SMS szerelem / Befejezett/

66.

Öt órakor szolt most az ébresztőm, de csak, hogy időben össze tudjam magamat szedni. Azért mégis csak a bátyám alszik a vendégszoba egyikében. Még mindig nem tudom felfogni, hogy egyeltalán van egy testvérem, de ez lényegtelen. Lehet, hogy be akarja pótolni az elmaradt éveket, de én nem. Ha 19 évig nem keresett akkor ezek után meg mégis. Nekem ilyen testvér nem kell. Bárhova is el akar vinni valahogy majd lerázom magamról.

Már felöltöztem és mentem le a konyhába a szokásos kávémért.
Leülve az egyik bárszékre nézegettem a Facebookot. Egy új ismerősnek jelölés. Hát ki lehet más. Szabó Ádám. Visszajelöltem, mert annyira nem vagyok bunkó.

-Jó reggel! - köszönt az említett személy.

Szemét dörzsölve jött oda hozzám és leült mellém a másik bárszékre.

-Neked is. Kávét?

-Azt elfogadom.

Felálltam és a hűtőből kivéve az említett innivalót adtam oda neki és ültem vissza a székre.

-Hova mész te korán reggel? - nézett rám.

-Szakácsnak tanulunk és gyakorlatom lesz.

-Értem.

-Te minek tanulsz? - néztem rá.

-Informatika szakon vagyok jelenleg.

-Az jó. Én is olyanra akartam menni, de a szakács jobban tetszett.

Beszélgettünk majd mind a ketten indultunk a cuccainkat összeszedni.

Háromnegyed hat van és már az ajtóban állunk, hogy ő induljon végre haza Pestre.

-Hát akkor szia - köszönt el.

-Szia. Vigyázz magadra az úton.

-Jó - intett egyett és elhajtott.

Végre nem kell  őt néznem. Őszinte leszek. Nem szimpatikus és látszik, hogy informatika szakon van. Túl okoskodó. Pár óra alatt kiismerem az embereket. Mégha nem is beszélnek túl sokat. Ez volt vele is. Én már este tudtam, hogy ilyen........ furcsa.

-Noel - ugrottam barátom nyakába mikor megérkezett. Szegényem nagyon álmos lehet. Látszik rajta, de nagyon.

-Neked is jó reggelt! - ölelt meg, de én ahelyett, hogy visszaölelnek két kezem közé fogtam arcát és megcsókoltam.

-Végre, hogy itt vagy. Hiányoztál már.

-Te is nekem. Tesód?

-15 perce ment el. Olyan okoskodó, hogy ennyire még én sem vagyok az.

-Azt elhiszem, de indulhatunk?

-Persze. Hozom a táskámat.

Felmentem a táskáimért és felöltözve indultunk el a börtönünkbe ahova csak azért járunk be, hogy okosodjunk és jöjjön sok-sok pénz a számlámra. Ösztöndíj az mindig jó egy ilyen szakmában. Ez hajt minket. Legalábbis engem, de szerintem mást.

Beérve átöltöztünk és mehettünk is fel a konyhába, mert nekünk hamarabb neki kell állnunk a főzésnek. A verseny miatt olyat főzünk amit a többiek csak megesznek.