SMS szerelem / Befejezett/

41.

Leültünk enni és szépen csendben, egymás társaságát élvezve ettük meg a finomságot.
Jókislányhoz híven a vacsora után elmosogattam, amíg a Noel elment fürödni.

Miután végeztem az ajtót bezártam és felmentem a szobámba. Telefonomat elővéve kezdtem el nézegetni a közösségi oldalakat. Semmi érdekes nem volt rajta, mint általában.
Sokat nem is kellett várnom, mert a Noel 10 percen belül ki is jött a fürdőből. Ruháját ledobta a babzsákfotelomba és már feküdt is be mellém. Telefonomat leraktam az éjjeliszekrényemre és bújtam is be mellé.
Szegényem a mai napon nagyon elfáradt és sokat is idegeskedett miattam. Látszik is, hogy fáradt, mert hassal dőlt rá az ágyra, de még nem is takarózott be. Derekánál átkaroltam és betakartam a saját takarómmal. Fejét felém fordította és a szemembe nézett, hátára feküdt majd átkarolva engem húzott közelebb magához. Hozzábújtam és mind a két kezével átkarol és én is őt amennyire csak tudtam.

-Szeretlek Liz. Soha nem szeretnélek elveszíteni – hallottam hangjában, hogy mindjárt sírni fog.

-Én is téged. Hidd, el én sem szeretnélek téged elveszíteni. Nem élném túl, ha nem lennél velem – öleltem szorosabban.

-Amióta tudatosult bennem, hogy én téged szeretlek... - szakítottam félbe.

-Te, hogy jöttél rá, hogy szeretsz? – kérdeztem, de nem néztem fel rá.

-Eleinte mindig csak néztelek és akkor voltak, hogy egymás szemébe néztünk. Aztán mikor nem voltál a közelembe vagy több napig nem láttalak egyre jobban kezdtél hiányozni. Aztán ezt megbeszéltük a Márkkal és akkor mondta, hogy beléd szerettem és akkor vallottam be csak én is magamnak. De soha nem szeretnélek elveszíteni – hallottam már az utolsó mondatánál, hogy mindjárt sír.

-Shhh. – nyugtatgattam – Soha nem fogsz elveszíteni – néztem fel szemébe és simogattam meg az arcát.

Egy kis idő után megnyugodott, ekkor lehajoltam hozzá és megcsókoltam. Lassú, érzéki csók. Ebben minden egymás iránt érzett szeretetünk benne volt.

-Szeretlek – vált el ajkaimtól.

-Én is téged – adtam még egy puszit ajkaira.

Fejemet mellkasára hajtottam és hallgattam, hogy végre megnyugodott, mert egyenletesen vette a levegőt, de mivel még kezemet simogatta így tudom, hogy nem alszik. Hasát kezdtem simogatni és rajzolni rá, ekkor jobban kezdett szorítani magához. Annyira szeretem, hogy mindig csak vigyázni akar rám, soha nem akarja, hogy valami bajom essen. Soha senki nem bánthat, mert akkor tudják, hogy nem áll jót magáért, mert megvéd.

Ilyen szép és ennél szebb és szebb gondolatokkal aludtam el azzal az emberrel, akit mindennél jobban szeretek és soha nem hagynám el.