A Tiszafa árnyékában

V. Fejezet

Nagyon sötét és nyirkos volt itt minden. Csak négykézláb tudtam menni, de az 5-10 centis állóvíztől nagyon nehéz volt - ebben a dagonyában- haladni. Sokszor elsüllyedtem. Mire is vállalkoztam... Gondoltam magamban minden harmadik elmerülésemnél. Mondani nem tudtam, mert számban volt a zseblámpa és négykézláb kúsztam a szűk járatban. Olyan ötven méter után megszűnt a belvíz. Mintha kicsit magasabban lennék, de nem éreztem emelkedést miközben haladtam előre. Előkaptam zsebemből a tájolót. Remek, nem tudom milyen állat áshatta ezt a lyukat, de szög egyenesen haladtam eddig. Észak-északkelti irány. Gondolkoztam picit... Hisz, az a falu közepéhez visz! Valami régi csatorna lehet ez? Az megmagyarázná ezt a dögszagot. Na, nem maradtam egy helyben mentem tovább. Még mindig éreztem a huzat szelét az arcomon, tehát van kiút valahol. Ahogy haladtam a járat egyre csak szűkülni kezdett. A végén már a mellkasom is a földet súrolta. Úgy kúsztam, mint anno a kiképzésen. Még mindig nem láttam az alagút végét. Egy jó 5 perc kúszás után az alagút újra kitágult. A kezeim már feketék voltak a sártól, a ruhámról nem is beszélve. Még szerencse hogy ezt a ruhát vettem fel, nem pedig a díszegyenruhában jöttem le ide. Már tuti átmentem a falun. Negyed órája kúszok. Az orrfacsaró bűzt eddig bírtam elviselni. Akkorát tüsszentettem, hogy kiesett a zseblámpa a számból. Azonnal lekapcsolt és szétesett. Áh, vacak termék. Vak sötét volt és sehogy sem tudtam megtalálni a hiányzó alkatrészeket. Amint kicsit megszokta a szemem a sötétet, valami fényesen pislákoló tárgyat láttam meg. Elkezdem felé kúszni, az nem egy tárgy volt, hanem a hosszú alagút vége. Valami fény szűrődhetett be. Előre kúsztam kicsit. Éles fájdalom nyílalt a térdembe. Az a rohadt elem! De legalább meg van. Összepattintottam gyorsan a lámpát, zsebre raktam és elindultam. Bő öt percbe telt, mire elértem a fényforrást. Az alagút folytatódott tovább, de már olyannyira szűk volt, szinte csak egy gyerek fért volna el abban. Így hát felálltam és kikecmeregtem a lyukon. Egy ház udvarán voltam, valahol a falu szélén. Az utcai lámpa világított a lyukba, azt láthattam fényforrásként. Elővettem zsebemből a zseblámpám, s körbevilágítottam. Igen, ez biztosan egy udvar. Kicsit körbenéztem. Léptem egyet előre és majdnem hátraestem úgy megcsúsztam. De mi ez a ragacsos barna... Vér! Zseblámpám a vérre irányítottam, a lyuktól a hátsó ajtóig húzódott az alvadt vércsík. A csík mellett csomóstól volt kitépve a fű. Odarohantam az ajtóhoz. Valaki! Nyissa ki! Rendőr vagyok! Semmi válasz. Berúgtam az ajtót. A vércsík itt is folytatódott. Előrántottam a pisztolyom és a zseblámpát a pisztolycsőhöz nyomva néztem körbe a lakásban. Ugyan a vércsík egyenesen ment tovább, bementem a többi helységbe is, ami útba jött. Szoba üres, fürdő üres. Beléptem a konyhába, ide vezetett a vércsík. Hatalmas vérpaca volt a járólapon, de nem volt hulla. Egyértelműen a házból hurcolták el az áldozatot. Ez is egy állattámadás lenne? Tettem fel magamnak a kérdést. Kinyitottam a konyhaszekrényt és megnéztem az iratokat. Tóth Zoltánné özvegy. Akkor ezért nem nyitott ajtót nekünk... Kimentem a házból és elindultam a ravatalozó felé. Mire odaértem csak azt láttam, hogy ketten be vannak szorulva a lyukba, a doki pedig próbálja kihúzkodni őket.

- Emberek, egy órát mondtam! - kiáltottam nevetve.

- Ne nevess, inkább segíts kiszedni ezeket a szerencsétleneket! - kiáltott vissza a doki.

- Szerencsétlen ám az ángyod térde! - vágta rá Lajcsi bá.

Nagy nehezen kihúztuk őket a gödörből.

- Na, mit láttál odalent? - szegezték rám a tekintetüket.

Elmondtam nekik mindent részletesen, mikor befejeztem a mondandóm, egy egyhangú Jézus Krisztussal véleményezték. Jól van gyerekek, én nem tudom, hogy mi folyik itt, de ez már nem a mi hatáskörünk.

- Én hívom a terror elhárítást! - szólt közbe az öreg rendőr.

- Ők küldtek engem ide! Fogalmuk sincs, hogy mik lehetnek ezek a különös halálesetek. Figyelembe kell venni, hogy lehet valami féle szervezett bűnözés folyik itt. Vagy valami pszichopata garázdálkodik a környéken. Az elmúlt 50 évben ez a hatodik ilyen esemény.

- Most, hogy mondod komám, nekem is rémlik valami. A szomszéd faluban, ezelőtt kb. olyan 40-45 évvel is történt hasonló este, de azt hittük, hogy toportyán támadás volt. Akkor még nagyon fiatal voltam. - mesélte az öreg.

- Akkor most mindannyian elmegyünk pihenni, és elutazom abba a faluba. Igénybe venném az autóját Lajcsi bá.

- Vigyed csak komám, úgysem használom semmire. De mint a szemed fényére!

- Úgy lesz öreg! Laci atya, holnap a reggeli litánián közöld Tóthné halálhírét, de ne mondj semmit a halála körülményeiről. Zárjátok le a házát és vezessetek be éjszakai kijárási tilalmat. Lajcsi bá, ne engedje az éjszakai szántást, aratást, stb.-t, és senki ne legyen egyedül. Vigyázzatok magatokra az éjjel!

Hamar haza értem. Talpig sáros voltam, El teltegy óra mire rendbe szedtem a cipőm, kabátom és a válltáskám. A többi mehet aszennyesbe. Letusoltam jó alaposan és bedőltem az ágyba. Behunytam a szemem ésúgy elaludtam, hogy csak a vekker riasztására ébredtem fel.