A Tiszafa árnyékában

III. Fejezet

Hogy is mondjam, látszik, hogy ez Zsiguli. Nagyon nem tervezték földes útra. Úgy összerázott már a mező szélénél, hogy majd kiadtam magamból a reggelim. Az öreg meg csak nevetett. Ej, komám, nem bírod az utat? Mondogatta, miközben ősz szakálla alatt eleresztett egy kis vigyort. Nem volt túl izgalmas az út, csak mező amerre a szem ellát. Körülbelül egy óra alatt értünk ki a határra. Megváltás volt mikor a kocka Lada repedtfazék csörömpölése elhalkult. Úgy röppentem ki a kocsiból, mint a repülni tanuló kismadár. Itt a táj már sokkal szürkébb volt, mint a városszéli mezőé. Már nem is szántó, inkább parlag és egy két gyékény folt volt körülöttünk. Eső azóta nem esett, így a vérfoltok ugyan megbarnulva már, de szépen kirajzolták a tetthelyszínt. Undorító látvány volt. Mintha szét marcangolták volna az áldozatot.

- A holttestet hova vitték?

Kérdeztem az öreg felé fordulva, akit a rosszullét kerülgetett és épp egy zsebkendőbe csavart zsályacsokrot nyomott az arca elé, hogy elnyomja az alvadt vér szagát. Kis vártatva válaszolt.

- Hát kijött a doki meg a pap azt' bevittük a ravatalozóba. Holnap temetik a szerencsétlent.

Elővettem a kis noteszem, s leírtam, amit láttam. Délről sűrű nádas, jó búvóhely, dél-kelet felől cserjés. Erős a gyanú, hogy vaddisznó támadás.

- Uram! Szoktak erre vaddisznók járni?

- Ó édes komám, már '87-óta nem járt itt fácánnál nagyobb vad.

Felelte, s miközben hasa alját vakargatta, serényen körbe-körbe nézegetett az öreg. Hm, vaddisznó kihúzva, s vele a vadbaleset esélye is, kivéve, ha valami vérfácánnal van dolgunk. Elővettem egy kis fiolát, s kihúztam belőle egy vattapamacsot. Kicsit körbetörölgettem vele a füvet, majd visszahelyeztem a fiolába. Jól megráztam, de semmi elszíneződés, tehát nem lőfegyverrel öltek.

- Hé, öreg, ha most a ravatalozóban van az áldozat, akkor megnézhetem?

- Hát komám, ha itt végeztél, akkor indulunk a faluba.

Még egyszer körbenéztem, hátha kiszúrok valamit, de semmi különöset nem láttam. Mintát vettem a vérből, majd beszálltam a kocsiba. Minél távolabb kerültünk a helyszíntől, annál jobban tért vissza a színe az öregnek. A templom a rendőrőrs háta mögötti utcában, a faluközpontban volt. Annak kertjében volt a temető, mellette az orvosi rendelő. A templom, a rendelő és a temető egy kisebb háromszöget alkotott a falu közepén. A temető bejáratánál volt a ravatalozó. Bekopogtunk a paphoz.

- Dicsértessék atyám, megengedi, hogy megvizsgáljam a holttestet? Nyomozó vagyok.

- Természetesen Uram, szólok a dokinak is.

Szólt szelíd hangon a fiatal lelkész.

- Köszönöm atyám.

Álltunk egy két percig a ravatalozó kapuja előtt, mígnem kinyílt a rendelő ajtaja, s kilépett egy eléggé idős, de annál sokkal tekintélyesebb ember. Ő volt a doktor. Az öreg rendőrfőnök hangos köszöntéssel üdvözölte, majd bemutatott minket egymásnak. A doki meglehetősen fiatalosan beszélt, de látszott rajta intellektusa, s tisztelettudása. Nem kételkedtem szaktudásában. Megérkezett a pap is, és kinyitotta nekünk a ravatalozó ajtaját. Mind becsődültünk, alig fértünk el a kis szobában. A plébános felnyitotta a koporsót. Ott feküdt benn az áldozat, összevarrt arccal, s kézzel. Rajta egy kopott öltönnyel. Kiemeltük a testet a hamvasztó tálcára s levettük ruháit. Minden testrészén a vágások össze voltak varrva, szép munkát végzett a doktor.

- Ne haragudjon meg doki, de meg kell néznem a vágásokat nekem is.

- Arra semmi szükség. - válaszolt serényen. A vágás néhol három, néhol tizenöt-húsz centi mély. Egyértelműen valami éles tárggyal csinálták, ami lehet bozótvágó, szabja vagy esetleg szurony.

Ekkor megpillantottam az áldozat nyakát. Össze volt kenve bőr színű sminkkel. Felvettem egy gumikesztyűt, s elkezdtem lekotorni a sminket.

