Depresszió árnyékában •BTS Suga ff• [BEFEJEZETT]

1.Rész

BEVEZETŐ

Sziasztok! Samara Turner vagyok egy 19 éves Magyarországi lány, furcsa múltal és jelennel.Jogos a kérdés ami megfogalmazódott a fejedben......miért amerikai a nevem?
Az úgy történt, hogy ott születtem de 4 éves koromban ideköltöztünk. Sosem voltam egy barátkozós típus de a legjobbakat megtartottam, és meg is fogom a végsőkig........legyen az akárki vagy akármi.Ha hűséges volt és kisegített a bajból akkor marad!
-----------------------------------------------------------

Ajtócsapódás, lépcsőrecsegés, ajtócsapódás.Csak a szokásos hangsor , amit nap mint nap végighallgatok.A szívem egyre gyorsabban ver majd apámat látom betoppanni a szobámba kezében egy pálcával....a számomra jól ismert bottal..
-Ma miért nem mentél iskolába???-üvöltötte le a fejemet 5 cm távolságbol.

-Nem éreztem jól magam.!-flegmáztam

-Akkor majd most jól fogod érezni magad!-mondta a fején azzal a mosolyával amitől nem remélhetek jót.

Megragadta a karomat majd elkezdett lefele húzni a lépcsőn.A végénél megálltunk és megfordult.
-Térdelj a lépcsőre úgy hogy kézre ess.....ha ellenkezel kétszer annyit kapsz.

Nem tudtam mit tenni hát megfordultam és óvatosan rátérdeltem a lépcsőre majd hirtelen megéreztem a pálcát a fenekemen! Kaptam jó sokat! Az ütések ruhán keresztül csíptek...kb fél óra múlva megszólalt.

- Készen vagyunk...mehetsz te kis kurva...-majd lökött rajtam egyet.

Amilyen gyorsan csak tudtam szaladtam vissza a szobámba és villámsebességgel zártam kulcsra az ajtómat.Kinyitottam az ablakot és leültem az ágyra......gondolkodtam , gondolkodtam,hogy ezek a dolgok miért történnek, az is eszembe jutott hogy elszökök....az lenne a legjobb megoldás...Nagy gondolkodásomból egy  csattanás szakított ki.Gyors odaszaladtam az ablakhoz , mert a hang forrása az volt. Majd megláttam azt amit nem kellett volna.... Anyám a földön, mellette egy kamionos, es a mentők is most érkeztek meg.Nem...nem szaladtam le hozzá...fentről néztem végig ahogyan anyám meghal....és elviszik...
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Meséli a történetemet magának az agyam .....Újra és újra miközben egy éles borotvapengével egyre mélyebb vágásokat ejtek a kezemen. A vér apró cseppekben bugyog a vágásból majd végigcsorogva a kezemen a földre pottyan. Egyre nagyobb lesz a bíborvörös folt a fehér fürdőszobacsempén.

Miután végeztem eme mindennapi rutinommal utam a csaphoz vezet ahol leápolom a vágásokat és mivel még friss bekötöm egy fáslival ami alá gézt teszek. Elmegyek még egy felmosóért hogy a szánalomcseppjeimet feltöröljem.