SMS szerelem / Befejezett/

74.

Reggel 8 órakor ébredtem, barátnőm még valahol 1000 méter méllyen aludt. Nem volt szívem felkelteni így megnéztem, hogy keresett e valaki az éjszaka folyamán.
A bátyám irt, de ez is csoda nála szerintem.

Szabó Ádám: Szia Eliza! Bocsi a késői zavarásért, de nem tudod, hogy mikor jössz fel Pestre.

Mellékesen éjfélkor irt, de az mellékes.

Szabó Eliza: Szia. Nincs semmi gond. Én meg bocs, hogy csak most válaszolok. Hát nemtudom, mert most voltunk és az elkövetkezendő egy hétben biztos, hogy nem. Talán majd két hét múlva. De miért kérdezed?

Nem volt fent így választ nem vártam most jelen pillanatban tőle.

-Jó reggelt! - köszöntem ébredező barátnőmnek.

-Neked is. Miért van ilyen világos? - kérdezi szemét eltakarva a nagy fény miatt

-Mert reggel nyolc van és ilyenkor már világos szokott lenni - adtam rá választ.

-Mikor mész a Noelhoz? - nyitotta ki végre a szemét.

-Hát olyan háromnegyed tíz fele gondoltam.

-Akkor addig itt maradok.

Így is lett. Negyed tízkor felöltöztünk, összeszedtük magunkat és indultunk a barátomhoz. A Bianka félúton indult a buszmegállóba, mert ő nem Soproni.

A kapott kulccsal kinyitottam az ajtót, bementem és be is zártam azt. Cipőmet levettem és indultam fel a szobájába. Benyitottam és az én drága barátom egy szál boxerban aludt. Ahogy elnézem ivott, de nem olyan sokat, hogy ne találjon haza. Meg valamilyen szinten a ruhái is normálisan le voltak rakva.

Befeküdtem mellé. Egyből átölelt és fejét mellkasomra fektette. Szorosan húzott magához, de szerintem már józan és nem fáj semmije.
Elkezdtem fejét simogatni, néha a hátát és a hajával is játszottam egy kicsit.

-Jó reggelt! - köszöntem neki halkan, nehogy felriadjon vagy valami, de a reakciója csak annyi, hogy mocorgott egy kicsit.

Folytattam háta és feje simogatását. Szerintem már józan, mert mosolygott annak jelét adva, hogy tetszik neki amit csinálok.

-Jó reggelt! - emelte volna fel fejét, de ahogy elnézem fáj neki.

-Ha megmondod, hogy hol van gyógyszered akkor hozok. Látom édes fáj a fejed.

-Íróasztal, bal oldal második fiók.

-Akkor engedj. Hozok vizet is.

-Az van az éjjeliszekrény mellett.

Felkeltem, kivettem a fiokbol a gyógyszerét és a vízzel együtt odaadtam neki. 2 másodperc múlva be is vette.

-Visszafekszel? - nézett rám.

-Aham - feküdtem vissza mellé egy csók kíséretében, de végül addig fajult, hogy már maga alá gyűrt - Már nem is fáj a fejed?

-De, csak itt az én gyógyszerem - adott egy puszit és óvatosan rám feküdt engem átölelve.

-Jajj, itt meg az én nagy gyerekem - öleltem meg. Hajával játszottam és a hátára írtam.

-Én is szeretlek - szólalt meg csukott szemmel.

A hátára írtam és válaszolt is rá nekem.

Egész nap nála voltunk és pihentünk, filmeket néztünk, csináltam neki ebédet. Aztán folytattuk a filmezést. Délután hat fele mentünk haza hozzám, de ekkor már úgy, hogy ma nálam alszik a Noel. Nem szeretek nála aludni, mert azért mégis csak ott vannak neki is a szülei. Nekem... meg... hát.... nincsenek, de nem is baj. Nem hiányoznak.

-Amúgy - ettem a vacsorámat - Holnap ki az előkészítős?

-Én, és az én barátnőm.

-Ohh tényleg? És én miért nem tudok róla? - halál komolyan. Én vagyok a "kisfőnők" és én nem tudok.

-Aha, pedig még te írtad be magad - nevetett rajtam a Noel.

-Na, ne legyél már ilyen velem - vágtam be a durcást.

-Na, tudod, hogy szeretlek - jött oda hozzám, mert közben mentünk a nappaliba a vacsora végeztével és ölelt meg - Holnap veszek neked Milkát jó?

-Nem kell, tudod jól, hogy nem haragszom rád - néztem rá.

-Tényleg?

-Igen.

-Jól van - kaptam arcomra egy puszit.

Elmentünk sorban megfürdeni és egyből feküdtünk is be az ágyba aludni. Nem volt ez a nap valami hosszú, de azért túléltük. Majd a jövőhét. Jövőhéten megyünk úgyanis versenyre az osztályfőnökkel és a Noellel. Azt az egyet várom már, de addig még ott a hétfő és a kedd, mert szerdán megyünk.