Öt órakor már haza fele sétáltunk. Jó volt egy kicsit vele lenni, hogy senki nem szól közbe.
Fél hatra sikeresen hazaértünk, épségben.
-Megjöttünk - indultam el a konyhába miután levettem a cipőmet.
-Gyertek vacsorázni - parancsolt asztalhoz mamám - Milyen volt a városban? - kérdezte miután nekiálltunk enni.
-Jó volt. Szép a város nagyon - válaszolt a Noel. Igazából neki lett szögezve a kérdés.
-Láttam anyámékat - jelentettem be unottan.
-Beszéltél velük? - érdeklődött papám.
-Nem, de pillanat. Csörög a telefonom - vettem ki a zsebemből. Zsófia, azaz anyám - Kihangosítom - hangosítottam ki és felvettem - Szia - azért bunkó nem vagyok.
-Szia - köszönt - Bocs, hogy így hívlak, de nem voltál ma a városban?
-De. Miért? - ha nekiáll faggatni kinyírom.
-Apád szerint látott, de nem volt benne biztos.
-Már bocs, de mit érdekel az titeket, hogy én mikor és hol voltam?
-Én kérek elnézést, hogy érdeklődtem a lányom iránt.
-Mióta tekintesz annak. Lassan két éve már nem is érdekel titeket, hogy mi van velem.
-Ez igaz. Na és még apád szerint egy sráccal voltál.
-És, ha igen?
-Miért nem tudunk róla, hogy neked barátod van? - háborodott fel.
-Leszartok szóval sziasztok - tettem le a telefont, de nem nagyon voltam ideges vagy valami - köszönöm a vacsorát, de most felmegyek. Jó éjszakát.
-Rendben. Holnap mikor akartok indulni? - kérdezte mamám.
-Délelőtt szerintem kilenc fele, mert délután tanulnunk kell - válaszolt helyettem a Noel. Életem már a gondolataimat is tudja pedig csak rámnézett.
-Igen - értettem egyet vele.
-Rendben. Jó éjszakát.
Mentünk fel a szobámba. Felérve ajtót bezártuk és én leültem az ágyra, kezemet arcomba temettem és térdemre könyököltem.
-Nyugi van Kincsem - guggolt le elém a Noel.
-Tudom, nincs is semmi bajom, de az, hogy nem ismernek fel. Hát az valami borzalmas.
-Változtál, és biztos azért nem.
-Az lehet, de el kell felejteni. Elmegyek fürödni.
Álltam fel és indultam a fürdőbe.
Lefürödtem és indultam vissza a szobába. Noel is elment fürödni, én addig feküdtem az ágyon és pihentem.
Noel is végzett és feküdt be mögém, mert neki háttal feküdtem.
-Nincsen semmi baj. Együtt mindent megoldunk - puszilt nyakamba, karolt át. Amelyik kezével átkarolt azzal a kezével fonta ujjait enyéimmel együtt és úgy aludtunk el.
أنت تقرأ
SMS szerelem / Befejezett/
عاطفية-De miért tetted? - kérdeztem és felnézett rám. Láttam, hogy egy kicsit megkönnyebbült, hogy nem akadtam ki rá. Nem tudok rá haragudni hisz szeretem, szerelmes vagyok belé csak ő ezt nem tudja. -Nemtudom. Szóban nem nagyon tudtam volna elmondani va...
