Depresszió árnyékában •BTS Suga ff• [BEFEJEZETT]

17. Rész

Mi a ......a kurva nap.....miért úgy kell sütnie, hogy az én retinámat bassza ki??! Nem baj! Legalább jó idő van a második munkanapomhoz. Jimin még itt húzza a lóbőrt mellettem úgyhogy átmászok rajta és lemegyek a konyhába laktató reggelit csinálni.

Ha nagyon gonosz lennék akkor csak magamnak csinálnék, mert Chim ma nem megy dolgozni, de a tegnapiért hálából csinálok neki rántottát. Ez az idő feldobja a hangulatomat és most tök boldog vagyok miatta. Felpörgök tőle és Flash gyorsasággal reggelit csinálok, eszem meg, majd feltözök.

Utólag hagytam még egy kis üzenetet a fiúnak, hogy a kajája a hűtőben és elindultam.

Lassan sétálok a munkahely felé fülemben a fülhallgatóval teljesen belemerülve a zenébe, mert ugye nagyon hamar keltem. Pont időben érek be a helyiségbe és veszi kezdetét a munkám, amit most szeretek csinálni.

Pár évvel ezelőtt mikor még közel sem volt ilyen feltúrt és zavaros, na meg eseménydús az életem, akkor dolgoztam takarítóként is, de csak egy fél napig bírtam. Szerintem egyértelmű, hogy miért.

Tök jó, hogy itt van ebédszünet és hangulat. Na meg zene....az a legfontosabb.

[...]

-Samii ... Rossz hír! -ordibálja Bambam az egyik munkatársam.

-Essünk túl rajta!-fordulok oda.

-Túlóráznunk kell! - mondja tapsikolva.

-Nagyon jó.....meddig?-tapsolok én is szarkasztikusan.

- Plussz két órát, ami azt jelenti, hogy 3 óra múlva végzünk.

-Ééés ennek miért örülülnk annyira??

-Meert tök izgi lesz sötétben hazamenni nem? -mondja teljesen felspanolva.

-Hát te nem vagy normális.- nyugtázom le a faszságát egy legyintéssel és furdulok vissza a péktermékek porciózásához.

Ezzel végezve sietek Larának segíteni a kasszánál és már el is repül az idő. Fogalmam sincs, hogy miért túlórázunk most de nem nagyon örülök neki. Annyi jó van benne, hogy a megmaradt sütiket haza lehet vinni!

Ahogy kilépek a pékségből rádöbbenek arra, hogy belülről tökéletesen nem látszódik a kinti időjárás. Ugyanis szakad az eső és nagyon nincsen nállam esernyő és az öltözékem is eléggé nyárias. Kénytelen leszek süttikel a kezemben egyensúlyozva hazafele futni. Az időjárás egyébként tökéletesen passzol a mai napi hangulatomhoz.

Már villámlik is, így szerintem elkezdhetek félni, hogy mi fog történni velem. Elérek a balszerencse zebra elé,(amit én neveztem el így a tegnapi incidens után) és átfutok rajta. A lelkem is átázott már, a hajamból csöpög a víz és a ruháimról ne is beszéljünk. Az utcák üresek kivéve azt amin én sétálok, mert egy fiúbanda jön velem szembe.