont kiváló drog. Bár tudhatnád, hisz az van rátetoválva a csuklódra.

- Tisza-fa? Mindvégig azt hittem, hogy ez tölgyfa!

- Hát fiam, elég gyenge lehettél biológiából...

Igazából még csak most eszméltem rá, hogy itt van a kocsmáros. Rám hívta a rendőröket én erre leütöttem őt. Be van kötve a feje, biztos súlyos sérülést okoztam neki.

- Nézd, nagyon sajnálom, amit tettem. Meg voltam rémülve és nem tudtam hírtelen, hogy kinek higgyek. Te jó ember vagy és én elárultalak. Halottam a dulakodást és berohantam, akkor láttam, hogy elájultál. Gyorsan kellett cselekednünk, még jó hogy Laci tudta milyen hatása van a méregnek. Nem gondolkodtam, hoztam az akksit.

- Egyáltalán nem haragszom, féltél és állampolgári kötelességet tetted. Viszont most megmentetted az életem! Nem is tudom, hogy köszönjem meg...

Arra lettem figyelmes, hogy sípol a teafőző. Az atya hozott három csészét és kitöltötte a teákat. Eddig nem is jutott eszembe a szerzetes.

- Hol van az imposztor? – kérdeztem, miközben szürcsöltem a kelletlenül forró teámat.

- A gardróbban, megkötözve. – felelte angolosan az atya.

- Majd mindenképp ki kell kérdeznünk!

- De mi van, ha nem fog beszélni? – kérdezte a kocsmáros, miközben kaján vigyorral az arcán az akkumulátorra pillantott.

Nem válaszoltunk, csak nevettünk. Megittuk a teát, az ágy alá bedobott térképeket visszaraktam a dohányzóasztalra és elkezdtünk gondolkodni...