- Azt én ragasztottam le, - szólt közbe a doki. Nagyon különös volt a seb. Egyértelműen harapásnyom, de nem állaté. Megvizsgáltam s kizárólag emberi fogsor lehetett.

- Érdekes - válaszoltam -, kannibalizmus történt valaha a környéken? Esetleg valami pszichiátriai beteg?

Miközben beszéltem a társaság hol rám, hol a dokira nézett.

- Nem fiatalúr, nincs nálunk ilyen, ezért is megdöbbentő! - szólt a doktor.

- A másik két eset is hasonló volt? Gondolom őket már eltemették.

- Igen fiatalember, szinte mind ilyen volt.

- Szinte? - kérdeztem vissza.

- Nem teljesen ilyen. Valamelyik áldozatnak például eltűnt a gyomra, valamelyiknek pedig egy agylékelés kapcsán az agyveleje.

- Akkor ez egyértelműen kannibalizmus uraim. Méghozzá nagyon veszélyes illető lehet.

- Nem egyedül van! - szólt közbe az öreg doktor. Ma már nem látszhatott, de több lábnyom is volt az áldozat 50 méteres közelében, legalább három-négy pár lábnyom. Így esélye sem lehetett az áldozatoknak.

- Van összefüggés az áldozatok között?

- Nem, nincs - válaszolt a vén rendőr -, ezek nem válogatnak. Az első áldozat egy 12 éves fiú volt, aki sárkányt eregetni ment ki a határszélre. A második áldozat egy túrázó volt és most Ő.

Majd lehunyta szemeit, a többiek pedig a fejüket rázták.

- Kezembe veszem az ügyet!

Kiáltottam feléjük. Az öreg rendőr arcán a ráncok hírtelen kisimultak, nagy kő eshetett le a szívéről ebben a percben. Mindenesetre ma járjunk körbe a faluban, intsük őket figyelemre és óvatosságra. Miután visszatettük a hullát a koporsóba, el is indultunk a háromszög irányába. Nem volt nagy a falu, egy óra alatt körbejártunk. Valahol még süteményekkel is megkínáltak minket. Mikor hagytuk el a házakat hallani lehetett, ahogy terelik az ólakba az állatokat, zárják rá a lakatokat, s becsukódnak házaikban. Óramű pontossággal este 7-kor minden redőny egyszerre zuhant le, s ezzel elcsöndesült a falu. A kocsmáros is korán bezárt, kezében egy lábossal.

- Fiatalember álljon meg! - kiáltott felém. Amíg itt tartózkodik, ellátom étellel, csak oldja meg ezt az ügyet.

Nem is emlékszem mikor ettem utoljára, nagyon éhes voltam már.

- Nagyon szépen köszönöm, holnap kezdem a nyomozást, addig is jó éjszakát!

Elköszöntünk, majd az öreggel visszatértem azőrsre. Szépen bejárt a garázsba a Zsigulival, a felvert port letörölgette, majdegy húsz perc múlva betért ő is. Na, fiam, itt a garázs kulcsa. Becsukódtam.Kertkapu meg a hátsó ajtó is zárva, ha elmegyek, zárd be a bejárati ajtót. Jól vanöreg, nagyon köszönöm a szállást. Amúgy mikor jön vissza a társa, azt mondta aző lakása volt. Igen fiam, az övé volt, amíg élt. Ő volt a második áldozat, aturista. Mindig is szerette járni a mezőket. Most már talán békére lelt. Majdelmorzsolt egy könnycseppet és kilépett az ajtón. Becsukódtam, majdmegvacsoráztam. El sem hittem fürdéskor, hogy meleg a fürdővíz. Otthon ez olyritka, mint a fehér holló. Belehuppantam az ágyba, gondoltam alszom egy jót, deamint behunytam a szemem, csak az esetre tudtam gondolni. Mígnem elaludtam.Másnap szakadó esőre keltem. Átmentem a dokihoz, hogy a vett vérmintátmegvizsgáljam. Leporolta mikroszkópját, s elkezdtünk közösen vizsgálódni.Tökéletes egyezés az áldozatéval és egy másik ember vére. Ámultunk. Talán azegyik elkövető vére? Gyorsan lefuttattunk néhány alapvizsgálatot. Semmi. Ilyenvér nem létezik. Vagy húszszor lefuttatunk rajta vértesztet, de ilyen típusnincs. A nap végére kiderítettük, hogy az állítólagos elkövető sosem kapottvédőoltást, a vércsoportja valahol az AB-s és a nullás között van, illetve,hogy legalább 5000 éve halottnak kellene lennie. Ez az ügy egyre érdekesebblesz...